Tilos lesz láncra verni a kutyákat (beszélgetős fórum)

Nem vitatkozom:( Csak azt nem értem, nála mit is jelentett, hogy a kutyája családtag. Hetekig be volt téve egy sötét ólba. Egyedül, magányosan haldoklott...

Nálunk, csak akkor amikor az egyik kutyánk el lett altatva, mert a torkát kínozta egy toklász, gyönyörű német juhász, és hazahoztuk, de még nem tért magához, annyira sajnálatra méltó volt, hogy a nagyfiam ott feküdt mellette egy pokrócon és simogatta, amíg fel nem ébredt.

Akkor a miénk joggal érezhette magát családtagnak. De ez a szerencsétlen?! Amíg egészséges volt, addig jó volt. Aztán már csak egy félredobott nyűg volt. Akire néha ráóbégattak, hogy hallgasson:(

Igen. Az ilyen gazda is végezze majd így, elhagyatva, magányosan.

Ne is mondd. Már amióta fent vagyok hallom azt a fájdalmas-szomorú szűkölését:((

Ma szólok a gazdájának, hogy ha nem hívja az állatorvost, szólok az állatvédőknek!

Ez is állatkínzás!

Nem pont ehhez a témához tartozik szorosan, de annyiban, hogy kutyáról van szó, mindenképpen.

A szomszédban haldoklik az öreg német juhász kutya. Napok óta hallom fájdalmas és magányos nyüszítését, sírását:(( Azt mondják, majd meghal:( De orvost nem hívnak, mert sokba kerül elaltatni... Tényleg olyan sokba kerül, hogy inkább hadd szenvedjen az a szegény kutya? A család nem él rossz körülmények között. Állítólag sajnálják ők is a kutyát...

kár volt leirnod, ennyit nem olvasok el

de még mindig tartom a kutyaneveléshez nem kell iskola, csak kiskorában úgy kell vele bánni hogy tudja ki az úr és ennyi, de pazarold csak a pénzed ilyesmire ha olyan sok van:)

no mindegy végeztem a témával:) bye all:)

S a lényeg:

Hosszú időn keresztül énem egy része szilárdan hitte, hogy helyesen cselekedtem Purdeyvel. Ugyanakkor ott kísértett bennem az érzés, hogy én rontottam el valamit, és az egész nem is az ő hibája volt. Amikor elvittem, hogy elpusztítsák, akkor is úgy éreztem, igazából cserbenhagyom őt. Csaknem húsz évnek kelletteltelnie, hogy gyanúm beigazolódjon. Most már tudom, hogy Purdey viselkedésének hibáit kizárólag azokozta, hogy képtelen voltam megérteni és kommunikálni vele, megértetni vele az akaratomat.

Folytatom, mert érdekes:

Tony sérülései nemcsak súlyosak voltak, hanem örök életére elcsúfították az arcát. "Ez a kutya egy gonosz, szörnyű jószág", mondtamindenki. Én azonban még mindig felelősnek éreztem magam a kutya sorsáért, és adtam neki egy utolsóesélyt. És bár továbbra is voltak vele problémák, a következő pár hónap viszonylagos nyugalomban telt.

"A kutya megharapta, Ellie nem tett semmit, és a kutyahirtelen megharapta! Meg van veszve!" Ezt egyszerűen nem akartam elhinni. Ám amikor megláttam Ellie-t egy eléggé csúnya harapással a jobb szeme fölött, már nem lehettek kétségeim. Zúgott a fejem a rám törőgondolatoktól. Hogy történhetett mindez? Mit művelhetett Ellie? Hol hibáztam a kutya nevelése közben?Ugyanakkor az is világossá vált előttem, hogy a kérdések kora végérvényesen elmúlt.Apám rögtön meglátogatott bennünket, ahogy meghallotta, mi történt. Még kislánykoromban hallottamtőle az egyik kedvenc kutyájának, Gypnek a történetét. Gyp egy bobtail volt, és az is megveszett,úgymond. A nagymamám egyszer le akarta parancsolni a pamlagról, mire Gyp odakapott. A nagyapámvéleménye szerint az olyan kutya, amelyik megharapja az őt tápláló kezet, átkozott bestia, így Gypetelpusztították. Apámnak ezért nem is kellett volna elmondania nekem a következőket: "Kislányom, tudod,mi most a teendő. Ha egyszer menniük kell - és itt szomorúan rám nézett -, hát menniük kell. Nevesztegesd az időt, csak tedd meg, amit meg kell tenned." Amikor aznap éjjel a férjem hazaérkezett amunkából, kérdezte: "Hol a kutya?" "Elpusztult", válaszoltam. Mert még délután elvittem az állatorvoshozPurdeyt, aki el is altatta.

