Az anya és a gyerek, ahogy bennem küzd (beszélgetés)

Még sírok is!:)

Ennek egyrészt az az oka, hogy most vitte el a két nagyot a férjem anyósomékhoz nyaralni.

Néha én is hulla vagyok, felemelem a hangom. MOst meg...:( Már hiányoznak és remélem szerencsésen megteszik a 200km-t!!!:)

A másik,hogy nagyon jól esett, hogy a barátaid közé soroltál. Én is így vagyok Veled,mindig tudsz olyat írni, ami nagyon megnyugtat.

Valahogy árad belőled valami megnyugtató felém. Ez biztosan a közös vonásokból is ered.

A férjem mondta szinte szó szerint amit te írtál, hogy azt soha nem bánom meg hogy van még egy gyermekem, de azt hogy lemondtam róla azt viszont tuti meg fogom bánni. Hát ez igaz, Lucát kár lett volna kihagyni. Imádja mindenki. És ő is minket. Állandóan puszilgat, még kérni sem kell.

Annyira csendes a ház, a pici is alszik, teljesen elszoktam ettől mióta szünet van és itthon vannak.

Persze, hogy azt mondta, hogy vetesd el, mert ő is azt tette, és persze most azt mondogatja, hogy mindenki annyit vállaljon, amennyit elbír, mert ezzel is magát erősíti, és azt a tudatot, hogy anno jól döntött.

A férjem is hasonló cipőben van, mi is így vagyunk, az ember a szüleitől nem fizikai és nem is anyagi támogatást várna, hanem csak egy kis lelki támogatást várna. Néha az ember buksiját, vállát megütögethetnék, inkább a vállát, hogy jól van, jól csináljátok, így tovább, csak a tudat, de nem, kioktatnak, leszólnak, visszahúznak, ha meg valamit nem úgy teszel, ahogy ők gondolják, jön a lelki terror!

Anyu is egy időben mondogatta, amikor panaszkodtam, hogy fáradt vagyok, stb.., hogy ő is 3 gyereket nevelt és társai, én leállítottam, mondtam neki, ha mást nem tud mondani, akkor tegye azt meg, hogy inkább nem szól semmit! Azóta kicsit változott, nemrég nyugdíjas lett, egy fokkal jobb a helyzet, de most meg túlságosan ráér..

Szerintem a problémák mögött javarészt társadalmi és nevelési probléma húzódik meg, úgy lettünk nevelve, hogy a "hibáinkat" mondogatták, ahelyett, hogy bátorítottak, biztattak volna, most is ezt teszik.

Én nem szoktam panaszkodni, ha igen, csakis olyannak, akit arra méltónak tartok! Cirka 4 ember, a férjem, anyu, Eszter barátnőm és Te, Bonti:)

A harmadik gyerekkel kapcsolatban, míg élek nem felejtem. Zsombort vártam, nagy pocakkal ültem a háziorvosunk rendelőjében, már csak én és egy idősebb férfi voltunk a váróban. A férfi odalépett és megszólított, beszélgettünk. Nem ismerem, soha nem láttam, a beszéde alapján tanult, nagy tudású férfi, azóta sem láttam, pedig itt lakik a faluban. Megkérdezte, első baba, mire mondtam, nem, másodikat várom. Erre megkérdezte, és tervezünk még? Mire azt feleltem, hármat szeretnénk, de nem tudom, hogy megengedhetjük-e magunknak, hát az anyagiak, ugye.. Erre azt felelte, ha hármat szeretnénk, legyen három, ne gondolkozzak rajta, mert később megbánom! Azt soha nem fogom megbánni, miért van 3 de azt igen, hogy csak kettő van, pedig hármat szerettünk volna. És még azt mondta, higgyem el, a háromból egy mindig rám nyitja az ajtót. Tudod Bonti, néha mocskosul nehéz, és hulla vagyok, de ez sokszor eszembe jut, háromból egy majd biztosan mindig rám nyitja az ajtót! Sőt, lehet egymás kezébe adják a kilincset, én ebben biztos vagyok! A férfit azóta sem láttam, azt se tudom, ki volt, a férjem azt mondja, hogy lehet, csak egy hang volt..

