A pozitív gondolkodás (beszélgetés)

Szia!

Mit teszel érte, hogy megváltoztasd a gondolkodásod? Olvass pozitív könyveket. Pl. A titok, aztán vannak pozitív gondolatok, amit hallgathatsz, [link] Domján Lászlót nagyon ajánlom!

Sportolj, jógázz,

[link] minden, ami jól esik.

Tudatosan vigyázz a gondolataidra!

Van valami nagy problémád az élettel, vagy alapon ilyen a beállítottságod?

Szép napot! Piros

Sziasztok!

Kérlek segítsetek!Remélem valaki olvas..

Nem bírom már tovább,egyszerűen képtelen vagyok pozitívan gondolkodni.Mindenben rosszat látok,ez iszonyatos szorongást okoználam.Nagyon negatív a gondolkozásom!Mit tegyek?

szerintem nem elég a pozitív gondolkodás, át is kell érezni amit mondunk, vagy amit gondolunk...

próbáld ki, pl.: csak úgy mond ki, "jól érzem magam", ... most mond ki még egyszer, és tegyél bele érzelmeket is!... érzed a különbséget?...

ez így igaz :)

a férjem eléggé pesszimista gondolkodású,

én azért nem annyira, igyekszem a rosszban is a jót meglátni,

mert szerintem is minden jó valamire :)

néha van egy kis vita, vagyis inkább a házasság elején volt, hogy miért nem értem, Ő mitől fél:(

elmagyaráztam, majd ha már meg van a konkrét probléma, elég akkor agyalni azon, hogy miként oldjuk meg, mi a csudának előre aggódni :)

példa:

hétfőn jöttünk haza egy másik városból, indulás előtt végig mondta, hogy azért menjünk el hamarabb, mert tele lesz az út rendőrökkel és biztosan sokszor megállítanak majd mindenkit.

mondom: pozitív gondolkodás, nem bevonni a rosszat, minek a cápának drukkolni :)

inni nem iszik, csak este, vagy ha tudja nem megyünk sehova, akkor meg minek frászol?

hazaértünk, rendőrt még csak mutatóban sem láttunk a 160 km-es úton :)

szóval valahogy így szól :)

Óvjuk meg magunkat a negatív hozzáállású emberektől

Negatív hozzáállású embereket látunk, amerre csak nézünk, és ez végül is nem is csoda. Amennyiben azonban mi még nem tartozunk közéjük, jobban tesszük, ha igyekszünk is megvédeni magunkat tőlük. Bármilyen meglepő is, a legjobb ez esetben is az, ha saját magunkon igyekszünk változtatni, mert az könnyebb és eredményesebb is.

legjobb ez esetben is az, ha saját magunkon igyekszünk változtatni, mert az könnyebb és eredményesebb is.

A sorozatos gonoszkodó megjegyzésekről, a cinikus világszemléletről, a depresszív hozzáállásról, és a pozitív szemlélet teljes hiányáról könnyen felismerhetőek azok a rokonok, kollegák vagy éppen barátok, akik képtelenek elengedni magukat, és egy őszinte mosoly kíséretében optimista álláspontra helyezkedni. Hogy miért ilyenek? Nos, a krónikus negatívizmusért éppúgy felelőssé tehető a temperamentum, néhány domináns személyiségvonás, egy aktuálisan rossz élethelyzet, mint a negatív életesemények vagy éppen egy hosszú ideje húzódó párkapcsolati krízis. Bár ez a helyzet magukat a negatív hozzáállású személyeket is alaposan megviseli, a mi célunk most nem az okok feltárása, hanem nemes egyszerűséggel a szenvedő környezet, azaz a mi túlélésünk elősegítése.

Ingoványos talaj

Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk a jelenség környezetszennyező voltát, azaz azt, hogy a negatív hangulat ragadós, és ha nem vigyázunk, minimális idő alatt képes beárnyékolni nemcsak kedélyállapotunkat, de az életszemléletünket is. Azt pedig már kívülről fújjuk, milyen rombolásra képes a folyamatos stressz és az állandó negatív hangulat fiziológiai és pszichés szinten egyaránt. Épp ezért tehát nem árt, ha a negatív kisugárzású személy megjelenése után azonnal akcióba lépünk, hogy a helyes megküzdési mód kiválasztásával megvédjük lelkünket a borúlátás okozta fertőzésektől.

