Kislányom születése

Sajnos a terhességem első pillanatától kezdve magas volt a vérnyomásom.

Első perctől kezdve gyógyszereket kellett szednem...utolsó hónapban már annyira súlyos volt a helyzet, hogy 160-170 fölé is emelkedett.

Szülés előtt már másfél héttel a kórházban feküdtem.

Nagyon rossz volt emiatt a közérzetem és sírtam is. Mindenki próbált nyugtatgatni.

December 10.-re voltam kiírva és az orvosom december 6.-án úgy döntött, hogy megindítja a szülést.

Nagyon sokat segítettek a szülésznők, az orvos, a csecsemősök és a nővérem.

Tizenhét óra édes szenvedés következett, de megérte!

Pénteken reggel nyolckor kaptam egy szülést elindító zselét. Egész nap voltak fájásaim, hol jobban, hol kevésbé...váltakozó volt.

Este kilencig sajnos nem tágultam semmit sem.

Az ügyeletes orvos este kilenckor adott egy izomlazító injekciót, ami után nem sokkal elfolyt a nyákdugó és a magzatvíz is.

Felfektettek NST-re, közben a nővérem is beért a kórházba. Már nagyon izgatott voltam. Vártam is a kislányomat, ugyanakkor féltem is.

Végigfutott rajtam, hogy jó anya leszek-e? Vagy szeretni fog-e az én kincsem?

Közben, a szülésznő javaslatára kipróbáltam a gumilabdát. Ez nagyon sokat segített.

Egyre erősebbek voltak a fájásaim...az orvos fél háromkor azt mondta, szülünk.

Nagy lett a sürgés. Jöttek a csecsemősök, a szülésznő!

Fél három után öt perccel megszületett a kincsem!

Mást nem bírtam mondani csak azt, hogy tényleg az enyém?

Abban a pillanatban én voltam a földön a legboldogabb ember!