Hogyan keletkeznek és születnek a csillagok

Hogyan születnek a csillagok

Amikor Ő becsukta a kaput, és a kabátját megrázta, észrevette, hogy egy huncut kis csillag beleakadt a szélébe. Látta, hogy még csak most van születőben, és alig pár apró gyermek imádságát őrzi, tele van energiával, és még szökni szeretne a nagy felelősség elől.

A csillagok a születésükkor szintén picik, egészen addig, amíg egy gyermek lent a világra nem jön a földön, és meg nem tanul imádkozni. Ekkor a felszálló ima szava kitágítja a csillag szívét és így tudja befogadni eleinte csak egy, végül a sok gyermek tiszta lelkéből érkező kérését. A kis csillagok minden ima után megtelnek jósággal és egyre csak nőnek és nőnek, hogy minél hamarabb nagyok legyenek, és angyalokat tudjanak ültetni a hátukra, akik elvezetik őket arra a csodás helyre, ahol majd találkozhatnak Istenkével, ahogy a gyerekek becézik. Ő – ahogy a komoly felnőtt csillagok emlegetik - meglett, jóságos öregúr, aki vigyázza a gyerekek és a felnőttek lépteit szerte a világban.

Nekik kell rá vigyázni, mert Ő szeretettel fogad mindent és mindenkit, de a gonoszság, a nem helyénvaló kérés és a csúnya beszéd mindig egy pici sebet ejt a szívén.

Igaz, minden, a csillagok által őrzött jó szándékú ima bezárja a sebeket. Így azután nagy fájdalomnak van kitéve nap, mint nap. Az angyalok próbálnak segíteni Neki, de a fájdalmat nem lehet átvenni Tőle, mivel Ő az Egyetlen.

Sok testvére, fia és unokája van, akik szintén a földön élő emberek között jártak, vagy majd járnak, de akkor is Neki kell elviselni és csendben tűrni minden terhet.

Sajnos volt olyan időszak az életükben, amikor Ő ágynak is esett a sok fájdalomtól. – mesélték az újszülött csillagocskáknak az angyalkák. Az abban az időben volt, amikor háború, háborút ért a földön és mindezt az Ő nevében tették az emberek, állítólag Őérte. Senki sem tudta, itt fenn a kéklő égen, hogy vajon ki fogja-e heverni azt a sok borzalmas évet, vagy végleg ágynak dőlve marad, és onnan irányítja az angyalok hadát, akik igyekeznek vigyázni az emberek kósza lépteire.

És ekkor végre, egy országból, sok apró kis gyermek imája jutott el hozzá, akik mind a háború végét és az apukák, nagypapák, bácsikák és rokonok, ismerősök hazatértét kívánták Tőle, karácsonyi ajándékként. A sok, és könyörögve elmondott ima, mind gyógyitólag hatott beteg szívére és máris jobban kezdett lenni. A véres események teljesen legyengítették, főleg ahogy ölték és kínozták az emberek egymást. Ekkor még egy utolsó erőfeszítést téve, felkelt az ágyból, odalépett a nyitott ablakhoz, mélyet sóhajtott, kitárta a kezeit és magához hívta végső erejével az összes istenséget, kik más és más felekezetet vezettek. Némelyik a testvére, öccse, némelyik a családhoz tartozó rokon volt. Leültek az asztalhoz és Ő, némi számonkéréssel a hangjában, kérdezgetni kezdte őket.

- halljam, ki miért háborúzik? Nem mondom, ti tudjátok ki az első, aki válaszolni akar.

Ezeket a szavakat már olyan halkan ejtette ki, hogy a körbe ülők nagyon megrémültek. Így azután a legöregebbek, a keleti világ istenei kezdtek beszélni.

- Bátyánk, mi nem akarjuk ezt a szörnyű háborút, amit a mi felekezetünk emberei csinálnak, de semmilyen módon nem hallgatnak ránk. Próbáltunk szépen és kedvesen szólni hozzájuk, de nem értik. Valami nagy baj lehet.

