Pozitív gondolkodás, pozitív teszt?!?! (beszélgetés)
Sziasztok,
vagytok még ebben a témában?
Erika4333 Örülök, hogy igy döntöttél.. Én 42 ěvesen szültem,2 felnött korú gyermekem utãn.. most 2 ėves a kislányom.. Életem legjobb döntése volt. Tervezett baba volt, nagyon vàrtam.. Hidd el, jol döntöttél..
A többieknek kítartàst és pozitív teszteket kivánok.
Sziasztok! Nehéz kérdés ez a pozitív gondolkodás, néha én már úgy érzem, hátráltat, ha akkor is magamra erőltetem, amikor inkább sírni volna kedvem a negatív teszteknél. Érdekes, hogy az első gyerekemnél egyáltalán nem aggódtam azon, mikor fogan meg, nem foglalkoztam azzal, hogyan kéne a kérdéshez állnom, és fél év után meg is fogant. Most meg, 40 évesen, a második baba tervezésénél én is beleestem ebbe a "görcs-spirálba", és dühös vagyok magamra, amikor kétségek támadnak bennem a korom miatt, vagy félni kezdek, tényleg felelősségteljes döntés hoztunk-e ezzel. Közben meg nagyon akarom is a babát, és tudom, hogy jó anyukája lennék. Valahogy úgy látom a kérdést, hogy a könnyedség a kulcs, ami vagy van, vagy nincs, arra nem lehet gyúrni, az egy ajándék. Nekem most épp nincs meg, de tapasztalatból mondom, hogy el lehet odáig jutni. Én nadine81-el értek egyet, hogy legyünk nyitottak a jóra, de fogadjuk el a vereséget is, ha úgy adódik. De engedjük meg magunknak azt is, hogyha épp letörtek vagyunk és negatívak - szerintem ezzel nem befolyásoljuk a történéseket.
Nekem is volt már 2 vetélésem és több,mint 2 éve szeretnénk már babát.A felmerülő bajok(inzulin rezisztencia,magas prolaktin,pajzsmirigy alulműködés,pco) kezelve vannak,most meg a teherbeesés a nehéz,de erre is kapok már megfelelő kezelést.A pozitív gondolkodás nagyon nehéz olyannak,aki előtt már többször elhúzták a mézesmadzagot.Pl.számomra már egy pozitív teszt sem jelent felhőtlen örömöt.Ugyanis a 2 vetélés után 1 évvel ezelőtt történt egy olyan is,hogy pozitív lett a teszt,500 a hcg szint,baba pedig sehol sem volt,sem méhen kívül,sem belül,majd rá 1 hétre megjött egy normál erősségű mensim.Mai napig sem tudni,mi történhetett akkor.Abban egyetértek,hogy pozitívan kell hozzáállni az egészhez stb,de ezt én inkább úgy nevezném,hogy legyünk nyitottak a jóra,de fogadjuk el a vereséget is ha netán úgy alakulna.Olyan nincs,hogy a rosszra gondolni sem szabad.Ezek után ami történt,hogyan ne gondolhatnék pl.én is rosszra?Minden benne van a pakliban,úgy állok hozzá.Az,hogy óvatos vagyok,nem azt jelenti,hogy bevonzom a bajt-hiszen sokan ezt szajkózzák hogy"jaaj,hogy tudsz ilyenre gondolni,hogy a következő sem sikerül,bevonzod direkt a bajt".Hát én próbáltam már a jót is bevonzani,mégsem sikerült.Nem tudok mást mondani,mint hogy ez az egész,nem a gondolkodáson,hozzáálláson,koron,pénzen múlik,hanem a szervezetünkön.Hogy a hormonok épp klappoljanak,hogy jókor jó időben legyünk együtt,hogy a hormonok a terhesség létrejötte után is szinten maradjanak,hogy jó doki kezébe kerüljünk terhesgondozás és szüléskor is egy jó szülésznő kezébe...de ezek számomra még a nagyon távoli jövő.Próbálok mindig a mában gondolkodni.Tehát pl én mától várom,hogy ne jöjjön meg.Aztán ha nem jön meg,azt várom,hogy a teszt virítson,ne pedig pl ciszta álljon a dolog mögött.Aztán ha pozitív teszt,jöhet a doki,legyen a baba méhen belül,petezsák,szíkhólyag stb.Aztán jöjjön a szívhang,érjük meg azt a bűvös 12.hetet.bár tudom,hogy az sem garancia már,nem mint régen.Nem tartom magam pesszimistának és bajt bevonzónak sem.Realista vagyok és óvatos inkább,megtanultam kezelni ezt a dolgot,hogy hogy szabad örülni és mikor és mi van,ha közeleg a baj.Ez utóbbinál nem borulok ki,összeszorítom a fogaimat és előre nézek.Meg sem fordul a fejembe,hogy nem sikerülhet...dehát idő kérdése és bízom benne,hogy a szervezetem többet nem fordul ellenem :)
Ha csak a korod miatt aggódsz, nézz be ebbe a fórumba:
[link] Én az elmúlt két évben szinte minden hónapban bebeszéltem magamnak, hogy babát várok. Teljesen meg voltam győződve róla, hogy na most tényleg sikerült. Még különféle terhességi tüneteket is produkáltam.
