Versszöveg - lánc (fórumjáték)
"nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ –"
(Szabó Lőrinc)
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;
hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,
oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,
pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
(Radnóti Miklós: Tarkómon jobbkezeddel)
Körötte senki. A vidék kiholt.
Nem is sikolt.
Ki volt az anyja, istenem, ki volt?
(Kosztolányi: A bús férfi panaszai)
Dicsérsz kedves, hogy ollyan jó vagyok!
És meglehet, hogy az vagyok valóban,
De ne köszönd ezt énnekem.... szived
Annak forrása, bennem ami jó van.
Avvagy talán a földnek érdeme,
Hogy úgy terem gyümölcsöt és virágot?
Teremne-e csak egy fűszálat is,
Ha nem sütnének rá a napsugárok?
(Petőfi Sándor: Dícsérsz kedves)
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod...
..."bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;"
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim,
Elő egy velszi bárd!
Láttad már az éj színét?
A fehéren izzó szenvedélyt?
A fény, hogy szövi az éjszakát
Kócolt haján át meg át?
/Anna Lee - Láttad már?/
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Terek álnok hitit meg nem gondoljátok,
Maga csak tőlem es sokszor hallottátok,
Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok...
Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.
Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket.
Lopni jár ő, csókot lopni
Nénihez,
Míg anyánk a bibliában
Levelez.
Tegye lábát ablakunkhoz
Ezután:
Fogadom, nem nézek által
A szitán.
Megugratni vagy anyánkat
Hívom át,
Vagy leöntöm dézsa vízzel
A nyakát!
(Petőfi: Szeget szeggel)
Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan,
Karja ölelésre nyílik akaratlan;
De az eltaszítja testvérét magától,
Gőgösen fordul el jó atyjafiától.
Arany János : Toldi
"Galambócon vár a török,
Ne várjon hiába."
(Arany János: Rozgonyiné)
Szép vagy,gyönyörű vagy Magyarország, szebb vagy, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon tovaszállunk, hazahív, fű, fa, lomb, virág
Úgy hí a hegedű, vár egy gyönyörű, szép ország.
-Köteles István-
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
(József Attila)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága....
/Radnóti Miklós/
"Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben"
(Petőfi: Az Alföld)
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Így ni!
/Petőfi Sándor/
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
(Radnóti)
Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.
(Petőfi Sándor)
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnét jöttem;
szél hozott és szél visz el,
minek kérdjem, mért visz el?
/Szabó Lőrinc/
"Izzó vastrónon őt elégetétek."
(Petőfi)
(Valóban szép ez a versrészlet, de azért az mondjuk el, hogy József Attila - Óda című versének a Mellékdala az általad idézett versrészlet.)
Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani,
könnyben feledni
mindig szeretni...
(Armand Sully Prudhomme)
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz: (József Attila)
Elnézést, hogy megszegem a szabályt, de annyira szép ez a vers, hogy muszáj leírnom az egészet.
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmúlt nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között...
/Szabó Lőrinc/
Kúnfajta nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak.
(Ady Endre)
Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
és kacagás közt betöri az orrunk...
/Kosztolányi Dezső)