A nagyszülőkkel együtt..... :((( (beszélgetés)

Sziasztok!

Így több év után újra itt...üdv mindenkinek:)

A téma azonban nem ilyen vidám:( A kisfiammal születése óta a szüleimnél élek, akkor elváltam, már a nyolc év is úgy telt el, hogy a szüleim teljesen magukénak tekintették a gyerekemet, mindig azt kellett csinálnia, csinálnunk amit ők mondtak, rám nem kellett hogy halgasson, engem mindig lehülyéztek előtte, stb. ráadásul el sem mehettem sehova, így ismerkedni sem volt lehetőségem, míg tavaly októberben meg nem ismertem a párom, akivel jelenleg is együtt élek, mert végre sikerült elhelyezkednem dolgozni, őt itt ismertem meg, mindenünk megvan a kisfiam elfogadta, édesapjaként szereti, viszont a párom is, szép házunk van, mindennel együtt amire a gyermeknek szüksége van, szeretet, boldogság, minden minden.....és ezt a szüleim nem tudják elfogadni, most folyamatosan a gyámhivatalba, a bíróságra járnak, és mindent megtesznek azért hogy a gyerekemet "visszakapják", nem volt elég ha hetente egy napot ott lehetett nálunk, egy héten többször több órát akarnak hétvégével, és ha tehetnék persze akár örökre is, mikor a gyerekem hazajön nem ismerek rá, újra a régi lesz, neveletlen, stresszes, frusztrált....MIT TEGYEK, MIK A JOGAIK???Tudom, hogy joguk van látni, de milyen sűrűn, mennyi időtartamban, minden formában nekem kell hozzájuk alkalmazkodnom, mert most az van, ha d.u. dolgozik a nagypapa d.e. kell hogy biztosítsam a láthatást, vagy fordítva, hétvégéket akar több napra, aztán pont ma volt hogy felhívott a gyerekjólétis csaj az újabb kérelmekkel és elöntötte a düh az agyamat, elég volt, nincs hétvége, nincs több óra heti egy nap három óra!ELÉG VOLT!!!!Ne akarjanak a szülei lenni, nem hogy örülnének hogy végre sikerült találnom egy olyan társat amilyet sok ember egy életen át keres, elfogadott szőröstűl böröstűl, családot tervezünk, esküvőt:)Boldog vagyok de miért nem engedik???????Segítsetek kérlek ha van tapasztalatotok vagy csak egy jó szó!!!Nagyon KÖSZÖNÖM!!!!!!Zs.

Most kilátásban van egy meló, úgy tervezem ha összejön, lekésőbb tavasszal eltudunk költözni, de a harctól előre félek, ami akkor lesz:(Mert lesz!Tudom, ismerem őket!

Eljárni nem tudnék, mert mindennek ellenére egy percet sem vigyáznak a gyerekemre!Meg ha elszeretnék menni, akkor az a válasz, hogy és a gyerekkel mi lesz????Úgy kezelik őt is és engem is mint a gyereküket, tehát, én tőlem is elvárják felnőtt nő létemre, hogy azt csinálhatom amit ők mondannak.Csak egy példa, közel négy év alatt sehova, szó szerint sehova nem mentem a gyerekem nélkül, most ennyi idő után, a barátnőm elhívott tornázni, egyszer egy héten és vihetem a gyerekemet is, el is vittem, úgy mentünk el, hogy előtte megfőztem, kitakarítottam, mostam stb. a szüleim dolgoztak, mire hazaértem ők is otthon voltak, megkérdezték , hogy hol voltunk, mire én tornázni, erre ők, vállaljál még melót, hogy eléggé elfáradjál, és nem lesz szükséged tornára....szerinted????

két választásod lenne,

vagy otthagyod a szüleidet és saját külön életet kezdesz,

vagy maradsz és teljes mértékben rájuk hagyod a nevelését a gyerekednek, elkezded élni az életed, és eljársz,mint egy olyan nő, aki a szüleivel lakik.

Meglepődnek majd, elhiheted és megkapod a gyerekedet, hiszen mégis a Tiéd.

Szia!

Én is hasonló hasonló helyzetben vagyok,és nálam is hasonló a történet!

Segítsetek!

A helyzet a következő, elváltam, a gyermekem még csecsemő volt, mikor hazaköltöztem vele a szüleimhez, a válás sem ment simán de most nem erről van szó, hanem arról, hogy milyen nagyon nehéz együtt élni a szülőkkel...

Nem is tudom, hogy írjam le, szóval, úgy kezelnek minket, mintha mind a ketten az Ő gyerekeik lennénk....egyáltalán nem engedik, hogy beleszólja a gyerekem nevelésébe, egyáltalán az életébe, ha rászólok bármiért nem nekem adnak igazat, sőt!!!

Így tehát a gyerekem mindig ahhoz megy, aki éppen megteszi amit Ő kért, mert tudja, hogy ha én nem akkor majd más megengedi....de a legrosszabb, hogy pont ezért egy domináns ember sincs akinek szótfogadna...A szüleimmel beszélni nem lehet, mert azt mondják, hogy ha valami nem tetszik el lehet költözni... Lehet hogy nemsokára lesz rá lehetőségem, anyagilag, bár szűkösen, de azt én is tudom, hogy a legjobb megoldás ez lenne...

Én nagyon szeretem a gyerekemet és aggódom, hogy mi lesz így:(((

Kérlek benneteket, főleg azok akik hasonló helyzetben vannak, segítsetek, hogy oldottátok, oldjátok meg?????

Egy aggódó édesanya