Sziasztok
Valóban segítene ha valaki bebeszéli magának h babát vár?Mert én is bízok benne de már nem tudom mit gondoljak.Lehet korai amiért negatív a teszt de az is ,hogy nem.
Nagyon örülök!🙂
Pont tegnap voltál eszemben.
Nekem is volt vetélésem 17 hetes terhesen, 39 évesen. :( Meg is kellett szülni, mert ekkor terhességet, már nem vesznek el. Én csak azt tudom neked mondani, hogy normális amit érzel, normális, ha fáj! Nem lehet megúszni, meg kell gyászolni. Aztán idővel könnyebb lesz!
Tedd rendbe a fejedben a dolgokat.
Úgy tűnik akkor, hogy mégis jó fórumba írtál! :D Pozitív gondolkodás... Isten áldását kérem, és kívánom a döntésedre!
Huu, őszinte leszek végig olvastalak Titeket, és most könnybe lábadt szemekkel pötyögök nektek. Erika úgy gondolom, hogy a lehető legjobban döntöttél, hiszen bár valóban nem 20on éves vagy, már messze messze áll tőled a karrier vágy, és a családod csak még szebb lesz, még ki teljesedettebb. A nagy gyerkőcödből bizonyára NAGY BETŰS EMBER fog vállni, hiszen a szülői példán, felelősség teljes életet fog élni, azt a köteléket, ami pedig a nagy gyerkőc és a születendő pici között ki fog alakulni, szerintem maga lesz a csoda :) Azt hiszem sosem kell majd az miatt félned mi lesz a picivel... :)
❤❤❤ jol dontottel!! Fiatalon fog tartani:) jo egeszseget es nagyon sok bokdogsagot nektek!!! ...picit irigyelkek de remelem nekem is megadatik meg ebbe az eletbe ez a boldogsag!!!😢
Sziasztok. En lennek az a tepelodo 43 eves terhes no aki ketsegbeesett h terhes. Sok gondolat futott at az agyamon. 50 mire elso osztalyba megy...hasonlo felelmek. Azert irok mert eldontottuk,h marad a baba. Megszulom.
Sajnos nekem is volt egy vetélésem 2015-ben, egy problémamentes terhesség után (a nagyobbik lányom 4.5 éves). Ne keresd magadban a hibát, mert te semmiről nem tehetsz, az, hogy kétségek voltak benned a terhességgel, babával kapcsolatban, teljesen normális, mindenkiben vannak, hidd el, csak valaki nem vallja be még magának sem. Egy percig se gondold azt, hogy te valamit nem csináltál jól, és azért történt, ami történt! Minden 4. terhesség vetéléssel végződik állítólag, az én dokim is mondta, ne keressek okokat, rossz sejtek találkoztak rossz időben, és ezért történt, ami történt. Nagyon emlékszem erre a mondatára: Lesz még babája, csak nem idén, hanem 1 év múlva! És így is lett, a kisebbik lányom ma 15 hónapos.