Szerintem bízz magadban. Itt mindegyik hozzászólásban (amiket nagyhírtelen végigolvastam) van igazság. Mégha néha bántónak érzed is. Lehet pont azért érzed bántónak, mert van benne valami igazság, amit magadnak sem szeretnél bevallani.

Szépen neveled az első gyermeked, a másodikat is u.ilyen szépen fogod, ez tuti.

Az hogy ennyire meg akarsz felelni anyukádnak, ismerős, nagyon is.

Én sosem fogok tudni neki megfelelni. Lehet már nem is akarok...

Csak az fáj nagyon mikor egyáltalán nem ért meg. A múltkor mikor a fáradtságra panaszkodtam neki legutóbb azt vágta a fejemhez, hogy mindenki annyi gyereket vállaljon, amennyivel elbír.

Ő mondjuk most a harmadik lányomnál azt tanácsolta vetessem el. Mikor nagyon jól tudja, hogy a mai napig nem bírja feldolgozni, hogy ő maga így cselekedett annak idején.

Szóval bonyolult dolgok ezek.

Én pl. kineziológushoz készülök, hogy feloldja benne ezeket a feszültségeket...

Szia,

látom már egy ideje áll a fórum, de azért én is írok neked.

Maximálisan átérzem a helyzeted. Nekem anyósom ilyen, sajnos úgy alakult, hogy közösen lakunk, mondjuk mi a tetőtérben külön, teljesen szeparálva, de mégis együtt. Mindenhez van véleménye, mindig azzal jön, hogy régen mi volt, ettől falra mászok. Meghallgatom, de én úgyis úgy csinálom, ahogy nekem jó. Sajnos a párom is már a fejemhez vágta, hogy én nem fogadok el senkitől tanácsot. Azt nem érti, hogy a tanácsadás és a mindenbe beleszólás között különbség van. Utálom, hogy tökre hülyének néz, és azt hiszi alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre (anyós).

Sajnos tényleg nem működik másképp, csak ha beveszed a leszarom tablettát, ahogy egy korábbi hozzászólásban volt. Ha mindig kattogsz nem lesz jó vége, saját tapasztalat.

Szöszikém!! :)

ezt a témát még csak most olvastam, a fórumban nem "beszéltünk" erről még. nos... TE EGY BELEVALÓ, ENERGIKUS, ERŐS, KITARTÓ, MINDEN MEGOLDÓ, F@SZA CSAJ VAGY!! hogy bírnál e két gyerkőccel?? számomra egyértelmű a válasz: MÉG SZÉP!!!! és tudom, hogy fizikai segítséget nem tudok nyújtani, de lelki szemetesnek vagy segítségnek mindig itt leszek!! és a többiek is!! mert tudod, ez egy ilyen klubocska ;)

szóval HAJRÁ!! Anyukád pedig látni fogja hidd el, hogy elég érett (Jézusom!! már hogyne lennél az?!) vagy a tesóhoz!!

puszi

Szia!

Vegig olvastam a cikkedet es erzem es tudom, hogy mit erzenel. De ne haragudj amit most mondok de anyukad en szerintem erzelmileg zsarol teged, hogy miert ezt en nem latom at de engem a nevelöapam kinzott lelkileg aminek meglett a vegeredmenye en is összeestem mint lelkileg es kisse fizikailag is. A lelki dolgaim nagyon sokszor latszik rajtam testileg sokszor faj a hasam es egyeb "nyalanksagok".

Na meg persze a csaladom akiket imadok de vegtelenul de neha sok belöluk. Nem is tudnek veluk nap mint beszelni mert sajnos ott lebeg a mult.