A válasz után szomorúan hajtották le fejüket. Érezték, nagy baj lesz itt, ha ma nem jutnak dűlőre egymás között.

Ezután Jehova szólalt meg.

- Én, a zsidó vallásúak vezetője, csak annyit mondanék a fiaim védelmében, hogy minden háborúban, így ebben is, bizony védekezésre kényszerülünk.

Allah, a mohamedánok vezére kicsit sápadtan és gyengén ült közöttük, mint aki hasonló gondokkal küzd a testvéreiével.

- Kedves bátyám, nálunk szintén olyan gondok vannak, mint Buddha követőinél.

Csak mennek az emberek előre, a maguk feje után és próbálnak kikerülni minden általam leírt és követésre szánt tételt. Hidd el, itt valami komoly baj van.

Ekkor lépett be Isten egyik drága fia, Jézus. Halotthalovány és szomorú volt.

- Most jöttem a földről és azt a szörnyű mészárlást, amit láttam, nem kívánom megnézni még egyszer. Azért fogadtam el Atyám kívánságát, hogy áldozzam fel magam az emberekért, mert azt hittem megváltom a rosszat a lelkükből és ezután csak tiszták, és istenfélők lesznek. De sajnos nem. Viszont én láttam valamit, amiről szeretnék beszámolni. Sok feketeség került a lelkükbe, mintha valaki direkt tenné ezt velük.

Istenke az asztalra csapott. Bár alig volt hozzá ereje és mégis dörrent egyet.

- Lucifer! Azonnal gyere ide!

Pillanatokon belül döngő léptek hangzottak fel, majd kivágódott az ajtó és megjelent az emlegetett. Magas, erős, fekete hajú és szemű férfi volt. Föléterpeszkedett az asztal körül ülőknek. Mély hangon nevetve nézett rájuk, majd Istenére, úgy kérdezte.

- Mit akartok tőlem? Hiszen nézzetek magatokra. Olyan sápadtak és soványak, félősek vagytok, ugyan mit tiszteljenek bennetek az emberek?

Nézzetek rám! Erős, határozott és nyugodt vagyok. Míg ti elvárjátok, hogy csak szépeket és jókat cselekedjenek, imádkozzanak, betartsák az összes általatok leírt, vagy mondott parancsolatokat, addig én ígérek nekik minden jót és szépet, amire csak vágynak. Gondoljátok, ezek után a ti kívánságaitokat teljesítik, vagy rám hallgatnak, aki sokat ígér, semmiért, csupán a lelkükért cserébe?

Azzal szinte megvetően nézett végig a döbbent arcú társaságon. Fejét hátravetve nevetett egy nagyot, hangja betöltötte a helyiséget. Gúnyosan, mint aki kalapot emel, meghajolt Istene előtt és már indult is kifelé, csak azok, akik nagyon figyelték arcának rezdüléseit, vették észre, hogy nyugtalan szemmel tekintget körbe. Már éppen lebbenteni akarta a köpönyegét, aminek hatására eltűnhetett az alvilágba, ahol fejedelemként élt, mikor a torkához kapott és a hangos nevetés elállt azonnal. Látszott, hogy nem magától, de megfordult, és mint aki gördeszkán áll, úgy csúszott egyre közelebb az asztal végén ekkor már álló Atyához. Az Úr fájdalmas arccal nézett arra, aki annak idején az egyik kedvenc angyala volt, és később dacból, ellene fordulásból, és bizonyítási vágyból, az emberekbe elültette a rosszat.

