Szörnyű pasik hálójában (beszélgetős fórum)

ez igy van....:)

azéé több évvel a hátam mögött már könnyebb beszélni róla.))

Miért?

Mert jól megtanultad a leckét.

Feltartott fej,büszkeség több pofon.

Lehajtott fej meghunyászkodás,még több pofon.

Sírás,és meghunyászkodás,összegömbölyödve a padlón....vereség....másik oldalról győzelem érzete....nem angyal segített ,másoknak sem,csak a túlélés ösztöne:))

mindegy is...

lényeg ha mai napig sirok ha olyan hireket hallok...

hogy velük miért nem volt ott vmi láthatatlan segitség aki nem engedte ha megtegye...

amúgy volt olyan kapcsolatom...amiben a fiú épp azt mondta h ő nem tud ebben a bizonytalanságban és félelemben élni mint én.

annak örülök h nekem...azért a többségében boldogan telnek a napok..és talán pont ez miatt..hogy sokkal inkább érzem azt h bármikor vége lehet...sokkal inkább megélem a jót:)

mai napig sem tudom h miért nem verte szét teljesen a fejem a betonba...ma sem tudom hogy miért nem húzta végig a kést a torkomon.."csak" oda szoritotta...mai napig nem tudom h miért hagyta abba a fojtogatást amikor már elaléltam...

nem tudom mi tartotta vissza a kezét és talán csak másodperceken múlott...az élet.

Megtörtént?

Nem.

Tehát csak félelemmel éltél.....egy ideig,és volt bátorságod kilépni,túl lépni,változtatni....

hm...sajnos azért vannak olyan helyzetek ami valósággá válnak.

én pl rengetegszer hallhattam tőle azt amikor a hiradóban mutatták a legújabb tragédiát,- ledobta -leszúrta -megfojtotta -megkéselte -lelőtte a gyerekeivel is végzett..szalagcimű hireket...

és azt mondta h "te is igy jársz, ha nem igy, vagy úgy teszel"

ezek nagyon sokkolóan és bénítóan hatnak az emberre...

mert olyankor az jár az ember fejében h nem akarok szalagcim lenni!!!

persze aztán eljön az idő amikor már nincs mit vesziteni..és beletörődik a sorsába...mint a fogságba esett róka...de azért még utóljára megpróbálja lerágni a lábát...akármilyen következményt vállalva...akár azt is h elvérzik....de hátha sikerül...

szerencsére..azért a többségnek sikerül....:)

de én megemlékeznék azokról...akik megpróbálták....de ők azóta már halottak...

és a veszély...sosem múlik el...talán akkor h a veszélyeztető jobb belátásra tér..vagy meghal.az utóbbi a biztosabb:)...

utólsó pl...a minapi "dzsungelharcos":-//

Hatósági személy?Ugyan már.

Megértm őket,maximálisan.

Mi a fenéért törjék magukat,ha a második pillanatban az a nő gondolata,hogyanis élhetne vele újra együtt?:)))

A félelem nem önvédelmi mechanizmus,csak félelem.

A félelem ,egy előre kivetített kép,egy jövőbe látás,hogy mi lenne ha....

Látunk egy képet ,amitől félünk,de korán sem igaz,hogy valóban úgy történik...

szia!

erre csak annyit irok h DETTÓ!!!!!!!!

sztem az a legrosszabb amikor évek telnek el..és ha meglátom az utcán a gyomrom ugyanugy görcsbe ugrik..a szívem kalapál..és mindig kéznél van a gázspré...már messziről kiszúrom az ő autójának a tipúsát...és közelítve a rendszámot messzebbről meglátom mint bárki más!!!

az életem minden területén most már ugy érzem h rendben vagyok....csak ő ne jöjjön szembe velem az utcán....

Egy másik hoxa portál fórumján is felvetődött ez az eget verő probléma és, ha összefoghatnánk igen is sürgős változtatásokat kell eszközölni annak érdekében, hogy a családjogi törvény egyes pontjait

módositani kell, mert már korábban hangsulyoztam nem a sértett érdekeit védi, hanem az elkövetőjét és ez könnyen visszaélésre ad okot és nem hogy megelőzésre kerülnének ilyen rettenetes esetek, hanem még karbantett kézzel tétlenül nézik, és nem tesznek ellene semmit az égvilágon. Nem tudom mit tenne az, a hatósági személy, aki ugyanilyen helyzetbe kerülne vajon hogyan élni meg ezt és milyen intézkedéseket foganasitana ellene?