Na de amit akartam ezzel mondani, hogy nem vagy egyedul de megis egyedul vagy ezzel a megoldando problemaval. A cikkben leirtad, hogy anyukadnak is te vagy a minden es persze neked is sokat jelent DE is itt nagybetuvel mert mar felnött vagy ne hagyd magad befolyasolni mert van eleted es ahogy leirtad imadot a ferjedet es a kislanyoda is. En több evig turtem, hogy zsaroljanak lelkileg de vegere elegem lett es ha valami nem tetszett meg is mondtam nem hagytam magam es te se hagyd. Es szerintem (ezt a cikk alapjan feltetelezem) nem fog cserben hagyni a masodik babanal es, hogy miert? Mert elvileg szeret. De ne hagyd magad es elöbb utobb rajön, hogy te neked is van szabad sajat gondolkodasod. De ahogy irtad probalkoztal, sajnos itt erelyesen kell nem banton de erezze azt, hogy van sajat gondolatod is. Ja meg annyit, hogy szerintem ne beszeljetek mindennap telefonon mert ezaltal ugy all mögötted mint egy arnyek aki iranyit teged. Szerintem talalkozz vele vagy beszelj vele inkabb hetvegen es akkor nem fogod talan mindennap gyötörni magad ezzel. Sok szerencset kivanok! Nekem ezek a dolgok segitettek nem volt könnyu es meg most sem de szerintem gondold vegig.

Minden jot!

szia

örülök hogy ezt leírtad.sok sorstársad van,hidd el....:-)

csak szeresd az anyukádat olyannak amilyen,de amikor jön a "duma":egyik füleden be,másikon ki!(javaslom a lesz@rom tablettát,igggen hatékony)majd észreveszi magát és nem fog megsértődni hisz közvetlenül nem "bántod".csak éld a SAJÁT életed,mint azt előttem már írták páran.hisz Neked is csak egy van

ha most hallgatsz rá és nem szülsz,Ő sem örök életű-egyszer elveszted-nem lesz ki piszkáljon és majd akkor fogod megbánni hogy nem szültél második babszit.ráadásul az egykéknek se jó.

további szép mindent

:-)

Szöszmöszke :) Majdnem azonos cipőben járunk :D Csak én még tetézem azzal, hogy együtt is élünk anyuval. Én is sokat kínlódtam ugyanazon okokból mint te. Nem lehet neki megfelelni egyszerűen, én is mindent rosszul csinálok, még azt is amit nem :) Kikészültem idegileg, elfáradtam stb. Aztán rájöttem, hogy ez az én életem, és úgy csinálom ahogy nekem tetszik. Ha rosszul döntök, hát Istenem van ilyen.

A véleményét meghallgatom, és pont. Utána úgy csinmálom ahogy én gondolom jónak. Neked is csak ezt tudom javasolni :) Eleinte mindíg megsértődött, de aztán megszokta. Az a helyzet, hogy ha azt szeretnéd hogy anyud végre felnőttként kezeljen, akkor úgy is kell viselkedned. Anyukád is addig nem fogja megérteni hogy hogy már nem vagy hároméves, amíg ezt a viselkedéseddel a tudtára nem adod. Hidd el, magától sosem fog megváltozni, ha te továbbra is hagyod hogy beleszóljon az életedbe.

Örülök,hogy a te férjed nem reggel 7tól este7ig dolgozik,szombat- vasárnap otthonról is,és heteket tölt a gyerekvigyázással,és nógyőgyászatra járással,valamint örök barátságot kötött a védőnőddel is.

Az enyém nem.

A legszűkebb családot pedig a vérrokonokra értettem,se nagyszüleim,se testvéreim,se apám.

Egyéb,amibe bele szeretnél kötni?

"“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

Értelmezd!!!

Egy kedves ismitől ...csentem....

"Nincs más, aki vigyázna a kicsire, és nekem ugye havonta védőnő, nőgyógyász, vizsgálatok ezreire lesz szükségem, ha terhes leszek. A lelki támogatásról nem is beszélve.