Mikor Ádám teremtése után, Éva is elkészült a serény kezek alatt, átadta azt a Paradicsomot, amit nekik és majdani gyermekeiknek készített sok szeretettel. Egy kérése volt feléjük, csak azt az egy fát, amit külön meg is mutatott és jelölt, csak azt nem volt szabad bántani, termését leszakítani, vagy megkóstolni. Arra azonban nem számított, hogy ezt a két embert, ahogy Ő elnevezte őket, és a maga képére formálta, bizony elültette bennük a kíváncsiságot is. Mert bizony Ő is kíváncsi volt, ezért is kellettek neki az állatok és a Föld, amit benépesített velük. Az összes arkangyal és kisebb angyalok mind örömmel vették az új életek elindítását és nagy figyelemmel kísérték életük legkisebb lépését is. De egy kétkedő akadt az arkangyalok között, ő volt Lucifer. Bizony összekülönböztek még az első napokban, hogy miért kell ilyen csodálatos dolgokat az embereknek átadni, hiszen nem érdemlik meg. Az Úr kétkedve nézett saját teremtményére, aki elmondta, hogy bebizonyítja neki napok alatt, hogy az ember nem olyan, mint Isten gondolja. Nem érdemli meg ezt a sok szépet és jót, amit már eddig is nekik adott. Majd otthagyva mindenkit, elindult a Paradicsom legszebb része felé. Hamar megtalálta akit keresett. Éva éppen az almafa alatt pihent, miközben figyelte a körülötte lévő állatokat. Ekkor még mindenhol béke honolt. A rókák és a nyuszikák egymás mellett éltek nagy egyetértésben, míg az oroszlánok és a zergék egy helyre jártak inni és pihenni. Szóval igen nagy nyugalom volt bármerre nézett. Ekkor jelent meg Lucifer, de nem lehetett ráismerni, mert egy kígyó képében bújt elő a fák ágaiból. Kedvesen nézett a fekvő asszonyra, majd beszélni kezdett hozzá. Addig mondta a magáét igen meggyőzően, míg Éva elhitte neki, hogy meg kell kóstolniuk az almát, mert az lesz a legfinomabb az eddig elfogyasztott ételek közül. Az asszony először tiltakozott, majd lassan tépelődni kezdett, míg végül elfogadta a feléje nyújtott gyümölcsöt és óvatosan beleharapott. Ekkor hirtelen elsötétült az ég fölöttük. Éppen megérkezett Ádám, és riadtan látta, mit csinált asszonya. Éva még mindig a kígyó beszédének hatása alatt rábeszélte Ádámot, hogy kóstolja meg ő is a gyümölcsöt. A férfi előbb húzódott egy kicsit, majd beadta a derekát. Ahogy lenyelte az alma egyetlen darabját, bizony az Úr azonnal kiutasította őket a Paradicsomból. Lucifer ekkor került le a pokolba, ahonnan attól a perctől a gonosz és rossz lelkeket felügyelte. De a földön ettől a perctől minden megváltozott. Az eddig egymás mellett élő állatok egymásnak estek, és azóta sem lett béke közöttük.

Ez a Lucifer próbált ismét újat húzni az Úrral, bebizonyítani neki és a többieknek, hogy neki nagyobb hatalma van, mint bárkinek a földön. Eddig úgy nézett ki, sikerülni fog. Isten tisztában volt az angyal próbálkozásával, de azzal is, hogy amennyiben a rossz és gonosz érzések ellen a többi testvérével és rokonával összefognak, talán végleg móresre taníthatják a nagyképű és senkivel nem törődő pokolbéli vezetőt.

- azt hiszem, most meg foglak tanítani arra, hogy talán sok gonoszságot követtél el, de egyetlen gyerek, vagy ember kérése és imája eltűntetheti belőled is a rosszat. Csak figyelj és nézz.

Azzal egyetlen mozdulattal elengedte a közben fehérré vált Lucifert, aki még azt sem várta meg, hogy a szoba ajtaját elérje, máris a nyakába kanyarította a köpenyét és füstöt és bűzt hagyva maga után, eltűnt az alvilágba.

Az asztal körül ülők döbbenten néztek utána, és rögtön az Úrra. Annyit láttak csak, hogy szinte erőtlenül zuhan a karosszékbe, arca sápadtan világított rájuk. Rövid várakozás után, melyet mindenki csendben töltött el, megszólat az Úr.

- Látom, ti sem hisztek nekem olyan nagyon, mint eddig. Ez az oka Lucifer erejének. Most menjetek és keressetek egy olyan gyereket abban a vallásban, amit ti képviseltek és tanítotok, aki igazán szívből és szeretettel imádkozik, és kéri a tiszta szívével, hogy változzon a világ, szépre és jóra. Csak ők tudják megváltani a világot. Menjetek.