Sziasztok és szép napot mindenkinek.

Teljesen le vagyok sujtva, amiket itt olvasok és

mélységesen együttérzek azokkal, akik keresztül mentek, de a nehézségek árán sikerült kijútni belőle és megszabadulni az ilyen gátlástalan férfitől és tiszta szivemből kivánom az ilyennek, hogy ő is kapja vissza mindazt, amit ő okozott.

Elmesélem röviden az én esetemet apám sohasem szeretett igazán engemet gyermekkoromban és bizalommal sem fordulhattam hozzá, igy maradt az anyukám. Sajnos a szülők sosem éltek harmoniában

állandóan veszekedtek egymással és néha a faterom bár nem rendszeresen, de kezet emelt anyámra és ez valahol rossz hatással volt rám sajnos ebben nekem sem volt részem szülő, gyermekközti jó kapcsolat csak egy személyre számithattam, de apámra sohasem. Láttam a saját példánkon, hogy a harag a gyülőlet mennyire rossz tanácsadó és nem vezet sehovasem. Két félen múlott az egész, és a közmondás is azt tartja lakva lehet megismerni a másikat igazán. Mikor felnőtt kort elértem férjhez mentem, de lett saját családom és megfogadtam magamnak és sohasem fogok ilyen légkört teremteni magunknak, de hála a jóistennek a két lányommal jó a kapcsolatunk, mert mindig szerettük őket. Mikor reklamáltam, akkor apám meg akart verni engemet is mindig korlátozni akart világéletében, pedig rosszat soha nem tettem, valahol pedig jogos volt, mert ő tőle is szükség lett volna szeretetre és sosem részesültem benne pedig nagyon hiányzott.

Az érintett fórumozóknak üzenem kivánok további sok boldogságot és örökre felejtsék el a borzalmakat, amiket valaha elszenvedtek.

Szia ! En is hasonlo helyzetben voltam es nem kivanom senkinek !Akik nem kerultek hasonlo helyzetbe azok el sem tudjak kepzelni hogy mit el at az ember ebben a helyzetben . Az elso evben nekem sem volt semmi problema a kapcsolatomba de azutan jott az elso veres es elszabadult a pokol az allando veres , leakart szurni mert en megcsalom , es miutan megvert bezart a lakasba elvette a kulcsomat es telefonomat hogy nehogy segitseget tudja kerni valakitol ! Probaltam segitseget kerni de inkabb senki sem avatkokozott bele es mindenki becsukta a szemet hogy inkabb ne is lasson semmit !Rengeteg " jo tanacsot " kaptam !

3 ev rendszeres veres utan vegre ki tudtam rakni az alatalm beretl lakasbol de meg utoljara jol osszevert ahogy kell en sosem hagyatm magamat es szembeszalltam vele lehet ez volt a fogond nem tudom. Probaltam beszelni az edesanyjaval hogy had koltozzon vissza hozza de o azt monda hogy oda nem mehet vissza tehat maradt a nyakamon !En probaltam visszakoltozni anyamhoz de o is "kedves volt" en meg oda nem mehettem ! Sot en valasztottam az embert megerdemlem amit kaptam ! Mentem a rendorsegre de mig nem nem folyik nem foglakoznak az ugyel !Hat maradt a szenvedes , lelki terror !Es amikor vegre gondoltam en megszabadultam tole mert valahogy sikerult kiraknom a cuccaival egyutt nem valtozott a helyzet . mindenap zaklatott telefonon , fenyegetett hogy megol es meg mindig rettegtem .Csak dolgozni jatam es bezarkoztam mert nem tudtam mikor fog negint megkeresni es jol megverni . 4 honap kuloneles utan ugy gondoltam hogy elmegyek egy szulinapibulira ahol cak ugy megjelent es jol agyonvert megint !