Szükségem van rá, hogy mellettem legyen, mint mikor a lányommal voltam terhes, nélküle nem tudom, hogy csinálom végig. Jó, persze, valahogy biztos, de nekem csak anyukám van, mint legszűkebb család, és kicsit félek."

Elnézést, hogy közbeszólok, de én ezt nem értem. Nekem 3 gyermekem van, én a férjemre támaszkodtam mindvégig, nem a szüleimre és nem is a férjem szüleire. A férjem kísért el a vizsgálatokra, ő vigyázott a nagyobbakra, meg egyáltalán, kettőnként vállalunk gyereket és ez csak kettőnkre tartozik és ketten oldjuk meg. Jó, jó, amikor anyu besegít, vagy anyós, de nekem az másodlagos. Amit még nem értek: "de nekem csak anyukám van, mint legszűkebb család".. Nekem a férjem és a három gyerek a legszűkebb család, szerintem ez a normális. A szüleim pedig a szüleim, nem pedig a legszűkebb családom. Ha ennyire ki vagy "szolgáltatva" anyukádnak, ha ennyire függ a gyermekvállalásod, a kitartásod tőle, akkor nem csoda, ha még mindig kioktat, és tanácsok tömkelegét zúdítja Rád. Fel kellene nőni, és azt a lelki köldökzsinórt végre el kellene vágni! És akkor majd magától megoldódik minden.

én semmi olyasmit nem mondtam,amiket ide írtál,csak annyit,hogy a cikkben leírtaktól függetlenül szeretem,elfogadom így,csak nehéz. Egyedül csak anyám tudja,mi a jó nekem??? ilyet pláne sehol nem mondtam,csak kikértem magamnak,hogy mások rosszat mondjanak róla,mert akármilyen,akkor is az anyám.

De te meg én annyira elbeszélünk egymás mellett,hogy az vmi szörnyű...

Mi,az hogy nem merek? Ez nem egy háború,és ha nem vetted volna észre-mert továbbra sem figyelsz- a 105-ös hozzászólásomban kifejtettem,hogy számomra kielégítő megoldást találtam más fórumozók segítségével.

Miért piszkálja a csőrödet ennyire,hogy én nem akarok veszekedni a saját anyámmal?

Szerinted az lenne a felnőttes,ha jól beolvasnék neki,majd felhúzott orral jól nem állnék vele szóba?

Hát,gratulálok.

Lépjél nyugodtan,te legalább olyan keményfejű vagy,mint én.

Kérlek szépen,értsd már meg,hogy én azt kértem,hogy anyámat szapuljátok,hanem,hogy nekem segítsetek.

Ez itt nem a tökéletes humanoidok gyülekezete,bevallottam,nem egyszer,hogy velem is baj,anyuval is.Mert ÉN mondhatom ezt,de senki más.

De a meglévő anyagból kell dolgozni,defektes gyerek,irányítás mániás anya,fura kialakult helyzet. Ez van,ebből szerettem volna,ha kihozzátok a legtöbbet,nem újra meg újra elmondjátok,ti milyen tökéletesek vagytok,ránk meg minden,szörnyű jelzőt használtok.

Ez nem segítség,ahogy az sem,hogy ha hülye vagy,halj meg,amit tőled meg jozsikától kapok.

Csak idézek a soraiból...

"Sírógörcsben vagyok minden hajnalban, a 4 órai pisilés után nem tudok visszaaludni, csak kattog az agyam, mert már lassan én is elhiszem, hogy olyan képet festek magamról valahogy, hogy tényleg nem látszom képesnek rá.

Már ott tartok, hogy magamban keresem a hibát, hogy tényleg ennyire szörnyű személy vagyok? Hogy nem való nekem, nem vagyok képes rá? Tényleg egy buta, éretlen nő vagyok?"""

Nos ...

szöszmöszke???

De már ki is lépek...Itt felesleges minden szó..

rohadtul jól látod!