A kutyának nem elég a kert, megkérdezhetsz bármilyen állat szakértőt. Éppen azért szökik ki egykét kutya, mert nem viszik sétálni, mert nem elégítik ki neki az igényeit.

Elárulok neked, hogy a kutyaiskolában nem foglaloznak vakvezető kutyákkal, rendőrkutyákkal...stb. ez ennél sokkal komolyabb procedúra. A kutyaiskola nem 2 fillér ugyan, de aki vállal kutyát, az előre belegondol a tartási költégekbe is, orvosi költségekbe...stb. és ez is beletartozik, ha valaki nem bír a kutyájával, annak ott van a kutyaiskola segítségnek.

Egy részlet egy kutyaértő emberke könyvéből:

Apám gyengéd ember volt,ugyanakkor úgy vélte, hogy a kutyának azt kell tennie, amit ő mond neki. Ha Shane valamit rosszulcsinált, könnyűszerrel kaphatott egy legyintést az orrára vagy a hátsójára. Mivel időnként nekem isrásóztak a fenekemre, úgy gondoltam, ebben nincs semmi rossz, kivált mivel Shane nagyon értelmes volt,és szinte azonnal megértette, hogy mit akarunk tőle.

De hiába magyarázom olyannak, aki köti az ebet a karóhoz. Ez közmöndás akart lenni, mielőtt valaki letámadna.

Ma is felrémlik bennem, milyen büszke is voltam,amikor Shane velem jött a 74-es busszal Putney Heathbe vagy Wimbledonba. A kutya ott ült mellettem a buszon, póráz nélkül, kifogástalanul viselkedve. Egyszóval Shane igazi csodakutya volt.Ezért aztán sokkal később, amikor Purdey hozzánk került, úgy véltem, legjobb lesz, ha őt is úgy nevelem, ahogy azt Shane-nel tettem. Megtanítom neki, mi arossz és mi a jó, mindehhez pedig nem kell más, mint szeretet, gyengédség, és ha szükséges, némi erőszak.Módszerem kezdetben úgy tűnt, Purdey esetében is beválik. A kutya jól viselkedett, és könnyen beilleszkedett a család londoni életébe. A bajok akkor kezdődtek, amikor szeptemberben Lincolnshire-beköltöztünk. Új otthonunk nem is különbözhetett volna jobban a zajos, túlzsúfolt fővárostól. Egyszerre csak egy elszigetelt, apró falucskában találtuk magunkat. Az utcán nem volt közvilágítás, a busz hetente kétszer jött, és a legközelebbi bolt hat kilométerre volt. Röviddel a költözés után szokatlanul, már-már aggasztóan kezdett viselkedni. Minduntalan eltűnt ahatárban, hogy csak órák múlva kerüljön elő. Ilyenkor úgy látszott, hogy valahol nagyon is jól szórakozott.Örökmozgóvá vált, és a legkisebb zajtól vagy váratlan eseménytől is heves izgalomba jött. Engem azégvilágon mindenhová követett, ami meglehetősen terhessé vált a két kisgyerek gondozása közben. Akóborlásai is egyre jobban aggasztottak. Nem szerettük volna, hogy a kutyánk bárkinek is kárt vagykényelmetlenséget okozzon. Ugyanakkor viszont én akartam ezt a kutyát, és úgy éreztem, felelős vagyok asorsáért. Azt reméltem, hogy otthont teremthetek neki is. Ám az események hamarosan elsodortak minket.Az első intő jel az volt, amikor az egyik helybéli farmer eljött hozzánk látogatóba. Keresetlen szavakkaladta tudtomra, hogy vagy kordában tartom a kutyát, vagy legközelebb lelövi. Madzagot kötöttünk anyakörvére, azt pedig ráerősítettük a szárítókötélre, hogy ne mehessen messzebbre. Ám a kutya így ismegszökött, mihelyt csak módja nyílott rá. A dolgok egy hideg téli reggelen fordultak még rosszabbra, épp egy nappal karácsony előtt. Már lejöttemaz emeletről a gyerekekkel, és a megszokott reggeli teendőimet végeztem. Purdey, ahogy minden áldottreggel, őrületes rohangászást művelt körülöttünk. Emlékszem, ahogy Ellie a padlón csúszott-mászott, mígTony igazi "kis segítségként" az elébe rakott nagy halom mosott ruhát válogatta a nappaliban. Átmentem akonyhába, amely közvetlenül a nappaliból nyílt, hogy összeállítsam a reggelijüket, amikor hangoscsörömpölést hallottam. Sohasem felejtem el a szemem elé táruló látványt! A kutya felugrott Tonyra, éskeresztültaszította a félrecsúsztatható szobaajtó egyik üvegtábláján. Mindenhol szilánkok! Aztán ettőlkezdve mintha lassított filmet láttam volna. Emlékszem, amint Tony kábultan, furcsán dermedtkifejezéssel néz rám az arcából ömlő vér maszkján keresztül. Emlékszem, ahogy odarohanok a fiamhoz, ésa ruhakupacból felkapok egy tiszta frottírtörülközőt. urdey pedigegész idő alatt tébolyodottként futkosott körülöttünk, ugatva és hatalmasakat szökkenve, mintha a legjobb játékban lenne része.