Majd ra 2 honapra lakhelyemtol tavol a baratommal elmentunk szorakozni de valahogy ott is megjelent es agyba fobe vert mert en nem letesithetek uj kapcsolato senkivel mert en meg hozza tartozok ! Na ekkor feljenetettem a rendorsegen de semmi ertelme nem volt mert a kovetkezokben nem o vert hanem a haverjai . A rendorsegen a szembesitesen a rendor elott akart agyonverni es azt mondta nekem a "kedves rendor "hogy menjek el haza o itt tartja 1 orat hogy nem bantson ! A birosagon kapott nem penzbirsagot pedig visszaeso volt testisertes teren !

En tudom hogy ez mekkora nyomot hagy az emberne probalom elfelejteni de nagyon nehez !

Azota uj eletet kezdtem es uj kapcsolatban elek .

Az biztos hogy ezt nagyon nehez fedolgozni es elfelejteni !

Ezt nagyon jól megfogalmaztad! :)

Nane? Nem, majd utánanézek.

Tudod, egyáltalán nem lényegtelen, hogy voltál-e hasonló helyzetben, nagyon is látszik, hogy soha még csak a közelében sem voltál, és ez maradjon is így. Hidd el, nem lennél ennyire magabiztos, ha a szép arcocskádba egy ilyen állat párat beleverne, és csak az a legális lehetőséged, hogy a rendőrségre mész, ahol nem védenek ám meg automatikusan, inkább megpróbálnak lebeszélni a feljelentésről, mondván, hogy sokkal rosszabbul járhatsz, ha kiengedik a fickót.

Valóban a saját félelmeink a legnagyobb ellenségünk, csakhogy a félelem önvédelmi mechanizmus is, óvatosságra int, valószínűleg emiatt létezik még egyáltalán az emberi faj, amely se nem annyira erős, se nem annyira hatalmas, se nem annyira szapora, hogy egyéb biztos túlélési taktikája legyen.

Anbene, és mindenki, aki valaha hasonló helyzetbe került, kitartást, lelkierőt, és szerencsét kívánok! A félelem nem fog elmúlni, de ne hagyd magad megtörni általa. Erősítsd az önbecsülésedet, és mindig kérj segítséget! Próbáltad a NANE –t?

Mindenkinek drukkolok, hogy tudjon lépni. Én 8 és fél évig voltam egy szörnyű kapcsolatban. Volt ott minden, ami úgy kezdődik, hogy meg... , megalázás, megcsalás, megverés és igen többször is megerőszakolt, mondván ő így élvezi. Többször járt félre utca lányokkal. Hogy miért maradtam vele még is. Hát itt jön a lelki terror. Teljesen a hatalma alá tudott vonni. Talán kicsit fiatal is voltam, ő volt az első és 16 éves voltam amikor összejöttünk. Igen gyenge voltam és nem tudtam lépni. Amikor meg már szertettem volna lépni, jött a színészkedés, az ígérgetés és a lelki terror. Aztán szépen lassan megváltozott az életem. Találtam egy munkahelyet, ahol végre jó éreztem magam, azt csináltam, amit szeretek és ez erőt adott, sokat.Hogy nem is vagyok egy senki, hanem igen is valaki vagyok. Aztán az egyik vitánk alkalmával, amikor jött a fenyegetőzés, hogy ő elköltözik azt mondtam hát menjen csak a kulcsot dobja be a postaládába és másnap délig tünjön el. Magam is meglepődtem hogy milyen könnyen kimondtam.

Persze ő van megsértődve és adja az ártatlant. Senki nem tudja hogy ennyire beteg perverz állat, hogy olyan dolgokra kényszerített, amit épp eszű nő sose tenne meg.

CSak hálát tudok adni a Jó Istennek, hogy volt erőm ott hagyni. Persze hagyott ő is maga után adósságot bőven.De nem bántam csak menjen minél messzebbre.

Azóta megtaláltam önmagam és van egy csodálatos családom egy szuper férjem és egy gyönyörű kicsi lányom.

Mindenkinek kívánom hogy legyen ereje lépni, hogy tudja magát annyira szeretni hogy meg teszi amit kell.

Egy életre megtanultam

Lényegtelen voltam -e hasonló helyzetben.

Önmagunkkal szembenézni ,és a félelmeinkkel,mindig is a nehezebb út,mint a neghunyászkodás,és a behódolás.

Én 21 évesen úgy tudtam szabadulni , hogy nyolc napon túli sérüléseket kellett átélnem.

