El sem hiszem, hogy sikerült!

2008. január 16-án kezdődött a történet, és bármily furcsa, nem egy megcsúszott újévi fogadalomként. Előző évben volt ilyen fogadalmam, csináltam is egy-másfél hónapig, talán 5 kg ment le, aztán valahogy félbe maradt a diéta. Nem akarom eltagadni, hogy egy ételszállító cég diétás menüje adta meg a kezdő lökést, 90 napos diétának álltam neki, és ha már kifizettem érte nem kevés pénzt, akkor megfogadtam, hogy semminemű rendetlenkedés nem lesz.

Közben a cég variált egy kicsit ezen a diétán, de az alapjai nem változtak, így 110 napig csináltam a 90 napos szétválasztó diétát. Az első három hónapban 17 kg ment le, ezen időszak alatt nem álltam mérlegre /még sutyiban sem/, így mire letelt a három hónap a környezetem sokkal kíváncsibb volt, mint én. A 110. napig még lement 5 kg, utána viszont jelentős stagnálás következett. Az első pár hónapban nem mozogtam, egy pár napos pihenés adta meg a kezdő lelkesedést, a szállodában volt futópad, amin én ugyan gyalogoltam, de ezt nagyon élveztem. Ma már itthon is van pad, amire heti 3-5 X felmegyek. A mozgást most sem szeretem, kár lenne tagadni, de ezt szívesen megcsinálom, mindig büszke vagyok magamra, mikor 45 percet gyalogolok emelkedőn 6,5 km/órás sebességgel. Eddig 28 kg ment le, a 10 évvel ezelőtti esküvőmre sem voltam képes ennyire lefogyni, már most 4 kg-mal kevesebb vagyok, mint akkor. A cél a 78 kg, mert a BMI indexem ebben az esetben mondaná először, hogy normál súlyú vagyok. Mára már sokan mondják, hogy talán elég is lenne ennyi, köztük az édesanyám is, aki mindig valós tükröt tartott elém. Azért én nem adom fel, aki világ életében túlsúlyos volt, annak nagyon nagy vágya, hogy egyszer azt mondják rá: kispajtás, Te a normál súlyúak táborát erősíted! Mindenesetre a fő cél a szintentartás, annál is inkább, mert sajnos azért az ember genetikailag nem változik meg, ha elveszít közel harminc kilót, hízékony maradtam, és továbbra is azokat a kajákat imádom, amit nem szabadna: sütik, szendvicsek, pizza, tészták stb.

Nem baj, ezek egyszer-egyszer megengedhetőek, de soha-soha többet nem leszek kövér!

Valószínűleg az elkövetkező két hónap nem lesz elég a maradék 9 kg leadására, de nem baj, lassan kell, hogy lecsorogjon, a fő cél, hogy tartsam a súlyom, legfőképpen az egészségem, de nem utolsó sorban a pénztárcám miatt is, hiszen szó szerint az egész ruhatáramat kellett kicserélnem.

És néha, ha belenézek a tükörbe, még mindig nem az a nő néz vissza rám, akire számítanék, és akkor eszembe jut, hogy Úristen megcsináltam!