A férjem majdnem megütötte a gyereket (beszélgetős fórum)

Szia!

Nagyon nehéz a hisztis gyerekkel, nekem az egyik 6 évesem rengeteget fetrengett a földön. Én nem szeretnék beleszólni a vitába, hogy hogy "gyereket nevelni". De van egy tippem, ami nálunk épp működött. A szép szó semmiképp, hisz pont azért csinálja, hogy rá figyeljetek. Láthatóan megtörtént, elérte a célját. A tipp: Amikor a lányom elkezdett hisztizni, elkezdük mondani egymás között a férjemmel, hogy "HOVA TŰNT A GYEREK"? Néztünk felé, és a vállunkat vonogattuk, hogy ELTŰNT. Erre persze abbahagyta a hisztit. Amint abbahagyta, mondtuk, hogy "NAHÁT, HISZ ITT VAN!" És mosolyogtunk rá. Ezt játszottuk folyamatosan, és lassan rájött, sokszor nagy nevetésbe fulladt az elkezdett hiszti.

Nyugi, itt sokan azt hiszik, ha az ő gyereküknél működött pár csúnya nézés, meg megfélemlítés, akkor ők valamit iszonyat tudnak, és ez a világ összes gyerekénél beválik.

Az én kicsim is hasonló, 2,5 éves, csecsemőkora óta akaratos, hisztis. Nála ez a korral, ahogy egyre értelmesebb, inkább javul, mert mindent megért, meg tudunk már mindent beszélni.

Az apja nálunk is hamar elveszti a türelmét.

Én amikor helyzet van, nem sokat magyarázok, megkérem szépen, hohy hagyja abba, ha nem teszi 2-3 felszólításra, akkor közbelépek. A hisztire meg teljesen közömbös vagyok, kisebb korában jól megedzett🙂 ettől függetlenül ilyenkor mindig van hiszti, de pár perc, és lecseng. Amikor lenyugodott, mondom, hogy jöjjöm oda hozzám, ilyenkor már bújik, megnyugtatom, és általában szép nyugodtan elmondom, hogy amit csinált, az miért nem jó. Van, hogy nálam is elszakad a cérna, és rákiabálok, vagy popóra csapok, de egyáltalán nem ez a cél. Viszont nem is tragédia szerintem.

Mindegy, igazából a sok leszóló vélemény miatt írtam, hogy lásd, nem vagy egyedül, ez egy nehéz időszak, pláne egy eleve akaratos gyerekkel.

Én is megkaptam olyantól, aki még a gyereket se látta soha, hogy biztos mindent ráhagyok. Lótúrót! Vannak nehezebb természetű gyerekek, nehezebb kezelni őket. A főnököm mondta mindig, ha a második lett volna az első, nem lett volna második😂 náluk pl ennyire különbözik a két gyerek.

Én egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ütöttem meg a gyerekemet, de én hiszek a jó időben elcsattanó pofonban, és nagyon nem értek egyet a mai világban lévő azt csinál a gyerek amit akar.

A férjem egyszer sem ütötte meg a fiamat, de mostanában akár egy Lidl-ben is olyan hisztit vágnak le a gyerekek, hogy nem hiszek a szememnek, és az meg pláne nonszensz, hogy ezen gyerekek szülei úgy válogatnak, és sétálnak, mintha ez teljesen normális lenne...

Szerintem a férjednek volt igaza, de a legrosszabb választás az volt, hogy a gyerek előtt rákiabáltál...

Ezt megnéztem volna :)

Egyébként ezt a leutánzós módszert láttam másnál, hogy működött. Pl. egy injekció miatt hisztiző gyereknek egy babával mutatták meg, ő hogy rugdalózott és hisztizett, és csak nézett nagy szemekkel...

És még egy nagyon fontos: beszéljétek meg négyszemközt a férjeddel, kb. hogyan fogtok reagálni, mert ez az egyik alapszabály, hogy a gyerek előtt nem szabad mutatni, ha nem értetek egyet, azt magatokban kell megbeszélni. Persze megértem ezt a helyzetet, hogy ijedtedben rászóltál, ezért kellene megbeszélni az alapokat. A gyerekben bizonytalanságot kelt és félelmet, ha látja, hogy a szülei nem értenek egyet, és attól csak még hisztisebb lesz. Vagy elkezd félni - amit pont nem akartál, hogy kialakuljon.

