Elhagynám a férjem, de el lehet tartani egy gyereket egy keresetből albérletben? (beszélgetés)
igen igy is lehetne mondani de egy valas koltozes az mindeg leeges,ne veszitsuk el a remenyt kezdjuk ujra.
sziasztok.köszönöm a tanácsokat.hétvégén volt egy nagy beszélgetésünk a férjemmel.először hőbörgött,de aztán átgondolta a dolgot.szeptemberig van adva az ultimátum.megígérte,hogy beszél a főnökével.anyukámmal is beszéltem.bármikor mehetünk oda.remélem,a férjem rájön,hogy a család a legfontosabb.
Igazad van.De gondoltam,hátha bejön nekik...
Nekem se jött be,mi 4 évig ezt csináltuk.Aztán,amikor kiadtam az útját,rögtön hiányoztak a gyerekek,meg a család meg minden.Addig nem.Pedig már nagyok voltak a srácok,18és16.Ennek 3,5 éve.Azóta új párom van.Boldogok vagyunk.Ő ki tudja mutatni,hogy szeret,és hogy hiányzom neki,ha nem vagzok itthon,amikor ő igen.
Nem bántam meg.
Én 12 év házasság után hagytam el a férjem.Én mentem albérletbe a 2 gyerkőccel,mert Ő nem volt hajlandó elmenni a házból.Anyum tudott segíteni,különben dolgozni sem tudtam volna járni 2 műszakban.Aztán 1 év után sikerült eladni a közös házat és vettem egy kis lakást (persze kölcsönnel).Életem legjobb döntése volt hogy elváltam.Az exem sokat zalkatott,fenyegetett,gúnyolt.(Pl."Kinek kellennél Te 2 gyerekkel,30 felett?!Mindig egyedül fogsz maradni.Nem tudtok majd megélni.." stb..)
De nem lett igaza!!!Nem volt könnyű,nagyon sok erőmre szükség volt.Megérte!
Most boldog házasságban élek,már 2008-tól.Nem is gondoltam hogy ilyen van...
Az exem pedig egyedül van azóta is.Vajon miért?
Szóval,ne add fel,sikerülni fog!Sok kitartást kívánok!
Jótanács a beirók részéről a lakásodat ne hagyd elveszni semmiképpen. Üdv.Ágnes
Én is pont ebbe a helyzetbe vagyok.Már laktam albérletbe,és tényleg csak 22ezret fizettem 2008-ban vidéken,de rezsivel,közös költséggel 90-re jött ki havonta,nyáron olyan 60-70-re.Most én is külön akarok menni mert teljesen tönkre megyek,és az albérlet kilőve mert amennyit keresek,az mind rámenne.Ha mindenképp albérletbe akarsz menni,én is ezt próbálom összehozni,akkor próbálj meg egy hasonló barátnőt vagy bárkit aki szintén albérletbe akar menni vagy esetleg már lakik,és közösen elmenni valakivel és igy csak a felét kell fizetni mindennek.Így jobban kilehet jönni.De elsőként én is azt mondom hogy a házat ne hagyd!
tutod,ha 12 év alatt egy nő többet foglalkozik a párjával, mint amennyit visszakap tőle, egy idő után betelik a pohár és az ő érdeklődése is alábbhagy. Ennek oda-vissza játéknak kellene lennie.
talan probald meg valamivel lekotni a figyelmet,magadhoz edesgetni,kerdezd meg magadtol is vajon te eleget foglalkozol vele.
Igy nem ha nem boldog az nem jó...mert a gyerek érzi, hogy az anyja nem boldog...és ha látja ezt akkor ő sem tud boldog lenni...átveszi az érzést...ez pszichólógiai tény.
Biztos, hogy igazad van, de ezt már nem volt alkalmam megtapasztalni. Mikor megszültem a lányom 3 hónapra rá kiment Angliába nyelvet tanulni... 4 hónapig nem láttam. Sorolhatnám még, de azt mondhatom, hogy 2,5 évből kb. fél évet volt velünk azt sem egyhuzamban. Hogy miért? Mert neki így volt kényelmes. Én meg úgy gondolom, hogy aki menni akar az menni is fog vagy így, vagy úgy. Támogattam mindenben... egy darabig. Aztán már csak az jött le, hogy a mi érdekeink (az enyém és Abigélé) szarba sincsenek nézve. És ha az ember nem kap annyi törődést, odafigyelést, mint amennyit ő ad és tőle várnak el, akkor megrokkan lelkileg, mert nem fog tudni feltöltődni.
Egyébként ahogy a soraidat olvastam elgondolkodtam a házasságomon. Tény, hogy most egy teljesen más emberrel élek együtt és összehasonlíthatatlan a mostani életem a régivel. De azt mondhatom, hogy sikerült találnom egy olyan férfit, akiről sokminden elmondható, csak az nem amit leírtál. Nagyon érzelemgazdag és minden nap kimutatja, hogy szeret, imád és tisztel... Nem ismertem a kapcsolatunk előtt, de beszélgetéseink alkalmával kiderült, hogy ő se volt mindig ilyen... csak pofára kellett esnie ahhoz, hogy átértékeljen magában mindent.
És csak halkan jegyzem meg, én ennek annyira, de annyira örülök! :-)
Alapvetően igaz! Persze én már sokat gondolkodtam, hogy legtöbbjük nem rosszindulatból csinálja ezt, egyszerűen nem tudnak a nőkkel mit kezdeni, és egy kapcsolat elején még csak-csak megerőltetik magukat,de később már lusták. A másik meg, hogy a szerelemmel, az érzelmekkel sem tudnak mit kezdeni. Nem igaz, hogy nekik nincs, de annyira nem tudják kezelni a saját érzelmeiket, hogy inkább lenyomják, nem foglalkoznak velük. A nők viszont pontosan azt várnák el tőlük, hogy éljék meg az érzelmeiket,amiktől rosszul vannak, ezért elkezdik hanyagolni a nőt, aki mellettük van. Beszélnek az ésszerű kapcsolatról, hogy ha két ember okosan megvan együtt, meg nyugodtan szépen, akkor az jó, annál nem kell jobb, mit jönnek a nők folyton az érzelmeikkel. És igazából igazuk van! De csak félig!!!!! Mert amit ők mondanak, az sokszor igaz, jó lenne, ha ők is elhinnék,hogy az is az, amit mi mondunk. Milyen szép is lenne:)
Lehet, bár a valóban gyerekes és egoista férfiaknál ez a taktika azért sántít. Mert nem azért kezd el változtatni ilyenkor, mert szeret, hanem mert sértve érzi az egója, hogy nem foglalkoznak vele úgy, ahogy korábban. A nő meg örül, lám mégis szereti őt a férfi, megnyugszik, aztán kis idő múlva azt veszi észre, hogy újra pontosan ugyanabban a helyzetben van,mint előtte. Akkor lehet megint kissé visszavenni, a férfi újból kedves lesz, igyekszik, ígérget, aztán.... És ez egy olyan játék, amit a végtelenségig lehet űzni. Vagy amíg a nőnek van rá ereje.
Mi az utolsó 2 hónapban már egymáshoz se szóltunk. Ha otthon voltam, akkor ő aludt. Mikor lefeküdtem aludni, akkor felkelt. Ezért úgy alakult a dolog, hogy hajnali 4 órakor felkeltem és közöltem, hogy elhagyom, mert nem tudok vele így élni. Tudod mit mondott? Hogy ő úgy gondolta ezek a nehézségek ahhoz kellenek, hogy mondjuk 20 év múlva mi nyugodtan és szépen tudjunk együtt élni!!!!!!!!
Ezt azóta se értem, de a lényeg végülis az, hogy a legtöbb férfi úgy gondolja, hogy amíg nekik ez így kényelmes, mert van feleségük, aki süt-főz-takarít-neveli a gyereket és alkalomadtán még szex is van (ezt nem a fórumnyitóra értem, mert nem ismerem!), addig minden rendben, mert a nők alárendeltek, gyerekkel úgyse mernek lépni, ők meg azt csinálnak amit akarnak. És akkor jön a pofáraesés, ha egy nőt nem ejtettek a fejére és azt mondja, hogy nekem ez nem jó, ezzel nem tudok együtt élni és megteremtem azokat a feltételeket, ami egy jobb élethez kell! Ekkor kezdenek el azon gondolkozni, hogy kit is vesztettek el. És ugye ott a félelem, hogy nem találnak mégegy ilyen "balekot".
Próbáld az 1 hónap ultimátum alatt ugyanúgy semmibe venni,mint ahogy ő téged.
Ugyan mit reagál rá?
Ha szeret benneteket,biztosan szöget üt a fejébe a dolog.
Nálunk ugyan ez volt, majd Ő lépett, Én meg maradtam a három gyerekkel!
Igen, idősebb korosztály, vidék, falu, ebben az esetben sok nő gondolja úgy, hogy a férfiak már csak ilyenek, ez az élet rendje, szokjál ehhez hozzá lányom. De ha anyukád ennek ellenére befogadna, és az eltérő véleménye mellett is támogatná a terveidet, akkor szerencséd van vele!
Az biztos,hogy most nehéz helyzetben vagy,és a kívülállók könnyen osztják az észt,de a fájdalmakat,problémákat Neked kell viselni.
Én is elváltam,nehéz volt a kezdet,de mára teljesen talpra álltam.
Ahány válás annyiféle,de meríts erőt belőlünk.
Tájékozódj,tervezd meg a jövődet,és dönts a legjobb belátásod szerint.
azt tudja,hogy mennyire el vagyok nyomva.biztosan szívesen fogadna minket a fiammal.de bántja is,hiszen 12 éve vagyunk együtt a férjemmel.neki az a véleménye,hogy majdnem mind ilyen önimádó egoista.