hát komolyan nem értem ezt, biztos én vagyok a hülye:)

Szeretnek informálódni a kutyák?? naná ezért szöknek ki:) de ezt már tegnap is felvázoltam, mire írtad, hogy már pedig nincs olyan ,hogy szőkős kutya, de van pont ezért mert kíváncsi. Ha én is elvinném sétafikálni a kutyámat, tuti hamarabb megpattanna egyedül is, így, hogy csak az udvaron van szerencsére a nyitott kapun se megy ki.

A kutya iskola meg nem két forint és ráadásul baromira felesleges egy átlag kuytatartónak, mert minek?

Vigyenek oda olyan kutyákat akiknek az a feladata, hogy megtegyen dolgokat, pl vakvezetőkutyákat ami viszont tényleg nagyon fontos, vagy mentő kuytákat, de az, hogy lábhoz, meg ül és társai, azt te magad is megtudod tanítani nem kell ehhez kutyasuli, érdekes a régi öregek meg pásztorok, kanászok, paraszt emberek megtudták tanítani a kutyáknak azt, hogy ki a főnök és, hogy hogyan cselekedjen pl az állatokkal, akkor nehogy már egy "mai modern" ember ne tudja csak iskolával.

Azzal semmi baj, ha védelmezi a házat. De annyi antiszociális kutya van, aki ha meglát egy kutyát az utcán morogva vicsorgva megőrül. Isten ments' hogy én ilyen kutyával összefussak. Miért van szükség, mert én viszem sétálni a kutyám, mert élvezi, és nem akarom, hogy az ugatását félreértelmezze egy másik kutya, és balhé legyen belőle. És szüksége van a más kutyás társaságára is, mert ez olyan mintha te össze lennél zárva egy meberrel, és csak vele lehetnén a nap 24 órájában. A kutyák is szeretnek informálódni, és élvezik.

Nah azért nem kéne leszólni a kutyaiskolákat, ha mindenki olyan felelősségteljes lenne, hogy vinné, nem lennének kutyatámadások, és egyéb viselkedési zavarok. És igen, meg lehet tanítani arra, hogy ha a gazdi nincs otthon, akkor védje a házat, ha pedig kinn van az utcán viselkedjen normálisan.

Nemrég költöztek a szomszédunkba kb 60év körüli házaspár.Hoztak nemrég 2 kutyát:egy bernáthegyit és egy óriás schnauzert.

Mindkettő láncon,soha nincs velük foglalkozva és kínjukban ugatnak nonstop.