Szerintem sok jó tanácsot kaptál itt, válogass belőlük :) Sok sikert!

Nem olvastam minden hozzászólást. De én úgy tudom az épp hisztiző gyereket figyelmen kívül kell hagyni. Minél inkább azt látja, hogy célt ér, megkapja a figyelmet és azt amiért hisztizik, annál inkább csinálja.

A nagy fiamnál az vált be, hogy megvártam míg "lejárt", kidühöngte magát. Mondtam neki hogy ha jól esik, csinálja, megvárom míg végez. Néhány alkalom után rájött hogy nem érdemes. (Azért szerencsém volt, csak az utcán csinálta pár alkalommal a műsort, nem volt boltban fetrengés)

Ismerős mesélte, hogy egyszer videóra vette a hisztit. Megmutatta a kislányának miután lenyugodott, utána elég volt megemlíteni a videót és a gyerek abbahagyta a hisztit. (Ez nálunk nem jött be)

Én nem ítélem el a férjedet, van az a pont mikor elszakad a cérna. (Nem vagyok a verés híve, de láttam már olyan hisztiző gyereket, hogy azt mondtam, hogy én már a fenekére csaptam volna).

Abszolút lehet. Nekem legalábbis kettőnél működött. És most a családban, baráti körben is, más gyerekeinél.

Sok türelem kellett hozzá, de megszokták, hogy én pontosan azt fogom csinálni, amit megbeszéltünk. Este azt. mondtam, ha nem pakolják el a játékokat, a manók éjjel elviszik. És elvitték, azokat soha többé nem látták.

Ha nem vagy következetes, bedarálnak.

A TLC-n szokott lenni olyan műsor, hogy azok a szülök, akik nem bírnak a gyerekeikkel, hiszti van, meg minden, segitséget kérnek szakképzett dadáktól.

Házhoz megy a dada, először csak figyel, aztán elmondja, mit kellene másként csinálni. Egy hétig ott van a családdal.

Érdemes ezt nézni (a címére nem emlékszem), nagyon jó tanácsokat és módszereket ad. És egy sem eröszakos.

Kedves Fórumindító! Az látszik, hogy jót akarsz, és nem hagyod rá a gyerekre, hogy csináljon, amit akar, de látod, hogy a jelenlegi módszered nem működik. Szerintem ott van a kulcs, hogy téged erőszakkal neveltek, és te ezt nem akarod - nagyon helyes, de az nem azt jelenti, hogy semmi szigor és semmi határozottság ne kellene. A gyerek azt igényli is. Ha magadban határozott vagy, akkor azt tudod kommunikálni a gyerek felé. És ez nem erőszak - van, amit tényleg el kell magyarázni a gyereknek, de van, amikor az a magyarázat, hogy "azért, mert én azt mondtam!" Éreznie kell, hogy a szülő nem a vele egyenrangú társa, hanem a szülője. Kell a szülői tekintély, mert neki is, neked is szükséged van rá. Akkor ő is megnyugszik, mert biztonságban fogja érezni magát. Neked pedig tudatosítanod kell magadban, hogy az, ha határozott vagy, megkövetelsz valamit, és ahhoz ragaszkodsz, az nem erőszak, hanem nevelés. Az nem zárja ki a bensőséges szeretetkapcsolatot a gyerekkel, sőt.

Tényleg érdemes esetleg szakembert megkérdezni, mert (és tényleg nem bántásból írom!) most tulajdonképpen azt tudod, mit nem akarsz, de azt nem, mit szeretnél tenni és hogyan. Ebben érdemes segítséget kérni, most még nem késő hozzá. Mert ha nincs otthonról hozott mintád, akkor nehéz magadnak kitalálni, milyen a helyes nevelés. Pláne, hogy minden gyerek más, mindegyiknél más jön be.

