A felnőttek világa

Furcsa világban élünk, ezt senki nem tagadhatja. Egy világban, mely ezernyi titkot rejt, egy világban, melyet milliónyi kis és nagy csoda vesz körül. Az emberi ésszel fel nem fogható tények és létező dolgok egyvelege valósul meg itt. Habár ezekről az emberiség nagy része nem tud vagy nem akar tudomást szerezni, mert mindenki fél a valóságtól különböző mértékben és mindenki egy kissé visszahúzódik, elzárkózik az ismeretlen dolgoktól, mert mindenki fél az újtól, még ha meg

van a lehetősége annak is, hogy valami nagyszerűt fedezünk fel. Így a világ változik, de a rejtett igazság megmarad, a tudatlansággal együtt.

Nem gondolt még senki vissza gyermekkorára, mikor meg körüllebegtek az álmok, az ismeretlen kutatásának vágya, na meg az az hihetetlen befogadó képesség, amivel fordultunk a világhoz és annak dolgaihoz. Nem értettünk sokat, de annál többet éreztünk, s talán így volt a legjobb. De felnövünk. Egyre jobban, néha akaratunk ellenére, de körbenézünk. Feltesszük a kérdést: „Mi van körülöttem?” Borzadva nézünk a számunkra eddig ismeretlen világra. Ez nem az egyik percről a másikra történik, ez egy lassú és fájdalmas folyamat. Lassan megismerjük e új világot, mi néha örömteli, bizarr de általában csak formalitás az emberek részéről, ami kedves alakot ölt a reményvesztett, féltékeny és megsebzett lelkekre. Külsőség. Kacagunk mikor belül a kínok láncai sanyargatják lelkünket, hamisan örülünk valaminek és lelkesen tapsolunk mikor belül őrjöngünk, tépelődünk.

Igen. Félünk ettől az igazságtól, mert az igazság megsebzi lelkünket, hatalmas vágást ejt bennünk amit csak az idő múlása HA begyógyít heget hagyva maga után, ami megbélyegzi a jövőbe vetett hitünket. Valóban, fájdalmas az igazság miszerint mind sebzettek vagyunk, összetört álmokkal, eszmékkel és reményekkel.

Senki nem vette észre, hogy a felnőtté válás beavatás? Az eddigi szabad énünket behálózza a rendszer, utalva leszünk a világra:

-azt tesszük amit ez a világ vár el tőlünk...

Ha feltenném azt a kérdést:

Hány embert nem érdekli az, hogy a világ mit gondol róla?

Hány ember van, aki nem halad az árral, nem enged a törvényeknek (itt nem azt mondom, hogy bűnözőkké kell váljunk)

Hány ember van aki a világot a környezetet semmibe véve hallgat az álmaira és megvalósítja önmagát?

Vannak, nagyon kevesen. . .

-Úgy gondolkodunk, ahogy a „világunk” is...

Új, még nem bizonyított eszmék? A világ által el nem fogadott valóság? Ezekben ki hisz, ki lenne az, aki szembeszáll a többség által oly szent „igazságok” halomjával? Az ember nehezen engedi el azt, amiben eddig oly sok éven át hittek embertársai. Ahhoz, hogy új és jobb eszme alakuljon ki, a réginek vesznie kell. Példának okáért hány ember veszett el régen, mert azt „állították” hogy a föld alakja gömbölyű? Semmit nem tanult az ember. Ugyanolyan földhözragadtak vagyunk...

Egyszóval gépezetek leszünk, amik a megírt program szerint gondolkodnak és cselekszenek. Nincs meg a szabadság, a gondolkodás megengedhetetlen. A cselekvés irányított, a gondolkodás megszabott a lét előírt. Ez a felnőttek világa, egy behálózott és felépített rendszer, melynek alárendeltjei vagyunk és amiről azt hisszük: igen ez a normális, ez a valóság. A szabad akarat és a szabad akarat által eldöntött és megfontolt cselekvések hamisak, félelmetesek, hisz ha nem irányít semmi, akkor honnan tudjuk hogy mit tegyünk, ha nincs valami előírott és megszabott, honnan tudjuk, hogy hol a határ, hogy mit szabad és mit nem. Az egyéni gondolatok kihaltak. Sőt, még jutalmat is kapunk, mint szófogadó háziállatok, csak arra gondolunk csak azután futunk, csak az a fontos, a program megjutalmaz, ad egy célt, amiért mindenki azt teszi, amit előírt. Igen, ez a PÉNZ. Mi más. Hisz az az élet „értelme”. Ez a világunk. A felnőttek világa, amibe majd beavatjuk utódainkat, amit majd ők is követni fognak hisz, ez a „normális”. Vajon lesz valaki aki önálló gondolatot táplál lelkében ?

Ez a nagy kérdés, nem vesszük észre a körülöttünk lévő megannyi csodát, hisz hagyjuk hogy e rendszer részünké váljon és rendelkezzen velünk. ÉBREDJÜNK MÁR FEL!