Azzal lassan elfordult és bement a szobájába. Alig lépett be, majdnem összeesett, hiszen a vele való szembefordulás, az egyik angyala ilyen mértékű árulása, még betegebbé tette, mint eddig volt. A bent lévő kisebb csillagok és fiatal angyalkák mentették meg az eleséstől, gyorsan rásegítették az ágyára, ahol még levegőt is alig kapott. Kérte, nyissák ki az ablakot, lássa az égre felszálló imákat. Ahogy megtették a kérését, egy igen apró és nagyon fénylő kis csillag szállt be a szobájába, és telepedett le a szívére. Ettől mindenki megijedt, hiszen ilyen pici korban, még nem volt szokás beengedni őket. Ám az Úr egyetlen intésére megnyugodott minden jelenlévő és figyeltek tovább. A nagy csendben meghallatszott egy gyermek zokogó imája.

- Édes Uram és Istenem, engedd meg apácskának, hogy hazajöjjön a háborúból és velünk maradjon. Ha látnád mennyire hiányzik, biztosan teljesítenéd a kérésünket, hiszen szegény anyánk belebetegedett a magányba és a szegénységbe. Holnaptól nekem és a testvéreimnek dolgozni kell menni, ha azt akarjuk, hogy ne halljunk éhen. Mi még kicsik vagyunk, én vagyok a legkisebb, csak 7 éves, a testvéreim már nagyobbak, ők tudják mit kell csinálni, de én félek. Segíts meg Uram minket, hozd haza apánkat, bármilyen állapotban, akár még betegen is, de élve. Köszönöm, hogy meghallgattál, ámen.

Ahogy az ima elhalkult, a kicsi csillag fénye egyre nagyobb és nagyobb lett. Az úr szívén a fájdalom pedig csökkent. Fáradt kezével leemelte magáról, majd az egyik angyalkának nyújtotta, aki kérdőn nézett rá.

- Ott van az a szekrény, amit eddig soha nem használtam, azt hittem nem lesz rá szükségem. Most tedd oda ezt a kicsiny lényt és a többit mellé, ha érkeznek még.

A csöppnyi csillagocska megrettenve nézett az Úrra, majd az angyalkára és nagyon csendben maradva ült fel, piciny lábait lefelé lógatva az említett szekrény legfelső polcáról. Ám alig telt el néhány perc, amikor a továbbra is nyitva maradt ablakon ismét bereppent egy másik apró, az előzőtől is kisebb csillag. Ment egyenesen az Úr szívéhez és most már mindenki tudta mi a dolga, nagyon csendben hallgatták a belőle kihallható imát.

- Drága Jehova, édes uram, engedd meg, hogy a világban ne üldözzenek tovább ebben a szörnyűségben bennünket, és ne kelljen letagadni, hogy milyen vallású vagyok. Add kérlek, hogy eljöjjön az a nyugodt élet, amikor minden napot békében és szeretetben tölthessünk el, de nem csak mi, hanem mások is. Segíts ebben a világon élő más gyerekeknek is, ámen.

Ennek a csillagnak is hasonló lett a sorsa, máris előző kis társa mellé lett ültetve, ahol a két apróság összebújva támogatta egymást.

Közben lassan kezdett besötétedni, és mindenki elfáradt. És ahogy a gyerekek lefekvéshez készülődtek, úgy szálltak az imák fel az égbe. Ám egyik sem ért fel idáig. Már éppen pihenéshez készülődtek idefent is, amikor egy nagyocska kis csillag szállt be lassú ringás között. Szétnézett a szobában, majd amikor az Úr kinyújtotta a kezét, óvatosan rászállt. Leült a szívére, majd lassan mondani kezdte az imát.

- Ó uram, segíts nekünk szegény gyerekeknek, itt ezen a kis szigeten, ahova mostanában sok repülő jön. Nem szeretnék ebben a háborúba, még több felnőttet elmenni látni. Eddig is sokan meghaltak. Nagyapámat elveszítettem, azután jöttünk ide, nehogy apánkat is elvigyék. Most azonban már nem vagyok nyugodt, mert sokat jár a repülőkhöz. Kérlek uram, segíts nekünk, ámen.