A vizezés különben nekem is bejött - én mondjuk úgy használtam, hogy mikor már sikerült megnyugtatnom a gyereket, akkor lemostam az arcát hideg vízzel, miközben mondtam, hogy "gyere, megmossuk az arcod", ő meg persze nem tudta, miért. Különben nagyon hisztis gyereknél (igaz, nem a sajátom, csak vigyáztam rá) volt, hogy csak úgy tudtam kihozni belőle, hogy ráförmedtem, hogy ha nem hagyja abba, elfenekelem, aztán otthagytam egyedül. Persze nem tettem volna meg, de láttam, hogy kell neki valami sokkolás, ami hirtelen kizökkenti a hisztiből, amibe addigra nagyon belelovallta magát. És hatott. Mikor hallottam, hogy lecsillapult, visszamentem, és akkor meg nagyon kedvesen kezdtem beszélni vele, megmostuk az arcát, elhívtam játszani, és akkor már nevetett is.

Jól teszed, ha nem ütöd meg!

Kiabálni sem szabad vele!

A gyerek nem hülye. Azt kell megértetni vele, hogy ha szépen kéri, akkor megkapja, vagy helyette valami jobbat, ha pedig hisztizik, akkor azt nem hallod meg, nem fogja elérni a célját, bármit szeretne.

Ezt szépen el lehet mondani neki. Valószínű, hogy nem akkor amikor éppen a hiszti közepén van, és se nem lát, se nem hall.

Sajnos engem veréssel neveltek, és én is úgy kezdtem, mert azt hittem, hogy ez a jó. Aztán jött be ez a humánus nevelés, és kipróbáltam, és sokkal hatásosabb. Nyílván türelem kell hozzá, de megéri.

Amikor vasarolni voltam, egy 10 eves lany vegighisztizte az anyjaval a bevasarlast, majd kiküldte a boltbol. A nö megvette neki a rollert, az visszajött, es hanyattba**ta magat a földre a bolt közepen, mert az anyja masik szint vett meg (fel oran keresztül nem tudta eldönteni az a taknyos, hogy melyik szinüt akarja).

Az anyja egesz vegig szepen, türelmesen beszelt vele. 10 evesen mar nem olyan kicsi, hogy igy viselkedjen. Ha az en gyerekem lett volna, lehet kapott volna egy jo nagy pofont, hogy tudja, hogy hol a hatar.

A vizes megoldas jo, amikor gyerekkent nem fejeztem be a hisztit, szepen bevittek a zuhany ala. Hadd ne mondjam, nem is hisztiztem többet.

Ha gondolod, folytasd csak ezt a fajta 'nevelest', de nem fogsz sokra menni vele. Nem kell ütnöd a gyereket, de a hangodat te is fel tudod emelni, es büntetni te is tudod a gyereket.

Nálunk is a hideg spricc az arcra vált be. Legközelebb elég volt ha vizet látott a kezemben, vége is volt a hisztinek.

Bocs, de a Te módszered semmit nem ér. Ezek a gyerekek akik a boltban, az utcán fetrengve hisztiznek. Na akkor lesz nagy égés .

Ugye tudod, hogy ez nem nevelés!

Nekem is volt 3 éves hisztisem.

Nem tartott sokáig.

Első fetrengésnél közöltem vele, hogy most baromi csúnya és ezt nem viselem túl jól éppen ezért ha még 1x előfordul elkobzom a kedvenc játékait. Nem hitte el, a játékok kikerültek a kamrába.

Most kicsit más korban vagyunk, de ha nem hall meg valamit bizony ordítok akkorát, hogy a szomszéd is azt csinálja amit mondok.

Sosem ütöttük meg. Be van neki ígérve, de van hogy elég annyi hogy be állok csendben a szobája ajtajába. Azonnal tudja mit is kell csináljon.

"A férjem nem túl türelmes típus, mikor a gyerek már a földön fetrengett, akkor..."

Ne hari, de semmi gond a férjeddel. Természetes, hogy nem tesz jót az üvöltve fetrengés az idegeinek.

Azt írod türelmesebb vagy. Gondolom ez azt jelenti szép szóval nyugtatgatod szegény gyereket. Szerintem ez a legrosszabb. Valami szokatlan kell ami kizökkenti (pl víz ahogy írták mások) vagy ignorálni.

Pont az ilyen túl liberális nem nevelés termeli ki azokat a kis szörnyikéket akik később sem tisztelnek senkit és semmit.

Nekem is van ismerős aki azt hiszi ha 1 órát magyaráz a gyereknek akkor kisangyalt farag majd belőle.. A gyerek égetően rossz, neveletlen, akaratos és 3 évesen oda csap ha nem kap meg valamit. Nincsenek szabályok, kontroll következmény. Semmi. Mindenért dicséri majomszeretettel lóg, csüng a gyereken.

