A pozitív gondolkodás valóban jobbá teszi az életet? (beszélgetés)

Figyeljetek!

Ha ezt a lehetőséget nem veszitek figyelembe, mint abszolút közérzet javító, sikert hozó és egészséget generáló eszközt, akkor mire vártok????????

Az elfogadásról másolok be néhány sort:

"Egy adott helyzet elfogadása nem egyenlõ az abba való belenyugvással. Van, amikor elengedhetetlen a változás. A két fogalom tehát nemcsak hogy nem zárja ki, de erõsíti is egymást, hiszen az elfogadás segítheti a változást. A változtatáshoz ugyanis elõször el kell ismerni az adott helyzet valóságosságát - ez pedig a tények elfogadása nélkül nem lehetséges. Az a nõ például, aki tagadja azt a tényt, hogy családon belüli erõszak áldozata, nem fog tudni változtatni a helyzetén. Bizonyos eseményeken pedig (például egy szeretett személy halálán) nem tudunk változtatni. Ha az ilyen történések realitását nem fogadjuk el, akkor ez lehetetlenné teszi az értelmes életet. Marsha M. Linehan a radikális elfogadást a valósággal való küzdelem feladásaként és a valóság teljes elfogadásaként definiálja. A személy ekkor úgy dönt, hogy elfogadja helyzeteinek és érzelmeinek a valóságát, átéli ezeket, és hatékonyan reagál rájuk. E nélkül nagyon nehéz (ha nem egyenesen lehetetlen) egy traumatikus élmény után folytatni az életet."

Dr Szondy Máté

Teljesen jó gyakorolni egyszerű dolgokkal. Hihetőbb és egyszerűbb, kezdésnek teljesen megfelelnek a kisebb kívánságok.

Nekem több kisebb bejött, utána kezdtem rájönni a működésre. Aztán megpróbáltam nagyobb dolgokkal is, volt ami bejött, volt ami nem. :)

De mindegyikkel valamennyire tökéletesítettem a működési elvet...:)

Én is Tolle:)

Viszont,elolvastam Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak című könyvét,ami sokkal több mint pozitív gondolkodás.Mindenkinek ajánlom szívből!

Én is voltam így egy könyvvel, először nem értettem.

Nekiálltam sokkal később, és szinte faltam.

Jobbá teszi e a pozitív gondolkodás nem tudom, de tuti nem szabad egyfolytába keseregni, nekem milyen rossz, mert beteg vagyok, nincs melóm, pénzem.

Az egészben az az érdekes, hogy ha valami bonyolultabbat kérünk, akkor mindig lesznek olyan fehér foltok amiről a teremtés idejében elfelejtkeztünk, és csak akkor vesszük észre a defektet, amikor már meg van az a férfi, az a ház, az a helyzet, vagy akármi amit akartunk...

Én már 3.-ik alkalommal próbálkoztam a nekem megfelelő férfi bevonzásával... mindig valamivel jobbat kaptam, pontosan annyival jobbat, amennyivel pontosabban letudtam írni gondolatban a létezése részleteit. De ez sem lesz sosem tökéletes. :)

A mostani párom sem a legnagyobb tökéletesség, de mégis jobb mint az előzők... és rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amiket kértem...

Meglepő dolgokat lehet teljesíttetni az univerzummal...:)

Neked válaszolok, mert kettőnek egyszerre nem tudok, de közben Michelle-nek is írok ^^

Szóval, Michelle (remélem jól írtam): igen, igaz, attól, hogy én akarom... de akkor inkább úgy fogalmazok, hogy újra vissza tudom csábítani, újra el tudom érni, hogy belém szeressen... hisz szeret, és kötődik hozzám, csak mindig elrontok valamit, amik köre egyre csökkent az idők folyamán... szóval tanultam belőlük.

Angyaliérintés: neked a válaszom ebből adódik... lehet még tanulnod kell valamit, vagy neki kell még valamit elérnie, és utána lesztek csak egy pár... ha összetartoztok úgyis sikerülni fog... ha nem, akkor túl leszel rajta, és mást fogsz találni :)

Ebből áll a pozitív gondolkodás nem?

én vasárnap mentem valahová...mikor elindultam gondoltam magamban,hogy de jó volna leülni..azt is gondoltam,hogy de jó lenne a harmadik vagy a negyedik sorba ülni..odamentem..iszonyatos tömeg volt..széjjelnézek szinte minden ülőhely foglalt volt..de a 3. és a 4. sorban is volt hely..nekem!.))szóval bárhová ülhettem volna..a negyedikbe ültem,mert oda könnyebb volt bejutnom.)

kértem..megkaptam!

vasárnap este édesapámmal beszélgetek..mondom neki..kellene nekem valaki ,akitől tudnék tanulni valamit..és mi történik hétfőn este?leltem valakit!!!!meg is beszéltük a dolgot..siker van!

de egyetlen egy valamit nem tudok bevonzani..a páromat!és szerintem a hiba ott van,hogy még nem akarom igazán..tudat alatt lázadok ellene..de hogy miért is?nem tudom..nem tudom és nem tudom..

pedig a vágyásom megvan rá és mégse..ti értitek ezt?

amit elgondolok sikerül..azt már megszoktam,hogy esetleg valamire éveket várok,de azok is összejönnek..de a férjem hol lehet?hol van az én emberem?

Szép világ lenne, ha ez így működne :P. Képzeld el, a lámpánál álló hajléktalan akarna bevonzani téged, mert olyan kis cuki a mosolyod. És mert ő szeretné elérni, meg is történik ;)

Ez ennél sokkal bonyolultabb, ugyanakkor egyszerűbb is. Nem akarok itt okoskodni, olvass, tájékozódj. Csak fogadd el, hogy pusztán attól hogy te nagyon akarod, még nem lesz a tied.