Bálint születése

2008.04.13-án éjszaka görcsölgetett a hasam erősen, gondoltam rá, hogy ez már a szülés jele lehet, de mivel még volt 7 napom, meg nem is volt szabályos időközönként jelentkező, gondoltam még várjunk. Aztán szép lassan elmúlt, de reggel úgy döntöttem, megnézetem magam a dokival.

Férjem reggel 6-kor elment dolgozni én megvártam a 8 órát és tesóm eljött értem és elmentünk a dokihoz. Ott ő megvizsgált és mondta, jogos volt a fájdalom, mert már egy ujjnyira nyitva vagyok, de menjek csak haza, mert valószínű a héten meglesz a baba. Csodálkoztam, hogy mehetek haza, de mindegy, mentem.

Felmentem a harmadikra, mert ott lakunk, elhívtam az anyósomat, hogy legyen velem, ne legyek egyedül, ha valami mégis lesz. Miután felértem, már 8 percenként szabályosan jöttek a fájások, majd nemsokára 5 percenként, akkor lezuhanyoztam, hogy ha menni kell, készen legyek az indulásra. Utána 3 perces fájásaim voltak, de nem nagyon fájt, úgyhogy felhívtam a dokim és mondtam neki, hogy 3 percenkénti fájásaim vannak, de elég elviselhető, alig érzem, mit csináljak, menjek vagy ne. Erre ő megnyugtatott, hogy ő az ügyeletes ma, nyugodjak meg, még csak maradjak otthon, mert ez még nem lesz szülés és és itthon jobb vajúdni. Ez volt fél négykor. Igen ám, de négykor elfolyt a magzatvizem.

Ekkor már nagyon megijedtem, kihívtuk a mentőket és bementünk. Ott az orvos megvizsgált és közölte velem, sétáljunk fel a szülőszobára, mert 2 óra múlva meglesz a baba. Felhívtam férjem, aki épp dolgozott, hogy a szülőszobán vagyok, nővérem jött be velem. Fent rácsatoltak ctg-re, majd lemásztam a labdára. A fájdalmak még mindig nem voltak olyan erősek, de már rosszabb volt mint itthon. Hamarosan a doki is felért, mondta feküdjek fel, megvizsgál. Mikor végzett, mondtam neki, hogy engedjen vissza a labdára, mert fekve nem bírom sokáig. Erre az volt a válassza, nem kell sokáig bírni, mert most szülni fogunk, már elindult a baba.

Ezt ki sem mondta, már éreztem, hogy nyomnom kell, nyomtam, de nem történt semmi. A baba szívhangja meg lelassult. Ekkor rám kiabált, hogy most már nyomjak, mert baj lesz, de nem tudtam olyan erősen nyomni. Ő ráugrott a hasamra, egy kicsit rásegített a következő nyomásnál és már kint is volt Bálint. Ez volt 17:35-kor.

Szóval mire férjem odaért, a kisfiam már ki is bújt.

Nagyon féltem a szüléstől, de egyáltalán nem fájt, 2 órát töltöttem a szülőszobán és azt is könnyen átvészeltem. Még a szülőszobáról telefonálgattam mindenkinek, hogy megérkezett Bálint.