Szörnyű pasik hálójában

Volt férjemmel 2 évig tartott a házasságunk.

Utána elkezdtem járni egy sráccal, aki abszolút nem illett hozzám. De nem akartam egyedül maradni. Volt egy fél éves kisfia, de azt hazudta, hogy a gyerek anyjával külön vannak.

Nem kellett hozzá egy év, a kapcsolatunk megromlott beteges féltékenysége miatt. Onnantól igazi terror lett az életem.

Az első pofon után el akartam hagyni, de fogadkozott, hogy többé nem tesz ilyet. A következő pofonoktól kezdve már nem hagyhattam el. Állandóan azzal fenyegetett, hogy megöl vagy a családomat. A rendőrségre nem mehettem, mert azzal fenyegetőzött, ha feljelentem, beviszik, de még aznap kiengedik, és megöl. Ismerve természetét, hittem neki. Illetve tapasztalatból, amikor a rendőrség előtt, 2 rendőr szeme láttára megütött. Nem mertem feljelentést tenni.

Rendszeresek voltak az erőszakos pénzkövetelések. Ha nem adtam, megvert. Ha valami nem tetszett neki, megvert. Ha ellenkeztem, megvert. Azt kellett csinálnom, amit ő akart.

Rendszeresek voltak az ellenőrzések, telefonhívások, cuccaim átvizsgálása, munkahelyem fiókjainak átkutatása. Mindig azt kereste, hogy kivel csalom meg.

A gyerekével nem nagyon törődött, én vigyáztam rá addig, amíg a gyerek anyja nem végzett a melóval. Ő közben a haverjaival lógott, drogozott. Munkahelye nem volt, belőlem élősködött. A hitelkártyáimat elvette, és ahol tudta, vásárolt rajta, így többszöri adósságom keletkezett. Az aranyaimat zaciba adta. Az ő nevén lévő autó hitelét (az előleget is) nekem kellett fizetnem, több más adósságával együtt.

Depressziós lettem. Reménytelennek láttam az életemet, sokszor gondoltam öngyilkosságra, de végül is túl gyáva voltam hozzá, hogy megtegyem. Azt hittem, ebből a kapcsolatból sohasem menekülök, aztán történt valami.

Az "autójából" ellopták a céges notebookomat, amit mindig elvett tőlem, amikor csak tudott. Tanúvallomást kellett tennünk. A rendőrök a vallomásom alatt látták, hogy meg vagyok félemlítve, és a jelenlétében nem is merek válaszolni, ő meg minden egyes alkalommal rám förmedt. A cégemnél fegyelmi eljárást indítottak felelősségre vonással, amivel egyidejűleg a rendőrök megkeresték a főnökömet, és elmesélték neki, hogy ez az ember ismert a rendőri körökben. Akkor úgy éreztem, itt az időm, és kitálaltam a rendőröknek.

A feljelentésem többrendű váddá sikeredett: zsarolás, lopás, testi sértés, kábítószerrel való visszaélés.

Rendőri védelmet kaptam, amíg egy ismerősöm pártfogásába nem vett. 1 hétig rejtőztem nála, a telefonhívásokat nem fogadtam. Féltem, hogy a barátai megtalálnak. Utána hazaköltöztem a szüleimhez, akik az egész szenvedésemről semmit sem tudtak. Korábban nem mertem nekik beszélni róla, mert szégyelltem magamat, és féltettem is őket.

A rendőrségi meghallgatáson tudta meg szegény anyukám, hogy mik történtek velem. Magát okolta a történtekért, hogy nem vették észre, vagy nem léptek az ügyben. Idegileg ő is nagyon kikészült.

2 és fél év folyamatos rendőrségre járás, tanúkihallgatások, bírósági tanúvallomások.

A volt barátom 2 és fél évig volt előzetesben. Az ítélet 4 év, de fellebbeztek, és a másodfokú ítéletig szabadlábon van. 1 év után, most októberben lesz a tárgyalás.

Becslések szerint minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere (adat: Zsaru magazin).

Sorstársaimnak üzenem, hogy MINDIG van kiút egy ilyen kapcsolatból, csak legyen erőtök segítséget kérni!

Most úgy érzem, én vagyok a legboldogabb nő és anya a világon, és örülök, hogy volt erőm kilépni ebből a kapcsolatból!