én teljesen egyet értek a leírtakkal!

Szöszmöszke, kaptál hideget-meleget!

sok jó tanácsot amit az általad leírtakból az ember csak adhat, és kaptál rosszakat is.

Sajnálom hogy Édesanyádat bántják és alacsonyodik le olyan szintre valaki hogy egy idős hölgyet ne tartson tiszteletben! pl nekem rosszul esne ha az édesanyámat más rossz indulatú kritikából kifolyólag le "anyucija"-za, hiszen a Te Édesanyád tényleg nem akar rosszat, az egy másik dolog hogy nem látja régen átlépett egy határt kettőtök között!

Tudod mit kell tenned és min kell változtatnod, az Édesanya pedig mindenki szemébe legyen SZENT! akármilyen is az! mert eljön az idő amikor vissza sírjuk "bárcsak felhívhatnám minden nap, bárcsak okosítana minden nap, bárcsak kiosztana minden nap..."

egy Édesanya elvesztésével árvává válik az illető, hiszen senki úgy nem törődik a gyermekével mint egy anya!!!!

Jozsika kedves én nem szeretnék veled vitatkozni,

de ha már megszólítottál,válaszolok. Azt hiszem te nagyon mellé néztél annak,amit szöszmöszke írt.

Azt írta ugyanis,hogy előző baba váráskor is maximális segítséget kapott az édesanyjától minden téren, (lelkiekben is!) Miért is lenne ez az édesanya olyan elvetemült??Akiről azt állítja a lánya,hogy minden szeretetet,és CSAK szeretetet

kapott egész életében,és hogy szeretik egymást.Ez érződik is a soraiból,szerintem ebben a fórumban a legkevésbé ő szorul tanácsra.A mai beteg világban csoda számba megy,ha valaki ilyen éretten,egészségesen tud gondolkozni!!

Nem azért indította a fórumot,hogy az édesanyját kritizálják,lehordják mindenféle háromlábú serpenyőnek,hanem egy kis bíztatást szeretett volna,hogyan tegye túl magát a leginkább önmaga generálta lelki válságon.Bárki kerülhet ilyen szituációba élete folyamán.Amikor az emberben felgyülemlik sok kis apró dolog,akkor hajlamos

felnagyítva látni.Aki ráadásul tiszteli a szüleit,ami szintén csoda számba megy a mai

világban,annak még nehezebb úgy döntéseket hozni,hogy a kecske is jól lakjon,de a káposzta is megmaradjon. Neki semmi baja nincs csak egy kis önbizalom hiány,hála égnek látszik rajta hogy igen jó nevelést kapott,mert jó lelkületű ember!

Hajlamos egy kissé az önmarcangolásra de nem azt lesi,hogy kéne kibabrálni az aggódó (túlzottan aggódó)édesanyjával,és megvan hozzá az esze,hogy ilyen hülye" tanácsokat nem fogad el. Hanem a helyes megoldást keresi,csak sajnos nem jó

helyen,erre biztos rájött már így utólag.

Merem ezt azért állítani,mert bár személyesen nem ismerem,de valakinek az írásából,fogalmazásából,

az élethez való hozzáállásából nagyon könnyen le lehet szűrni,hogy ő milyen személy,és hogy milyen közegben nőtt fel.Szeretetben-e vagy valami másban

ami miatt torzul a lelkivilága. Én úgy látom,az ő lelkivilágával nincsennek különösebb gondok,annál inkább a máséval,de ebbe nem megyek most bele.

Sehol nem írt olyat sem,hogy ő folyamatosan az anyukája véleményére támaszkodik,csak azt,hogy nem szeretné magára hagyni 62 évesen,mert ő az egyetlen aki gondot visel erre,ez is egy nagyon nemes" dolog,a mai világban ezt beteg dolognak tekintik,az én anyám korában teljesen természetes volt.Sőt!A mai világban is vannak olyan helyek,ahol ez nemcsak hogy természetes,hanem kötelesség.De erről sem akarok papolni.Igaz a mondás,hogy ki mint él,úgy ítél,vagy az hogy "nézd meg az anyját,vedd el a lányát". Ez nem véletlen.Ne haragudj,de amit te leírtál a ti kapcsolatotokról a szüleiddel...

