Szoktál megbántani embereket és mennyi ideig szokott lelkiismeret furdalásod lenni? (beszélgetés)

Majd idővel lehiggadsz.

Ha másért nem, rájössz, hogy ez "nem éri meg" neked.

(A legjobb időkben se engedhettem meg magamnak, hogy haragot tartsak, vagy megsértődjek)

Ha valakibe ok nélkül "rúgok bele" akkor lelkiismeret furdalásom van mindaddig, míg nem kértem bocsánatot.

Bár ennek legtöbbször semmi jelentősége nincsen, mert az emberek automatikusan kijelentik, hogy OK, de legtöbbjük azt se tudja, mit is jelent a megbocsájtani.

Azokért az esetekért pedig, ahol valaki feltételezi rólam a rossz szándékot, miközben a legmesszemenőbbig jóindulattal voltam iránta, ott gondolkozzon el ő!

Nem szokásom amúgy megbántani embereket. Szerintem ez csúnya dolog is, és felesleges is egyben. Egyik félnek sem lesz tőle jobb. Néha ráadásul olyan csekélységekből lesznek háborúskodások, aminek a kiindulópontjára sokszor már egyik fél sem emlékszik.

Lelkiismeretfurdalás szerintem akkor van, mikor igazságtalanul bántunk meg másokat. De ha "azt kapta, amit megérdemelt", akkor, ha van is lelkiismeret furdalás, haloványabb. Szerintem.

Nos, ha nem szándékosan bántok meg valakit, akkor feltehetően félreértett valamit, majd szól és akkor tisztázzuk, hogy mi a baj(a).

Ja, ha szándékosan? Akkor nincs, az szándékos volt. Nyilván okkal.

Nagy részben igaz.

Nem szoktam, ha mégis,azt tuti kiérdemelte.Nem viselkedem meggondolatlanul.A mások félreértése miatt miért lenne nekem?

Nekem már soha nincs lelkiismeret-furdalásom. Ha akaratomon kívül bántok meg valakit, bocsánatot kérek, ezzel le is zárom az ügyet.

Ha szándékosan teszem, akkor meg legyen az ő problémája, és oldja meg maga :D

Néha megtörténik...

Előbb-utóbb bocsánatot is kérek.

Jobb a dolgokat mielőbb elrendezni.

Mire gondolsz?

Ha átnézel Rajta, vagy azt mondod: igazad van, szóhoz se tud jutni.

Hasonló mondat tetszett meg Hitlernek Nitschetől...

Dióhéjban: az embert a lelkiismert gúzsba köti.

Szabadulj meg a lelkiismerettől és szabad leszel...

A továbbiak már ismertek. :(

Mostanában rendszeresen megbántok egy kolléganőt és rövid ideig lelkiismeret furdalásom is van, mert gyereket vár, de hamar rájövök, hogy nem szabad magamat tönkretenni, mert ő ha a földön feküdnék is belém rúgna még egyet.

Egyébként rám az a jellemző, hogy nem tartok haragot. Én ott rögtön lerendezem és túllépek a dolgokon.

Tudatosan nem, ám ha úgy érzem, megbántottam valakit, még melegében bocsánatot kérek.

Aggódni a mai világban természetes, ezt nem lehet kikapcsolni.

Szerintem....

mennyire igaz az alábbi:

Az aggodalmaskodás és a lelkiismeret-furdalás a két legnagyobb időpocsékolás a világon. Rengeteg energiát vesznek el, és mindezt semmiért. A helyzeten egyáltalán nem változtatnak, ám miattuk nagyon pocsékul érezhetjük magunkat.