Agyrászkódás, lengőbordarepedés, zúzódások, rövidtávú amnézia.kb

Szerintem ehhez nem kell komment.

Voltál hasonló helyzetben? Nem olyan könnyű, ha látod, hogy agresszív, az utcán mindenkinek nekimegy, fenyegetőzik a fegyverével, azt mondja, hogy megöl téged vagy a szüleidet. És a rendőröktől sem félt, mert ha feljelented, a kihallgatás után úgyis kiengedik.

Engem ez a félelem tartott vissza, nehogy valami baja legyen a családomnak. Őszintén, a mai napig félek, hogy arra a sorsra jutok, mint az a sok fiatal lány, aki szakított barátjával, erre ő megölte. Ráadásul én börtönbe zárattam.

Egyébként az első évünk szerelmes volt, de utána a drogtól teljesen megváltozott, állat lett.

MIlyen szomorú, hogy a szerelem vak.

Helgus, ha megteheted inkább feletsd el mihamarabb, mert csak magadat kínzod, ha bármilyen kapcsolatot fenn tartasz vele. Én szerintem tanulópénznek venném a veszteséget és menekülnék a közeléből is. Tudom, hogy friss a fájdalom és bosszúért kiállt, de csak tovább rongálod magad. Hú.. hányni tudnék az ilyen link és agreszív f***tól.

Szia! Akárcsak magamat látnám a történetedben!Mondjuk nálam nem volt ennyire durva a helyzet,hogy ne tudtam volna elmenekülni.Viszont amiket írtál,hogy rádnyomta a hitelét meg lehúzott csomó pénzel az nálunk is megvolt.Csak ő más módszerrel csinálta.Teljesen magába bolondított,a szép jövőről fecsegett állandóan én marha meg mindent megettem neki,mert duma az volt rendesen,mögötte meg a nagy üres semmi.Teljesen kihasznált anyagilag,pedig nem valami magas a fizetésem.30-as létére nem volt hajlandó elmenni "100"ezerért sehova dolgozni.Viszont a kaszinózás...na ahhoz nagyon értett.Magyur behajigálta az összes pénzt a rulettgépbe,eladta az értékeimet,utána meg könyörgött,hogy bocsássak meg,mert mennyire szeret és nem direkt csinálta.Persze én marha sokszor ismét bedöltem neki,utána pesze egyre rosszabb lett.Kilopta a bankkártyámat,kivette a pénzt a pénztárcámból stb.Hiába mondták a kívülállok és a rokonok,hogy meneküljek ,szerelmes voltam és addig addig sajnáltatta magát,hogy ez betegség,nem akarta,hogy mindig megbocsájtottam.Harcias nő révén egyszer csak betelt a pohár és cirkuszok sora következett.Na akkor jöttek a verkedések és amikor részeg volt már féltem is tőle.Akkor éreztem,hogy ez nem mehet így tovább.Sokszor annyi pénze sem volt,hogy kaja legyen a hűtőben.Persze a haverozás,a link társaság,a drogozás,a piálás is beférkőzött a hétköznapokba.Na ekkora már végleg elegem lett.Pont tegnap mentem a cuccaimért,fel is készítettem,hogy számítson rá.Erre mire lépek be a lakásba?Egy semmirevaló nőt találok ott,akiről kiderült,hogy 8 éve ismerik egymást és nyitott kapcsolatban vannak,elötte lévő nap meg még könyörgött,hogy ne hagyjam el(együtt laktunk,másfél éves kapcsolat volt).Tehét még cvsak tisztességesen felemelt fővel sem tudtam távozni,utolsó napra ez még "kellett".Persze egy olyan nő,akiről az ember azt gondolná,hogy max.az utcán szedte össze egy menetr,de ez már lényegtelen.Szóval most nekem kell viselnem az összes pénzügyi terhet,amit rám pakolt,de valamit ki fogok találni,mert nem fogom hagyni,hogy én évekig a hitelét perkáljam,mikoözben ő azzal a senkivel enyeleg.

Örülök,hogy újra tudtad kezdeni az életed,bárcsak már én is ott tartanék,de ez tegnap történt és azt hiszem el fog tartani egy darabig,hogy talpra álljak