Ez a csillag is a másik kettő mellé került, így már hárman figyelték az eljövendőt. Nem kellett sokáig várni, mikor ismét egy társuk lebbent be az ablakon, de eléggé kíváncsi volt, és mielőtt az Úr szívére ült volna, gyorsan körbe fordult, hogy lásson mindent, majd odaszállt ő is, ahova előző társai. Az ő imája egy kislány lelkéből szállt fel, aki betegen feküdt Allah egyik városában, az ágyába és szerette volna a szüleit megnyugtatni a gyógyulásával.

- Édes Istenkém, add, hogy minél hamarabb meggyógyulhassak, nem magam miatt, hiszen a fájdalmat elviselem, már hozzászoktam, hanem a szüleim miatt. Nagyon sokba került már eddig is a kezelésem, szeretném ettől megkímélni őket. Kérlek téged ó uram, ámen.

Az ő dolga is a polcon való ülés lett, ahol már várták a többiek. Az egyik cserfes kis angyal megkérdezte halkan a nagyobbikat:

- mond, te tudod, mi lesz most itt és mennyi pici csillag fog még jönni?

- nem, nem tudom, hiszen én is egy angyal vagyok, mint te. Urunk gondolatát senki sem ismeri. Esetleg a testvérei, akik szintén olyan hatalommal rendelkeznek, mint Ő, csak mégsem akkorával. Most azonban pihennünk kell, mert ha jön a reggel, még sok gyerek imája érkezhet hozzánk. Nekik mindnek utat és helyet kell csinálni, hogy elférjenek és elérjenek az Úrhoz.

A halkan elmondottak után mindenki megkereste helyét és rövid időre pihenni tértek. Azért csak kevés alvás jutott nekik, mert a Földön különböző időzónák vannak, ahol minden napkelte más órára esik. Igy már szinte kelhettek is fel rövid pihenő után, hiszen attól, mert valaki angyal, attól még neki is pihennie kell. egyszer csak kinyílt az ablak szinte magától és máris libegett befelé egy aranyos kis csillagocska. Félénken körbenézett, meglátta Istent, aki fájdalomtól összehózódva feküdt az ágyában, sápadtan. Nagyon lassan szállt felé, de már hallatszott ahogy az ima jön általa fel az égbe.

- Édes Istenke, segíts itt a Földön élő összes embernek, hogy ne legyen már tovább háború, legyen végre béke, ne éhezzünk itt lent és ne legyen olyan sok beteg. Segíts nekünk embereknek most és mindörökké, ámen.

Az ima végeztével az egyik angyal elkísérte a többi mellé a szekrényke polcára. Így most már négyen ültek együtt, lassan minden nagyobb felekezetből érkezett kérés, ahogy Isten óhajtotta. Az Úr gondolata az volt, hogy a szerető szívű és jóérzésű gyerekek imájával győzi majd le Lucifert, aki tőle kapott erejét, próbálta ellene használni. Ám mivel tudta mi a fekete angyal gyengéje, így azt igyekezett leginkább ellene fordítani.

