Pozitív gondolkodás, pozitív teszt?!?!

Azért szeretném megosztani a történetemet, mert ha csak egyetlen egy embernek is segít, már megérte. :)

Öt éven keresztül próbálkoztunk. Volt ebben az öt évben minden, aki végigjárta ezt az utat, az tudja miről beszélek. Megél az ember mindent ezek alatt a hónapok alatt, váltottam orvost, sokszor havonta jártam dokiról dokira, hogy új hónap, új ciklus, mondják már meg, hogy mit tegyek!

Voltunk kétszer lombikon, vetélés lett a vége.

Voltunk kétszer inszemináción is. Már egy másik orvosnál, mint a lombikon. Akkor mondta először valaki 5 év után, hogy a férjével nagyobb a gond, mint ahogy azt állítják. Azt kell előbb megoldani, és persze nekem sem volt ovulációm, tehát azon is kell segíteni.0 Ráadásul nem volt progeszteronom sem.

És akkor végre összeállt a recept, ami után öt évig kutattam és tiszta lett minden, ahogy mondani szoktak: leesett a tantusz.

Rájöttem, hogy mit is kell tennünk. Tehát ha nincs ovuláció, akkor produkálni kell. Ugyebár a clostibegytet nagyon sokan használják, csak sokan elfelejtik a Pregnylt utána beadni. Pedig anélkül szinte semmit nem ér. Szóval ovuláció, majd túszőrepesztés Pregnylel és egy legalább félig egészséges sperma, amit szintén úgy értünk el, hogy rásegítettünk gyógyszerrel. (Közben kiderült, a férjemet műteni kell, egy visszér elzárja az utat, az egészséges spermák lűrosodnak, mindenképp urológus kellett.)

És persze a jó időben, jó helyen :) együtt lenni. Injekció beadás után 72 órával, és itt megint rá kell segíteni progeszteronnal, mert persze kiderült, hogy az sincs. És progeszteron nélkül nem indul el a folyamat, hiába van ott egy érett pete és egy egészséges spermium. Együttlét után 48 órával szabad csak elkezdeni a progeszteront.

Nos, remélem nem írtam túl össze-vissza. A lényeg, hogy ha egészségesek vagyunk és mégsem sikerül a kisbaba, akkor nem vagyunk egészségesek! Akkor valaki hibázik és azt kell korrigálni. Happy enddel zárom a történetem, ezzel is másoknak reményt adva. Nem szabad feladni! Mikor sikertörténetet olvastam, mindig elszomorodtam, hogy mindenkinek, sikerül csak nekem nem. De nem adtam fel, minden nap azon voltam, hogy megtaláljam az okát, hogy miért nem. Sajnos az orvosok nem mondják el, sok mindent elhallgatnak előlünk. :( Mikor megtaláltam úgymond a receptet, hihetetlen módon, elsőre sikerült és én csak álltam meredten, hogy ennyi?! Ennyi kellett volna és nem tudtam?! 5 évem ráment. :( Na de a recept nagyon bevált, mondjam úgy, hogy kétszer is bevált. ;) Úgyhogy, kedves sorstársaim, nem szabad feladni, keresni kell a megoldást, valahol léteznie kell! Minden nőnek joga van hozzá, hogy átélje a csodát. :)