Felismerésem története - ételfüggő vagyok

A történet ott kezdődött, hogy 2008. jan. 16-án elkezdtem fogyizni, századszorra, de végre sikeresen. Lement 28 kg, többet szerettem volna, de egy idő után beláttam, nem megy. Beértem vele. Nagyon nehéz azonban megtartani, az összes diétától csömöröm volt. 5-10 nap szigor után muszáj volt ennem egy kis édességet, mert falra tudtam volna mászni.

Ahogy telt az idő, lassan megfogalmazódott bennem, hogy ennek valami oka kell, hogy legyen, pszichés, gyerekkori, vagy bármi más, hogy én bizonyos kajáknak nem bírok egy idő után ellenállni. Persze ezek a szénhidrátok. Süti, pizza, pékáru, fagyi, csoki stb. A könyv, amivel huszonpár napja akadtam össze, szerencsés véletlen, vagy sorsszerű találkozás, döntse el mindenki, ki miben hisz. Olvasni valót kerestem az egyik könyvesboltban egy hétvégi pihenés alkalmával, és bár soha nem hallottam róla, de mintha ezt a könyvet kerestem volna: Debbie Danowski és Pedro Lazaro: Miért nem tudom abbahagyni az evést? Avagy az ételfüggőség felismerése, megértése és legyőzése.

Elolvastam, nem akarok nagy szavakat mondani, de mintha rólam írták volna. Nem volt bennem semmiféle tagadás, csak egyszerű felismerés, és végre válaszok a kérdéseimre.

A könyv lényege, hogy azt mondja, az ételfüggőség ugyanolyan betegség, mint pl. az alkoholizmus, ha átesel a leszokás időszakán, és távol tartod magad ezektől a dolgoktól, semmi gondod nem lesz velük.

Megmondom őszintén, tudtam, hogy meg kell csinálnom, de szinte hihetetlen volt, hogyan bírom én ki ezután azok nélkül a kaják nélkül, amiket a legnagyobb élvezettel ettem addig. Van a könyvben egy jó kis teszt, az ember azzal könnyen leellenőrizheti, szerinte mi okozza a függőségét. Nálam ez a cukor és a búzaliszt. Szerintem talán más lisztek nem, de ezektől is tartózkodom egyelőre.

Nagy volt az elhatározás, de nagyon féltem Tőle, a könyv szerint 21 nap szükséges, hogy kiürüljenek az ember szervezetéből ezek az anyagok. Megbeszéltem a férjemmel, gyerekekkel, ha anya nyűgös, ideges, gagyi, legyenek türelmesek velem. Azok az érzések jártak a fejemben, mint mikor ideges szoktam lenni, és éreztem, ha ehetek valami finomat, oldódik. Gondoltam, mi lesz velem ezek nélkül?

A könyv megad egy diétát, minta étrendet is egy hétre.

Reggel: ehetsz egy csésze tejet, egy csésze gabonát, vagy egy adagot/ez már sok terméken rajta van/, egy adag fehérjét, és egy adag gyümit.

Délben: lányok 8,5 dkg, fiúk 11 dkg fehérje/húsok/, 1 csésze zöldség, 1 csésze friss zöldség, 1 adag keményítő, 1 adag gyümi, két kanál saliöntet.

Vacsi:1 adag fehérje az ebéd szerint, 1 adag keményítő, 1 adag zöldség, 1 adag sali vagy friss zöldség, 2 kanál saliöntet, 1 adag zsiradék, és ráadás vacsi 9-fél 10 felé, 1 adag fehérje, 1 adag gabona 1 adag gyümi.

A főétkezésekhez engedélyez 1-1 csésze levest üresen. Adagokat be kell tartani, ki kell mérni.

Én, ha esetleg járt a fejem az édességen, bekaptam egy kis kesudiót, ezt egy kis üvegcsébe tettem a táskámba, ha szükség van rá, kéznél legyen.

Mivel én úgy döntöttem, hogy minden tekintetben száműzöm a cukrot az életemből /hiszen két éve szinte csak édesítőket ettem/, ezért semmiben nincs se cukor, se édesítő, se annak származékai. Erre érdemes odafigyelni, mert nagyon sok minden mögött a cukor bújik meg.

Első hétben ki kellett tapasztalnom, hogy mi az amit megehetek, de lassan kialakult. Figyelni kell, mert pl. a vegetákban is van cukor, de lehet olyan szárított zöldségkeveréket kapni, amiben nincs. Hentesáruk java része tartalmaz cukrot, de azért találni olyat, ami nem. Engedi a rostos, szénsavas üdítőket, egy-egy pohárral ebédre és vacsira /közte nincs semmi extraevés/, de én még csak rostosban találtam olyat, amire az volt írva, hogy közvetlenül préselt. Azt sem mertem megvenni, amire az volt írva, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz, mert állítólag a sűrítményekbe is tesznek, amikből ezek készülnek.

Szóval, így a 20 napon, egyáltalán nem volt eddig nehéz. Szinte nem is szenvedtem. Én eljutottam arra a szintre pszichésen/agyilag/, hogy magam felismerjem, ez függőség. Elfogadtam, hogy ezeket nem ehetem, mert az újabb kívánalmakat vált ki, és erre nagyon figyelek. Volt egy-két apró tünet, izomfájdalom, érzékenyek voltak egy-két nap a fogtöméseim, fejfájás /de semmi szörnyű/, de esküszöm a sima diétáim alatt néha sokkal jobban szenvedtem. És bizony, ha megengedtem magamnak egy-egy bűnöző napot, utána volt, hogy napokig mégis megszegtem a diétát. Mikor jól bezabizol, utána meg csak a lelkiismeret furdalás marad. Ismerős ugye?

Most tapasztalok ki szépen lassan mindent. Például azt tudtam, hogy nyáron fagyi nélkül nagyon szenvednék, így kipróbáltam, hogy lesz nekem minden nap fagyim a meleg napokon?

Először megnéztem a kapható fagyigépeket, amiknek a tartályát ugye be kell helyezni a mélyhűtőbe. Nekünk nincs nagy hűtőnk, így kipróbáltam, hogy lefagyasztok egy csészényi natúr joghurtot /tescós nagyon jó/, egy napig bent van a mélyhűtőben, kiveszem, vagy kicsit hagyom felengedni, vagy egy percre beteszem az olvasztó programra, hozzá egy banán, turmix, isteni. Minden este ezt eszem pótvacsi helyett, ha akarnék még egy kis rizsszeletet is ropogtathatnék gabona gyanánt, de nekem az már nem is kell.

Szóval most tök jól vagyok, egyelőre nem okoz gondot a húsvét, sütik, de ha valamit nagyon kívánok, majd megoldom más módon, ami helyettesíti azt. Az, meg, hogy a kilóim, hogy állnak, innentől fogva nem érdekel, ami akar, majd szép lassan lemegy, számolgattam kb. 1500-1600 kcal körül eszek, én 1200 körül szoktam fogyni, de éheztetni nem fogom magam. Amit enged a program, azt eszem, szigorúan kimérve, kidekázva, se többet se kevesebbet. Remélem, hosszú távon sikeres leszek vele.

Senkire nem szeretném sem a módszert, sem a könyvet ráerőltetni, nem ez volt a célom, egyszerűen csak leírtam a három hét tapasztalatát, nyilván ez majd akkor mondható igazán sikeresnek, ha több éve csinálom. Ha mégis valaki ezután komolyabban érdeklődne a téma iránt, érdemes elolvasni a könyvet, mert sok tanácsot, okosságot tartalmaz.