A nap folyamán több és több kisebb-nagyobb csillag érkezett, mind tiszta és nem magának kérő gyerekektől. Amikor már megtelt a szekrényke és az összes polcon mind ott ültek az imák hozói, az Úr elküldte angyalait ismét a tegnap esti vendégekért. Amint megjöttek és helyet foglaltak, de most már nem az asztal körül, hanem egy olyan szobában, ahol minden csupa kék és vidám volt, a falak mellett más és más székek és kanapék, fotelek, pont olyanok, amiket a vendégek szerettek. Így mindenki tudta, hogy hova kell helyet foglalnia, ettől a kedves gesztustól kissé erőre is kaptak, mondhatni szinte mosolyogva néztek egymásra és várták az Urat. Amikor belépett közéjük, látszott az erő, melyet nem értettek honnan vett egyetlen nap alatt. Ő is leült egy igen régi és nagyon szép, kényelmes fotelbe, amit senki nem mert elfoglalni. Amikor látta, hogy mindenki megérkezett, sőt még többen is jöttek, a fiatal vallások ifjú vezetői is jelen voltak, még nagyobb öröm látszódott az arcán. A fiatal angyalok mindenkinek a maga kedvenc italából röpítettek a székéhez egy kupával, vagy ki hogy szerette, és amint a hangulat a halk beszélgetés után már elég családias és szeretetteljes lett, Ő felállt, kezeit a háta mögé téve, sétálni kezdett közöttük. Mindenkihez volt egy kérdése, egy kedves szava, néha intelme a fiatalabbak felé. Majd amikor már érezte, hogy megnyugodtak és béke költözött a lelkükbe, az ablak felé nézett és szó nélkül figyelt kifelé. Miközben ott állt, nyílt egy másik ajtó és onnan lebegett befelé az a szekrényke, ahol a csillagok ültek nagy láblógatva és kissé riadtan egymásba kapaszkodva, nézték mi fog velük történni. Mire az Úr elfordult az ablaktól addigra a kis polcos bútordarab is a sarokba került, de eléggé látható helyre, és Isten tekintetétől nagy fényességgel világítani kezdett az összes benne ülő riadt csillag. Ahogy meglátták egymás hatalmas fényét, máris megnyugodtak és komoly tekintettel fordultak uruk felé.

Ebben a pillanatban a nyitott ablakon át egy fekete ködfelhő gomolygott befelé. Amint beért, körbesuhant a szobába és egyenként megérintett minden ott ülőt. Ám nem érte el, amit szeretett volna, mert az eddig is békében ülők, továbbra is nyugodtak maradtak, várták mi lesz a mutatvány vége. Amikor látta a vendég, hogy nem érte le célját, hirtelen alakot váltott és máris ott állt előttük teljes valójában Lucifer, a tegnap esti utolsó vendég. Már nem látszott akkorának, mint előző napon, sőt, mintha kissé összébb ment volna. Gúnyosan végignézett az ülő isteneken, majd már éppen csúfolódni akart velük ismét, amikor meglátta a sarokban világító polcos szekrényt, rajta a sok csillaggal. Mire észbekapott, már látszott is az arcán a riadalom. Ekkor egy hang szólította a nevén, de sehol nem látta a tulajdonosát, mire körbefordult, de így sem értette mi történik, ezért lassan ő is leült a neki odakészített karosszékbe és várt tovább a többiekkel. Az Úr ekkor mutatta meg ismét magát, ahogy csak a jelenlevők és a nagyobb angyalok láthatták. A szekrényke lakói nem erre a fiatal és energikus férfire emlékeztek, hanem egy öreg és beteg Úrra. Onnan tudták meg, hogy mégis Ő az, mert gyönyörű sötétkék palástját maga után húzva, csillogó szemekkel és a fehér ruhája redőit igazítva leült ismét abba a fotelbe, amiben már ült előtte. Ezen a nagy változáson csak a fiatal csillagok és angyalok lepődtek meg, hiszen a többiek tudták, hogy a szívből jövő jóság mire képes. Mosolyogva nézték a mennyek urát, aki ismét az volt, akit ők is ismertek. A tegnap esti öreg őket is megrémítette. Ez a fiatal ember, azonban megtöltötte a szívüket reménnyel és a jövőbe vetett hitükkel és a béke látomásával. Lucifer ült most már egyedül olyan képpel, mint tegnap a többiek. Isten a karosszékéből egy intéssel maga elé parancsolta a pokol fejedelmét, majd állva kellett végighallgatnia a tegnap és ma érkezett imák sokaságát és azok fájdalmát, amitől a többi isten láthatóan erősödni kezdett. A szívbéli jóságról tanúbizonyságot tett gyerekek kérése mindinkább gyengítette Lucifert és erejéből egyre veszített. Ez volt a gyengéje. A gyerekek. Soha nem tudott egyetlen kisgyermeket sem megszerezni, mert annyira jó és tiszta volt a lelkük, hogy még csak közelükben sem férhetett. Minden alkalommal próbálkozott különféle alakokban elcsábítani a kicsik, még egyelőre gyenge és könnyen befolyásolható akaratát, de a tiszta szívük kört vont a lelkük és Lucifer közzé, így soha nem tudott elcsábítani egyet sem. Nincs a földön olyan imposztor, pajkos, neveletlen gyermek, akinek a lelke gonosz lenne, mert ezt a szót ők még nem ismerik. Így, ha eltávoznak a földről, ismét idefent laknak az Úr virágoskertjében és várják, míg ismét szólítják őket, a további földi életre. Sokan közülük már teljesítették a kötelességüket, mit az Úr rótt ki rájuk, ők már többé nem mennek vissza, hanem itt maradnak és ha végleg megtisztult a gondolatuk és a lelkük a lenti dolgoktól, akkor beállhatnak az angyalok közzé és így segíthetik otthon maradt családtagjaikat, vagy esetenként utánuk született testvérüket. Ez a hatalmas lelki tisztaság és erő érződött rajtuk, amitől Lucifer ismét csak olyanná vált, mint régen, amikor leűzetett a pokolba, mert olyan gonoszságot cselekedett az emberekkel szemben. Ekkor Isten ismét megszólalt.