Bár írod, hogy nem a babát gyászolod, hanem magadat, hidd el, hogy tudat alatt ott van benned az a pici is, idő kell ahhoz, hogy őt el tudd engedni. Sokáig én is tagadásban voltam, hogy egy ekkora, 9 hetes magzathoz még nem kötődik az ember - pedig dehogynem. Én a férjem nagymamájának a temetésén szembesültem vele, hogy az, ami a mamának megadatott, az, hogy élhetett, ennek a picinek nem adatott meg, és nagyon fájt ez az igazságtalanság, hogy el sem indulhatott voltaképpen ő...Az egész temetésen ő járt az eszemben, ott sirattam el, 8 hónappal a vetélés után - ez egy decemberi hónap volt, és rá 2 hónapra ott volt a pozitív teszt a kezemben újra, 9 hónapra rá pedig a kislányunk.
Sok erőt kívánok neked az elengedéshez!
Sziasztok! Lehet, nem a legjobb helyre írok, mert ebben semmi pozitív nem lesz, de muszaj magamból kibeszélnem... Októberben volt egy vetélésem. Nem volt tervezett baba, de örültünk neki, főleg a párom. Én teli voltam félelemmel. Amúgy is állandóan görcsölök azon, hogy nem vagyok elég jó kb semmiben, ez alatt az idő alatt folyton arra gondoltam, hogy nekem ez úgy sem fog menni, nem érdemlem meg, úgyis elmegy a baba.. Hát tényleg így lett. Azóta viszont egyre rosszabb. Az igazság az, hogy elsősorban nem a babát gyászolom, hanem azt érzem, hogy megbuktam mint nő. Teli vagyok dühvel, haragszom a világra. Folyton sírok és nem tudom hogyan lehetne jobb... Kérlek Titeket, akik ezen átmentek vagy már túl vagytok rajta, hogy segítsetek, mivel tehetném könnyebbé... Köszönöm!!
Írhatsz privátot is, ha akarsz beszélgetni!
Ez nagyon szomorú. 10 eve volt egy terhessegem amit nem tartottam meg. Meg nem alltam keszen, eppen csak tul voltam a gyerekekkel a elso sulis eveken, nemileg onalloak lettek, elkezdtunk nyaralgatni meg karriert epitettem. Tavaly bevegzodott. Siker csucsan mindent feladtam es visszavonultam hogy rendezzem az eletem es teret teremtsek a pici kis èletnek. Nem tett boldoggá a siker es ures az eletem gyermekzsivaly nelkul. Sok erot kivanok neked es jol gondold meg hogyan dontesz....
Sajnálom,h aki szeretne annak nem jön össze. Ilyenkor mondom azt,h igazságtalan az élet. Őszintén sajnálom,h szeretnél és nem jön össze. Ki így látja,ki úgy. Te úgy látod,h szerencsés vagyok,én azt látom,h szerencsétlen vagyok,mert nem fogom tudni megtartani a babát. Úgy néz ki,h nem .
Èn betoltottem a 46 ot es minden vagyam egy kisbaba. 1 eve nem jon ossze de mindent megprobalok. 2 felnott gyerkocom van, de ha erkezne unoka sem adnam fel mert en elsosorban anyuka es nem nagyi vagyok! Erika te nem is tudod milyen szerencses vagy! 🤔😔
Nem kell tele lenni energiával, se türelemmel. Sajnos az egészséget sem választhatjuk meg. Szeretek élni, élni öröm, élni ajándék (számomra). Már 48 múltam, 57 napja nem jött meg, de a tesztek is negatívak, így nálam valószínű, hogy már tényleg változó kor. Ha mégsem (azért az első teszt elvégzése előtt komolyan felmerült bennem a terhesség gyanúja), akkor megtartanám. Pedig én otthon sem tudok vele maradni, a kislányommal sem maradhattam otthon (a szükség nagy úr, meg kell élni valamiből), mégis - Istennek hála - 2 éves koráig szoptatni tudtam, pedig császár után egy hétig voltunk a kórházban, pénteki napon engedtek ki, és hétfőn már dolgoztam. Szerencsére olyan munkám van, amit rugalmas időbeosztásban végezhetek, így az igény szerinti szoptatás is mehetett mellette. 6 hetes volt a kislányom, mikor eltörött a felkarom. Egy kézzel dolgoztam tovább, az apukám soförözött be az irodába, ahányszor csak kellett naponta, és a férjem csinált mindent körülöttünk, szoptatni is csak vele együtt tudtam. Életem legnehezebb időszaka volt, de Isten segítségével sikeresen túl jutottunk rajta. Te sem vagy egyedül! Gondold át, esetleg kérdezd is meg, kitől mire számíthatsz. Segíthet a döntésben.