Már volt hogy felkeltettük őket éjszaka hogy hallgattassák el a kutyáikat,vagy nappal szóltunk át,de nem érdekli őket,nem foglalkoznak sem a kutyáikkal sem a szomszédaikkal.

Amúgy intelligensnek tűnő jól szituált emberekről van szó,a környék is elég nívós,magasan kvalifikált emberek lakják,legtöbbnek kutyája sincs,a nyugalom miatt főleg,és persze azért mert nem ér rá-akkor minek az eb??

Hát ez a házaspár sem ér rá soha,egy kedves szavuk sincs a két ebhez,csak etetik azokat.....azok meg csak ugatnak a kíntól.

Nem tudom, miért van szükség arra, hogy más kutyákkal kommunikáljon, az ugatáson kívül. Itt a másik kutyánk, nagyon jól elvannak egymással. Szerencsére kutyaiskola a közelben sincs, így nem találok ki marhaságokat, hogy oda vigyem. Mindent tud, amit elvárunk tőle.

És igen, az utcán kóborló kutyát ugassa meg, és a szomszédé, meg a másik szomszédé is, és az csak szépen húzzon el. Semmi keresnivalója az utcán. Mert itt csak kóbor kutya fordul elő az utcán.

Az nem baj, ugye, ha máshol másképpen vannak ezek a dolgok?

Nagyon szeretem az állatokat, és azt én is utálom, amikor egy kutyának másfél méteres láncon kell leélni az életét. Most nincs kutyánk, de volt, mielőtt hozzánk került (nem kölyökként), direkt megcsináltuk az összes kerítést, hogy ne tudjon kiszökni, ha nem vagyunk otthon, mert nem akartam bezárni, megkötni. Még így is rendszeresen sétáltattuk, hogy eleget mozogjon.

Szóval alapvetően egyetértek a szabállyal, csak egy gondom van. Mikor bírságolják már azt is, ha valaki nem gondoskodik arról, hogy a kutyája az utcán kóricáljon? A kutyának sem jó, mert baj érheti, a járókelők meg majrézhatnak miatta. A gyerekemnek miért kell kerülő úton hazamenni az iskolából, mert van, aki nem törődik vele, hogy a kutyája rendszeresen elcsavarog? Például a szomszédságomban is van, aki két nagy kutyát tart (tuti, hogy még beoltva sincsenek), és nap mint nap kit vannak az utcán. Ilyenkor mondom azt, hogy ha másként nem tudja megoldani, inkább kösse meg. A másik, ha már említettem, hogy sokan nem oltatják be a kutyájukat veszettség ellen, ezt jobban kéne ellenőrizni.

Sajnos, nagyon sok butaságot eltanult az idős kutyáktól.

Sikerült leszoktatni arról, hogy kiszökjön, ha nyitva az ajtó, vagy kapu. :)

Mivel ka,asz korában rosszul szocializálódott, keveset találkozott idegen kutyákkal, állandóan ugatja őket, így hó vágén megyünk kutyaiskolába, ahol rengeteg kutyus lesz, és meg kell tanulnia kommunikálnia velük, nem ugatással :)

most már 18 éve kutyázom. soha nem voltak a kutyáim megkötve.

kivétel, amikor vadidegen jön, akkor a pórázánál fogva arra a 10 percre megkötöm, de azt is csak akkor, ha az illető fél. ha azt mondja, hogy nem fél, akkor nem kell, mert a kutya megbízható, nem bánt senkit, csak ismerkedik.

Jéé, véégre valaki :) Amugy kicsi koromtól kezdve voltak kutyáink, a mostani idős kutyáink, 10 év, illetve 10 év feletti, még akkor került hozzánk, mikor kisebb voltam, fogalmam sem volt a kutyanevelésről, akkor nem is érdekelt. A szüleimet sem érdekelte, nagyszüleimet sem, nagyon problémás kutyánk nem volt, elvoltak a kerbem, őrizték a házat, stb.

Tavaly ősszel vettem egy kiskutyát, Border Colliet, ő döbbentett rá, hogy igenis, fontos a kutyát nevelni, foglalkozni vele, és most nagyon belemerültünk a tanulásba, sokat fejlődött, de még van mit tanulnunk. :) Neki is, nekem is :)