Papíron persze tiszta sor, hogy ha nyomaszt minket a velünk egy légtérben búslakodó személy magatartása, akkor a kapcsolat szorosságának függvényében tükröt kell tartani, hangot kell adni nemtetszésünknek, állást kell foglalni és véleményt kell formálni - azonban a szép szó itt csak ritkán hoz radikális és tartós változást. Egy alapos fejmosás természetesen már ideiglenesen képes csendre inteni a negatív embereket, hosszútávon azonban ezzel az offenzívával sokszoros vereséget szenvedünk: szerzünk magunknak egy újabb ellenséget, bolondot csinálunk magunkból, rontjuk saját hírnevünket - és akkor a rossz lelkiismeretről, a másiknak okozott megaláztatásról nem is beszéltünk még, úgyhogy legtöbbször marad inkább a bujkálás.

Változtassunk magunkon is

Ez sem működik azonban, ha az illetővel a nap nagy részében kénytelenek vagyunk egy levegőt szívni. Ha negatív kisugárzásával a velünk egy íróasztalon osztozó kolléga, a főnök vagy éppen a lakótársunk nyűgöz le minket, akkor nincs kibúvó, se egérút; szemtől szemben kell megküzdenünk ezzel a felettébb frusztráló helyzettel. Persze mivel a negatív kisugárzású emberek hangulata, attitűdje, de még a világszemlélete is ragadós, nem árt vigyázni velük: jobb, ha megkíséreljük izolálni magunkat a helyzettől. Megpróbálhatjuk végig magunknál tartani a szót, vagy - ha mégis delikvensünk kerülne nyeregbe - terelni a témát. Ha ez sem jön be, a szelektív hallásban bízva védekezhetünk fizikailag is: vessük be a rádiót vagy a tévét, esetleg azt a kifogást, hogy "ne haragudj, de én csak csendben tudok dolgozni". Azt azonban tudni kell, hogy ezek az óvintézkedések semmit sem érnek pozitív gondolkodás és optimizmus nélkül - és pont ez a lényeg, mert a legtöbbre itt is akkor megyünk, ha magunkon változtatunk.

Bár a pozitív gondolkodás nem a 21. századi ember kiváltsága, jobb, ha tudatosan építjük be életünkbe azt az adaptív - azaz alkalmazkodó képes - stratégiát, hogy bárkitől és bármilyen atmoszférájú szituációtól függetlenül is képesek legyünk jól érezni magunkat. Ha a negatív megjegyzések hallatán meg tudjuk őrizni hidegvérünket, ha el tudunk vonatkoztatni a helyzet érzelmi hatásfokától, és nem el hisszük, hanem rajtunk kívül álló jelenségként kezeljük az elhangzott búskomor tényeket, azzal máris nyerő pozícióba kerülhetünk. Legyünk magabiztosak, tudatosítsuk, hogy a másik ember monológja nem más, mint a valóságot elferdítő torzítás, és még véletlenül sem szerves része a mi életünknek. Nehéz, de meg kell tanulnunk minden elhangzott negatívum ellenére is saját lábunkon állni, a megélt pozitív élményeinkre koncentrálni, azaz boldog emlékekbe és jövőbeli, reményteljes célokba kapaszkodni. Ha mélabús energiavámpírokkal találkozunk, ne hagyjuk befolyásolni magunkat, inkább teremtsük meg önmagunkban a nyugalmat.

Szerintem nem így van.

Pont az a lényege a pozitív gondolkodásnak,hogy önmagunkban teremtsünk harmóniát,és ne külső tényezőktől tegyük ezt függővé.

Kár, hogy nem él ez a fórum, szívesen beszélgetnék erről a témáról másokkal.

Szép napot, Neked, aki véletlenül idetévedt.... :)

Aki pozitív szeretne lenni, az a NEM szót zárja ki az életéből. pl. Nincs rossz kedvem helyett mondd azt hogy Jó kedvem van.

Meg ahelyett hogy Nem félek azt h Bátor vagyok.

Kis dolgnak tűnik de átformálja idővel az egész életszemléletünket.

Amikor elkezdtem ezt gyakorolni ,rájöttem, már a beszédünkkel mennyit "sopánkodunk" akaratunkon kívül a sok nem szóval.

Próbáljátok ki, mennyivel jobb pozitív állításokkal beszélni majd gondolkpdni.

szia:)

Olyan jó, hogy esik az eső. Megtisztul a levegő, felfrissülnek a növények, nincs az a fülledt meleg.

Ha a borús időnek is szeretnénk megkeresni a pozitívumát.

És ugye, különben sincs rossz idő, csak helytelen öltözet. :-))