Át kell gondolni komolyan ezt a döntést. Nem huszonéves vagyok,aki tele van energiával aki tökéletesen egészséges,aki tele van türelemmel,de nem keresem a kifogásokat. Egyszerűen most jelenleg ott vagyok,h fogalmam sincs vállalhatom e vagy sem.
Háát... magam sem tudom. Baromi nehéz döntés ez.Pláne,h védekeztünk,de mint tudjuk semmi sem 100% os. Így esett. Egyenlőre a sokk hatása alatt vagyok. Egyszerűen nem hiszem el azt ,h gyógyszer mellett terhes lettem. 43 évesen,és ez ami a gond,a korom. 50 leszek mire iskolába indul. Nagy döntés,és hatalmas felelősség bárhogyan is dönt az ember. Lehet,nem is jó helyre írtam be, más fórumot kellett volna keresni,ahol hasonló dilemmával küzdenek. Bárki bármit mondd,ez nem könnyű döntés ebben a korban. örökbe adni? kizárt. Ha valaki arra szánja el magát,h kihord egy terhességet vigye haza és gondoskodjon róla. Lehet pálcát törni felettem,de igen felmerült a megszakítás gondolata is. Most még egyenlőre nem tiszta,h mi legyen,milyen döntést fogok hozni.
Én is 43 évesen szültem. Elhiszem, hogy kétségbe vagy esve, ha nem tervezett baba. Nyilván át kell gondolnod az egészet. Számomra az abortusz semmiképpen nem lenne opció! Remélem számodra sem. Ha úgy érzed, hogy nem vagy képes felnevelni, akkor inkább az örökbe adáson gondolkozz el. Ha megtartod és örökbe sem adod, lehet, hogy életed legnagyobb öröme és csodája lesz!
43 eves vagyok. Ketsegbe estem. Gyogyszer mellett lettem terhes. Ma derult ki pozitiv lett a teszt. Van mar egy nagy lanyom. Azt gondolom oreg vagyok egy ferhesseghez egy gyerekhez .
Gratulálok! Nekem is pozitív a történetem szerencsére. 3 sikertelen inszem, és 6 sikertelen lombik után spontán lettem terhes, miután kiderült, hogy mi az akadály, és az kezelve lett. Nálam az első évek vizsgálatai mind azt mutatták, hogy minden teljesen rendben. Volt már gyermekem, átjárhatók a petevezetők, van peteérés és ovuláció, jó a pajzsmirigy működés stb. és a férjem eredményei is jók. A baba mégsem jött. Aztán kiderült az IR (inzulin rezisztencia), arra a megfelelő diétát folytattam, mégsem lett újabb évekig semmi, még lombikokkal sem. Nálam végül immunológiai szakorvos derítette ki, hogy túl erős az immunrendszerem, és nem engedi beágyazódni a megfogant petesejtet (nem a spermát pusztítja el a szervezetem). Szteroiddal gyengítették orvosi ellenőrzés mellett az immunrendszeremet, amit novemberben kezdtem szedni, és februárban menstruáltam utoljára, a következő novemberben már szültem.
Én is javaslom annak, akinél még nem derült ki az ok, hogy - ha lehet - járjon a végére, ha gyermeket szeretne. Ugyanakkor nekem is azt mondták évekig, hogy ismeretlen eredetű meddőség, és tudom, hogy sajnos van, akinél sosem derül ki, hogy mi okozza az akadályt.
Sokan mondják: Ha pozitívan gondolkodunk, előbb utóbb pozitív lesz a terhességi tesztünk. Érintettként ez eléggé vicces vagy inkább szomorú. :( Mert nehéz úgy pozitívnak maradni, hogy közben folyamatosan negatívat tesztelünk hónapokon vagy akár éveken keresztül... Nekem sikerült megtalálnom a megoldást.
Ugrás a teljes írásra:
Pozitív gondolkodás, pozitív teszt?!?!További ajánlott fórumok: