A férjem gyereket akar, én meg nem... (beszélgetés)

Én speciel válaszoltam elég sok hozzászólásodra és mivel olyat mertem írni, ami nem tetszett neked, ezért levegőnek nézel és nem válaszolsz semelyik hozzászólásomra.

Nem mondtam SEMMI bántót, olvasd el a hozzászólásaimat.

Megírtam neked, hogy a futólag említett családi sztori (alkoholista apa), a komoly fóbia miatt indokolt lenne terápia.

Ennek a terápiának a része lenne az is, hogy mi a te döntésed? Mert NEM CSAK A FÉRJED DÖNT. Mit nem lehet ezen érteni?

Igazad van.

De akkor is magamat hibáztatom, miattam nem kapja meg amit szeretne.

(Nem olvastam el a hozzászólásokat csak a főcímet)

Hát akkor nyilván nem lesz, a nők két dologért tesznek meg mindent, hogy legyen és, hogy ne legyen gyerekük.

Nem, egyáltalán nem vagy xar ember, akárhogy döntesz is. Felnőtt ember, saját döntési szabadsággal, ha így is melletted marad, az az ő döntése, és ha megbánja is, téged nem okolhat érte.

Fogalmam sincs, hogy el tudnám-e fogadni. Egy biztos - akárhogy döntnék is, nem hibáztatnám a társam a döntésem következményéért.

Végig olvastam a fórumodat - majdnem teljesen - én is azt gondolom, próbáld megkeresni a gyökerét, miért félsz ennyire. Hisze nem a gyerek, nem a család ellen tiltakozol.

Ez lehet a saját félelmed, de lehet generációs, öröklött félelem is, nagyon sok jó módszer van ennek kiderítésére, a pszichológia, kineziológia, és még rengeteg, csak keress. Ha megtalálod a gyökerét, valószínűleg megváltozik a hozzáállásod. De az sem baj, ha nem. Nem kötelező gyereket szülni.

De akárhogy is alakul, ne hibáztasd magad semmiért, és azt se hidd el senkinek, hogy értéktelen az a nő, aki nem szül gyereket.

Én nem tudnám elfogadni, ez nem annyi, hogy a szoba fehér legyen-e vagy barna, nem sima kompromisszum. De ez én vagyok.

"Ha én elfogadom, sz.r ember leszek?"

Ezt nem értem, te mit fogadnál el? Ha arra gondolsz, hogy a férjed kompromisszumként feláldozná a gyermek iránti vágyát a te félelmeid miatt, akkor nem, sz*r ember nem leszel, ez az ő döntése. Hogy kitart-e mellette, vagy később esetleg megbánja a döntését, az az ő "cucca" nem a tiéd. Neked szerintem annyi a feladatot ebben, hogy ne befolyásold a döntésében, akkor semmiképp nem leszel sz*r ember.

Szerintem.

Egyébként a kérdéseimre senki sem válaszolt.

Ti el tudnátok fogadni ezt a döntést?

Ha én elfogadom, sz.r ember leszek?

Szerintem várjatok még. Itt a kérdés nem az hogy legyen-e gyereketek vagy nem, hanem hogy félsz a szüléstől. :) Ezért ne váljatok el!! ;)

Még mindig fiatalok vagytok, ha csak pár év múlva sikerül megoldani a problémát, akkor sincs veszve semmi! Drukkolok!

Így van, az enyém azoknál csak rosszabb lehet :DD

Na jó, vicceltem :) Amúgy nem.

Sokat szenvedhetett emiatt.

És mi történt? Pszichológushoz járt? Vagy gyógyszert kellett szednie? Meggyógyult?

Nálam azért ennyire nem volt komoly a félelem, de egy elég nagy félsz volt a szüléstől, tűktől estébé.

Aztán valahogy nem okozott gondot. A vv-nél a mai napig nem nézek oda, jól elfordítom a fejem, és magamban énekelek amíg azt nem mondják, kész vagyunk. Próbáld ki talán. Szimuláljátok le a férjeddel, pl. játék injekciós tűvel gyakorolhattok, aztán majd élesben is hátha megy.

A szülés-félszt megoldotta a természet, mert császár lett a vége. Hidd el, tudom hogy most nem hiszed, de ha odakerülsz, nem lesz gond! Én majdnem elájultam a spinális érzéstelenítéstél, előtte hetekig ezen agyaltam, hogy én hogy fogom ezt, meg hogy amúgy is ez milyen gáz szúrás estébé, aztán majdnem elájultam, félbe kellet hagyni. Nem volt gond, kicsit lefektettek, majd mikor eltűntek a csillagok, mondták hogy akkor most próbáljuk meg újra. És minden oké lett. Nem mondom, hogy életem legjobb élménye volt, de még ilyen hótparásan is ki lehetett bírni!

Szerintem az lenne a legjobb, ha véletlenül teherbe esnél :) mert így ezen agyalsz és parázol! Sok sikert!

(és ne, ne válj el :D )

Akkor meg miért mártírkodsz, hogy te inkább elengeded? :) Vagy azt szeretnéd, bizonygassa, hogy ha te később is félnél gyereket vállalni, ő akkor is maradna? :)

Biztos jól ismer, tudja, hogyan állsz ehhez a kérdéshez, és nem fogja erőltetni, míg te nem akarod.

Kedves vagy :)

Megkérdezhetem hogy a párodnak milyen tünetei voltak még?

párom volt ilyen minden orvosi dolog előtt :) konkrétan le kellett fogni ahhoz, h a doki meg tudja nézni a garatját, amikor tüszős mandulagyulladása volt. Leverte a víz a vérvételek előtt, már elcibálni is alig lehetett. Határozott szorongó tüneteket produkált. Nála pár évvel később derült ki, hogy pánikbeteg. Persze, voltak más tünetei is akkor már. És persze, ezzel nem azt akarom mondani, h te is biztosan az vagy, csak azért írtam le, h értsd, miért asszociáltam egyből erre.

Amúgy sztem nincs nő, aki ne félne a gyerekvállalás vmelyik részétől. Van aki a szüléstől, van aki a terhességtől, van aki az anyai szereptől, a megváltozott élettől. A pasik nagy része szintén. Ráadásul az emberek hajlamosak egymást cukkolni, hergelni is, illetve mártír szerepben feltüntetni magukat. Én amikor terhes lettem, az első tanács amit kaptam, és sztem az egyik legfontosabb is, az volt, h csak fórumokat ne olvasgassak! Nem mindig sikerült ezt megállni :) De meg is lett az eredménye! :) Megevett az ideg, amíg a kombinált teszt eredményére vártam. Pedig ott volt a kezemben a tökéletes genetikai UH eredmény, de a fórumok olvasásának köszönhetően, az kevés volt.

Azt írod, félsz az amniocentézistől. Ha nem látnak kromoszóma rendellenességre utaló dolgot az UH-n (+ kombinált teszt), akkor nem csinálnak. 37 éves kortól kötelező a genetikai tanácsadás, ott automatikusan felajánlják neked a magzatvíz vizsgálatot. De! Azt neked el kell fogadnod, h meg is csinálják! És ma már azért vannak olyan (nem olcsó) lehetőségek, amik az anyai vérből kimutatják a dolgokat, nagyon jó százalékkal! :) Gátmetszés: egyre inkább törekednek a gátvédelemre sok helyen :) Tehát, ne aggódj! :) Az idő nektek dolgozik, csak még nem is értél meg magára az anyaságra! :) Ha eléred agyban azt a szintet, h jöhet a baba, hidd el, h nem a tűk, gátmetszés, meg társai fognak a szemed előtt lebegni! :) Eszedbe se fog ez a része jutni! :)

Túl leszek rajta, valahogy biztosan :)

Jajj, ezt a saláta témát már én is olvastam valahol...hihetetlen :)

Majd túl leszel ezen is én biztos vagyok benne!

Csak hogy mosolyogj egy kicsit!

Régebben volt itt egy bige /nem tudom másnak nevezni/ ő is hasonló címmel indított fórumot,de az fele annyira sem volt ilyen komoly.Na most figyelj!

Azért nem akart szülni,mert salátap.nája lenne utána és nem tudná már élvezni a szexet kitágult alsó fertályával,pedig a szex a lételeme!

:)

Lehet, hogy elméletben úgy gondolod, el tudnád engedni a férjed és milyen önfeláldozó vagy. De a gyakorlatban meg tudnád tenni, hogy összepakolsz most, elköltözöl és beadod a válópert?

Egy házasság nem a gyerekvállalásról szól, nálad inkább látszik az, hogy félsz az egésztől, nem az, hogy te nem akarsz majd egyszer gyereket.

Nem tudok róla hogy pánikbeteg lennék, legalábbis az orvosi eseteken kívül nincs ilyen jellegű problémám.

És értem amit írsz, de ezeket a gondolatokat nem tudom irányítani.

Túl sokkal nem jutottam közelebb a megoldáshoz, főleg hogy a fórum 3/4-e arról szól hogy váljunk el, én nem szeretem a férjem, más van itt a dologban... :D

Egy átlagos napon azt mondom hogy az ilyeneken röhögnöm kell, de jelen esetben eléggé felbosszantott.

Talán egy hozzászóló írta, hogy nyugodtan fogadjam el a férjem döntését.

miért kellene? Feleslegesen rágódsz olyan dolgon, amit úgyis az időnek kell megoldania :) Persze, ez most még friss neked, ezrt természetes ez a rágódás, de van egy határa is.

Csak egy kérdés. Pánikbeteg vagy?

(a legutóbbi vérvételed történetét olvasva ez ugrott be)