Nos, kedves barátom, nagyszájú angyalom, mond mit is szeretnél te velünk tenni és az emberekkel? Ugye mondtam én neked, hogy lehet megöregszem a sok gonoszság és ármány láttán, azok fájdalmas kisugárzásától, de a tiszta szívből jövő kérések és imák ismét erőssé és fiatallá tesznek, hogy szembe tudjak szállni bárkivel. Azt kapod most büntetésül, hogy neked kell rendet tenni a Földön, azok között az emberek között, akiknek mindent odaígértél, a lelkükért cserébe. Ha véget vetsz a háborúskodásnak és a vérengzésnek, akkor visszamehetsz a birodalmadba, de többé ne merj ellenem fordulni, mert láthatod, én hagyom az enyéimet a maguk gondolatai szerint cselekedni, de soha nem fordulhatsz ellenünk. Egyet tanulj meg, ha mi összefogunk, még téged is elpusztíthatunk, mert nem vagy egyéb te sem, mint egy általam teremtett lény, akinek én parancsolok. Mindenkinek itt, aki ebben a szobában van, hatalmas birodalma van. ezek azonban az emberek akarata szerint, hol kisebbek, hol nagyobbak lesznek. megkaptad a lehetőséget, hogy a rossz és gonosz lelkeket elviheted magaddal, de csak addig, míg a földön élők rá nem jönnek, hogy a béke és a szeretet nagyobb úr lehet bárminél. A harag mindig rossz tanácsadó, a béke ugyan csendesebb és lassabb életet ad, de ugyanakkor sok szeretetet is. Ha még egyszer megharagítasz, elveszem az erődet és te is olyan egyszerű angyal leszel, mint a többiek és nem fogsz emlékezni arra, ami eddig voltál. Ha a többieknek még van mondanivalójuk hozzád, - azzal tekintetét körbehordozta a jelenlévőkön, de amikor látta, hogy nem szól senki, befejezte mondandóját - de úgy látom nincs, nos akkor most visszamehetsz a Földre és a sok boldogtalan ember között békét teremtesz, nem érdekel hogyan. Egy biztos, figyelni fogunk mindahányan a helyünkről és csak egyetlen rossz mozdulatodra, beváltom ígéretemet.

Ám mielőtt Lucifer álltából elindult volna teljesíteni Ura óhaját, Isten kinyújtotta felé kezét és mindenki szeme láttára megsimogatta engedetlen angyala fejét, amire a többiek visszahőköltek, a pokol fejedelme pedig térdre rogyott és könnyek peregtek le arcán. Mire felnézett, szemében már ott lobogott az Isten iránti rajongás és alázat enyhe lángja, ami többé már nem múlt el soha.