Volt már mikor a játszón megkérték őket menjenek el, mert képtelen viselkedni a gyerek.

Nem érti a saját szülei miért nem szeretik úgy az ő gyerekét mint a húgáét.. Na vajon miért?

Átfutott az agyamon,hogy milyen jól "értünk" más ember gyermekének neveléséhez...

Mindig vallottam azt,hogy gyereket nevelni a világon a legnehezebb.Miért? Mert ÉLŐ "anyaggal" dolgozunk és kettő egyforma ember nincs....szerencsére.

Nevelni kellene, nem pedig lukat beszélni a hasába. Persze hogy tojik rád a gyerek..

Azzal, hogy csak papolsz max azt éred el, hogy kiröhög.

Következetesség, szabályok, annak betartása.

3 éves dackorszakban van. Most kellene igencsak megfogni a gyereket mert ha oviba megy tudod mit fogsz majd kapni az óvónőktől? Hogy a gyereked NEVELETLEN mert nincs nevelve.

Jó az a víz. Az idősebb lányom felfedezte, hogy ha elkezdi kapkodnia levegőt, akkor hamarosan elkékül a szája széle és megijedünk.

Valahogy volt egy pohár víz a kezem ügyében, amikor kellett...

Úgy két hét múlva egy újabb próbálkozáskor szintén. Több próba nem volt.

Elvileg valahogy ki kell zökkenteni a hisztiből. Persze ha beugrik az embernek abban az idegállapotban valami frappáns.

Elég annyi, hogy hirtelen egy irányba nézek és felsikkantok, hogy JAJ DE ÉDES AZ A KUTYA!!!

Ő nem látja, hát már elszaladt, ahogy meghallotta a hisztit.

Egyébként a férjem szerint nagyon határozottan tudtam beszélni, tiltekozni sem jutott eszébe senkinek.

Ha meg mérgemben azt mondtam, mindjárt kiváglak lábbal előre a csukott ablakon (amely a tetejében rácsos is volt), a két csaj elhallgatott.

Felnőtt korában mesélte el az egyikük, hogy tudták, hogy lehetetlen, amivel fenyegetőzöm, de nem mertek ellenkezni, mert amit én mondtam, az mindig úgy volt. (Tényleg sosem hazudtam nekik.) Úgy voltak vele, ha ennyire mondom, hátha tényleg meg tudom tenni valahogy.

Nem kalap-kabat.

30=eve vannak egyutt a szuleim, es jol.

engem 12 korul pofon vagott egyszer az anyam, de mar ember forma voltam, es ugy megbanta! Neha nehez.

En is egyszer pofon vertem a kistesom, aki akkor mar a majdnem felnott volt. Visszakezbol bocsanatot kertem, es elvonult. Aztam meg megoleltuk egymast a kovetkezo talalkozasnal reggel.

Az en apam otthon osszetorte a targyakat maga korul olyan indulatos volt. A ket kisebb tesom nem emlekszenek spokmindenedre vagy semmire.

Nekem van egy listam mit tort ossze, de mellette minden delutan kimantunk jatszani. Dolbalni, rohangaszni kell, hogy jol legyunk.

Szoval szerintem mindent megtett, es az anyam turelmes volt.

Osszehoztak szep 4 gyereket ellatva.

Ezt anyu úgy rövidítette le,hogy egyszerűen rám borult a víz:D

En nem emlékszem, és hallomás alapján elég volt egyszer:)

Na ez nem biztos:))

Nálunk bevált, hogyha hisztizett, hangosan elkezdtem sajnálkozni, hogy jaj szegény gyerek, biztos rosszul van, megmossuk az arcát, hátha jobban lesz- de ezzel már fogtam is a kezét, behúztam a fürdőbe és elkezdtem hideg vízzel "mosni" az arcát, persze nem néztem, hogy az orrába-szemébe-szájába is megy a hideg víz.

Amikor már abbahagyta a hisztit, mert levegőért kapkodott, akkor megállapítottam, hogy jobban van.

Nem sokáig volt szokása a hiszti...

Ez a két lánynál előfordult, a fiamnál nem.

Mire ő megszületett, már nem nagyon tudott kifogni rajtunk.