A vén diófa meséi

Vajon tudnak-e a fák beszélni? Na és az állatok? Hát persze! Ám ahhoz a csodához, hogy ezeket megértse, csak néhány embernek lehet szerencséje.

Peti öt éves kisfiú, átlagos óvodás, egészen addig, amíg egy este ágyában fekve meg nem hallja, hogy valaki nevén szólítja. Körülnéz – még az ágy alá is bekukkant -, hogy kiderítse, honnan a titokzatos, suttogó hang, ám nem talál senkit. Az ablakhoz lép… És ez a pillanat egy csodálatos barátság kezdete a fiúcska és az ablaka előtt, az udvaron álló öreg, bölcs diófa között.

A kötet fordulatokban gazdag történetein keresztül – melyek néha kacagtatóak, máskor elgondolkodtatóak vagy meghatóak és amelyek főszereplői meséhez illően tündérek, varázslók, állatok és gyerekek -, párhuzamosan nyerhetünk betekintést két világba: abba, amely egy óvodás gyermek mindennapjait öleli fel, és egy másikba, mely az öreg diófa meséiben létezik és csodákban gazdag.

Bár a realitás és a misztikum általában két egymást kizáró fogalom, ebben a mesegyűjteményben ezek szorosan összetartoznak és szerves egészt alkotnak.

Számos különleges kérdésre kaphatunk fantasztikus és meglepő választ a meséket olvasva.

Hogyan lehet az, hogy oly kevesen értjük manapság a fák beszédét, pedig valamikor réges-régen minden ember bírta ezt a képességet? Létezik-e, és ha igen, hol találjuk a szeretet forrását? Vannak-e tündérek a világunkban? Vajon az ember mindig intelligens volt, a nyúl pedig mindig félénk? Hogyan és mikor jutottunk-e tulajdonságok birtokába?

Mindezekre a titkokra fény derül A vén diófa meséi című mesegyűjteményből, amelynek különlegessége, hogy a manapság a trend kedvéért a gyermekirodalomba és -filmekbe is beleszőtt agresszió és erőszak nyomokban sem lelhető fel benne.

Barátság, hűség, szeretet, becsület – hagyományos emberi értékeink -, magukkal ragadó történetekbe beleálmodva, mindazoknak, akik a hétköznapi valóságból kiszakadva szívesen kalandoznának egy tökéletesebb világban.