Vannak még lelkiismeretes orvosok (beszélgetés)

2009 szilvesztere nem úgy alakult nekem, ahogy azt általában az emberek szeretnék. Pont aznap derült ki, hogy többszörös műtéten kell átesnem ahhoz, hogy ne legyenek sokkal komolyabb problémáim...Megtudtam, hogy köldöksérvem van és emellett "szétcsúsztak" a hasizmaim is, amit korrigálni kell. Az már csak hab volt a tortán, hogy ilyen beavatkozáskor a plasztikai részt is erősen ajánlott megoldani... Ez a tény teljesen letaglózott. Nagyon féltem. Ilyenkor az ember különböző rettegés szakaszokon esik át. A diagnózis megállapítása után velem is ez történt.

A megnyugvás első nagy hulláma akkor ért el, amikor sikerült egy olyan dokit találnom, aki már az első vizsgálatok és megbeszélések után is nagyon szimpatikus volt és ami ennél is fontosabb: megbíztam benne. A mai világban nagyon kevés orvos tud kialakítani magáról olyan képet, ami alapján a páciens nyugodt lélekkel fekszik be a kése alá. Ő olyan volt. Persze akkor még nem tudhattam, hogy a bizalmam biztos alapokon nyugszik. Ez nyilvánvalóan csak a műtét után derül ki.

A beavatkozás után minden úgy zajlott, ahogy a nagy könyvben meg volt írva. A doki folyamatosan figyelemmel kísérte a felépülésem különböző szakaszait. Amikor mással volt elfoglalva, akkor sem felejtett el, ahogy a legtöbb doki szokta napjainkban. Természetesen mindezt az általános kontrollokon felül tette, tiszta lelkiismereti okokból, hiszen anyagi vonzata nem volt számára ennek már.

Most, 2 hónappal a műtét után bátran kijelenthetem, hogy a lehető legjobban választottam, és ezzel együtt a műtét kitűnően sikerült. Azóta a nagypapa is a doki kezei alá került, és vele is hasonlóan jó dolgok történtek. A történet lényege az, hogy a mai rohanó világban olyan ritka a lelkiismeretes orvos, mint a fehér holló. Igazán nagy szerencse, ha sikerül belebotlani egybe. Emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam, nem csak a múltat, hanem a jövőt tekintve is.