Nem akarlak megbántani,de ez egy abszolút önző,üzleten alapuló kapcsolatnak tűnik.

A szöszmöszkééké abszolút szereteten alapuló,még akkor is ,ha a mama néha a paci másik oldalán van. Szöszmöszkének csak egy kis önerősítő tréningre van szüksége,ha egyáltalán szüksége van valamire. Jobban fogja megoldani az életét,mint egy jó páran itt a fórumon,ez biztos. Nem azért írom ezeket,mert simizni akarom a lelkét,de tudod mit?Miért is ne?Nem leszek azzal szegényebb,ha valakivel normális módon osztom meg a

gondolataimat.Ha ezzel segítek neki egy picit,az már nagyon jó! (nekem!) :)

Még valamit így utoljára: Engem nem tudna megalázni az a valaki,aki alatt vagyok,fel sem

merülne bennem ez a beteg gondolat.Meg sem próbálnám az anyám fölé helyezni magam,

kioktatni,vagy dirigálni neki. Nyolcvan évesen is kikérném a tanácsát,nem azért mert én hülye

vagyok,és rá szorulok,hanem csupán azért,hogy éreztessem vele,nagyon fontos nekem!!

Anya csak egy van,ez ha máskor nem is,de akkor eszébe jut mindenkinek,amikor anyává válik.Amikor valami mást kap vissza a gyermekétől,mint amire számít.Ettől nagyobb pofára esés nincs is az életben. Én,legyen bármi az életben,csak azt adom az anyámnak,amit majd én is egyszer kapni szeretnék a gyerekeimtől.Nekem mindig nagyon fontos lesz,vigyázni fogok az érzéseire,akkor is ha rigolyás lesz,akkor is ha szenilis lesz és már

egyetlen értelmes mondata sem lesz! Nehéz ezt annak megérteni,aki másként gondolkozik

erről,aki betegesnek tartja.Leválni nem azt jelenti hogy a másikat kicsukjuk az életünkből,

hanem azt,hogy elkezdünk önmagunkra támaszkodni minden téren.Gondolatilag is,cselekedetileg is.

Ahogy Csernus is mondja: Nem szeretnél függeni?Támaszkodj önmagadra!Van még egy mondás: Annak adjál tanácsot,akinek adsz kalácsot."

Egy szerető édesanya mindig fog kalácsot is adni a gyermekének,nem csak tanácsot.

Sajnos a mai világban a kalácsot kikövetelik a szülőktől,a tanácsa az már nem kell,akkor inkább

menjen a búsba.... Szerencsére azért akadnak ilyen ritka kivételek is,mint szöszmöszke,akik

nem egészen így oldanák meg ezt a dolgot. És itt is az jön le,hogy nem is lehet olyan rossz,gonosz,

zsarnok az az anyuka,aki nem sajnálta önzetlen szeretettel,magából mindent megosztva, bizalmat szavazva felnevelni a gyermekét.Aki nyitott könyv volt a gyermeke előtt mindig,az őszinte,és nem akar rosszat,még akkor sem,ha néha túlzásokba esik.Semmi másra nincs itt szükség,csak toleranciára,amit a lányától meg is kap. Szöszmöszkének nagyobb önbizalomra,hogy

ne essen kétségbe,hogy ne kérdőjelezze meg folyton önmagát.Ezt el is fogja érni,amikor már nem a külsőségekre fog nagy hangsúlyt fektetni,

hanem belűlre összpontosít.Valahol itt kezdődik a felnőtté válás,és még sorolhatnám,de nem akarok papolni,és már így is túl hosszúra nyúltam,bocsi!