És beszéltél már anyukádnak a problémádról és a tervedről?
Ezt csak erősíteni tudom, 1 éves korától nevelem egyedül a fiamat, most 12. Érdekes visszagondolni rá, hogy melyik korszakaiban volt nagyon szoros a viszonyunk. 9 éves koráig vidéken laktunk, egy városban a családommal, gyerekkori barátaimmal, és mivel összetartóak vagyunk nagyon, sokat voltak nálunk, meg mi is náluk. A gyerek tul.képp úgy töltötte a kicsikorát, mint akinek van egy nagy családja, igaz apukája nincs. Három éve Pestre költöztünk, ahol kezdetben nagyon kevés barátom volt, rokonom is csak egy, így rengeteget voltunk valóban kettesben. A gyerek fura mód élvezte. Volt olyan is, hogy ott volt egy régi barátnőm, és este megkérdezte tőle, hogy akkor most már mikor mész haza:) Persze csak hülyéskedett, de akkor is feltűnő volt. Szóval szorosabb lett a viszonyunk, annak ellenére is, hogy előtte is egyedül neveltem. Egy éve együtt lakunk a jelenlegi párommal, azóta megint azt veszem észre, hogy kissé távolabb vagyunk, de ez nem vészes, csak amolyan normális anya-fia viszony, ja és persze lassan elkezd kamaszodni is, szóval... De mindent összegezve elmondhatom, hogy nyílt, baráti a viszonyunk, és mindent meg tudunk beszélni, ami az ő kis 12 éves fejében felmerül, nincsenek tabuk, és él is ezzel a lehetőséggel.
Anyu egyedül nevelt minket (Apu elment, mindent ott hagyott, házat, stb, csak a kocsit vitte el. Meg maradt a hitel is... :( ) Anyu egyedül nevelt egy akkor egyetemista fiút és egy középiskolás (Én) lányt. Azóta én is egyetemre járok, a házat felújította Anyu, 2 szintes családi ház, stb. Szóval lehet, de amíg van segítséged élj vele, ha még nem stabil a háttered. Inkább lépj ki, mint hogy egy boldogtalan házasságban tönkremenj Te is és a Gyerkőc is. Remélem segítettem. Ha kérdésed van várom privátban.
Anyukád aktív dolgozó még vagy be tud segíteni a fiad körüli dolgokba?
a fiam 5 éves.ahová költöznék ott lakik a barátnőm és a szüleim is közelebb lennének.egyenlőre az anyu nyakára mennénk lakni.én járnék be dolgozni,aztán ha már biztos az anyagi háttér beköltöznénk a városba.
Az biztos, hogy most nagyon nehéz döntés előtt állsz. Próbálj erről beszélni a szüleiddel is, mert nem egy leányálom segítség nélkül. Munkát keresni meg más városból nagyon nehéz. Nagyon összeszedettnek és elszántnak kell lenned ahhoz, hogy mindent összejöjjön (munka, lakás stb)
Nálunk december 27-én borult a bili. De ilyenkor hová mész 1 gyerekkel??? január 1-jén tudtam költözni. Új év, új élet! Pár napot tesómnál voltunk 1 matracon, majd villámgyors albérletkeresés. De mire a bútorokért mentem volna, amit még a kapcsolatunk előtt vettem, addigra lelakatolta a házat. 2 hét volt, mire el tudtam hozni.
+ a válás és vele együtt a gyerekelhelyezés is. Ha úgy döntesz, hogy elhagyod, akkor csak azt tudom kívánni, hogy fogadja úgy a férjed, ahogy az eddigi "fenyegetéseket" is és nem őrüljön meg, mert annál rosszabb nincs.
Szerintem is jó ötlet, hogy új életet akarsz kezdeni, de tájékozódj előtte a lehetőségeidről. Milyen munkát tudsz elvállalni, mennyi pénzt kereshetsz azzal, és mennyibe kerül Szegeden vagy Békéscsabán egy albérlet. Az sem árt, ha abban a városban, ahová költözni akarsz, van esetleg egy segítőd.Rokon,barátnő vagy akárki. Mennyi idős a gyereked?
nagyon nehéz egy egyedülálló nőnek kisgyermekkel, de nem lehetetlen. Kérdés, hogy milyen kereseted van, mert barátnőm anyaotthonba került, és nagyon durva ott a légkör. Menekült is onnan, de nem volt más megoldás, mert az albit nem tudta fizetni. Ketten is lehet szeretetben lenni, utána kialakul, de egy rossz kapcsolatban lehetetlen létezni. A gyerek mindent érez. Szedd össze magad és lépj a magad és gyermeked érdekében. Az biztos, hogy a kettőtök (anya-gyerek) kapcsolata csak erősödni fog.
Igen,viszont szegény nem élheti le így az életét.
láttam is, hogy semmi köze az én hozzászolásomhoz...
További ajánlott fórumok: