A kövér embereket miért bántják, a soványakat pedig miért nem? (beszélgetés)

Egyrészt: "nekem nem célom visszavágni"

Másrészt: "Nem bírtad ki, hogy ne böfögj bele?"

Ez egy pici ellentmondás. Minta két embertől származna, pedig nem.

Azokból tanulunk.

Van, akinek egy is elég. :)

Olyan ez, mint a házasság. Lehet választani egyszer rosszul, de ha már a második, netán a harmadik is rossz választás, akkor ne másban keressük a kudarc okát.

Igen. Mennyien beleesünk abba a hibába, hogy nem tudjuk, mikor kell örülni.

Buta vicc:

- Meghalt az anyósom.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld, gratulálj.

persze, nekem is vannak kudarcaim.

Legtöbbször a munka során, és rettentően tud bosszantani.

Két lehetőségem van: helyrehozom, vagy ha nincs rá lehetőség, akkor kielemzem, hogy legközelebb ne fussak bele.

Kivétel nélkül minden embert ér kudarc, de valaki elébe is megy.

Szüléssel kapcsolatos fórumba ugyan nem mentél "fröcsögni", - ahogyan írod - de nyitottál egyet(?), mely csalódást okozott.

Saját magad teremtsd meg, hogy jól érezd magad a bőrödben.

Mit számít az, hogy itt ki és mit gondol rólad?! A nagy semmit.

En is csak altalanossagban irtam, meg akkor is ha egyes szam masodik szemelyben fogalmaztam.

Ez nalam mar elettapasztalat. Egy idoben en is meg akartam valtoztatni az emberek, aztan valtoztattam magamon, most mar nem hangoztatom fennhangon, hogy kovessenek, aki akar kovet, van aki mas uton jut ugyanoda es van aki soha nem fog. De nekem csak sajat magammal van dolgom, ahogyan mindenki csak sajat magaert felelos es persze a kiskoru gyermekeiert, masert nem. Ha beleszol masok eletebe, az mar eroszak.

Ez egy elméleti eszmefuttatás volt, nem gondolja magáról, és én sem róla, hogy sötét lenne.

De én nem is fogadom el egyből más véleményét. Gondoljon rólam, amit akar, nem az én dolgom.

Szerintem nem attól lesz valami kudarc, ha azt egy kívülálló annak mondja, hanem ha te annak tekinted.

És te nem tekinted annak. De nem is kezdesz hisztizni. Sőt, nem jelent problémát vállalnod.

Számomra is lehetne kudarc, hogy 28 évesen nincs még gyerekem, mert tudom, hogy nem vagyok elég érett a dologhoz, de úgy vagyok vele, hogy van még valamennyi időm, majd kialakul bennem a vágy, ha mégsem, akkor jobb is úgy.

De nem megyek egyik szüléssel kapcsolatos fórumba sem fröcsögni.

Nem erről van szó.

Ha magaddal szemben ilyen könnyen leírod, mi akadályozhat meg abban, hogy másra is alkalmazd?

Kudarc: van rajtam kb. 5-8 kiló felesleg.

Néha nekiállok, hogy leadom, de nem szokott öszejönni.

Egyszerűen nem zavar annyira, hogy végigvigyem, sajnálom rá az időt.

Most leadtam 4 kilót, de valahogy nem érzem sikernek, ahogy az se kudarc, ha nem megy le több.

Más, akinek a súlya nagyon fontos, ezt láthatja úgy, hogy kudarcot vallottam. Engem meg nem zavar.

Harmadik eset: egy ismerősöd, családtagod mondja, nem indulatból. Hanem ahogy te állapítod meg másról, hogy igénytelen.

Mintha azt állapítaná meg, hogy szőke/barna a hajad.

Ha pl. a tanárom kijelenti, hogy gyenge a felfogóképességem, elfogadom, és megpróbálok változtatni rajta.

De ha egy indulatos, saját kudarcai miatt másokat okoló személy kezd pocskondiázni, nem tudom komolyan venni.

Az biztos, hogy nem tudom hová tenni, de komolyan venni sem.

Messziről jött ember.

Vajon az is így gondolja, akire mondod?

Ha valaki azt mondja rád pl. sötét vagy, mert szerinte az a valóság, az sem gonoszság?

(Ne érts félre, nem gondolom ezt rólad, példaként írom)

Áááh, a vékony embereke nem bántják, ugyan már...

A francokat nem. Én is vékony vagyok, genetikailag, ez van, nem tudok hízni. És de, folyton jön valaki, aki felnőtt ember létére megjegyzi, hogy hízhatnék, hogy gebe vagyok, hogy rám férne pár kiló. Mondjuk volt olyan megjegyzés is, hogy a vékonyságom miatt kicsit a mellem...

Nem tudom, ki miért foglalkozik mások testsúlyával. De én azt tapasztalom, hogy nekünk, vékonyaknak gyakrabban megjegyzést tesznek, mert a kövérekkel kapcsolatban kimondatlan illemszabály, hogy nem szabad őket bántani. A vékonyakkal kapcsolatban nincs ilyen illemszabály, gondolom azt hiszik, az nem fáj, ha finoman céloznak rá, hogy sz*rul nézek ki, mert csinosabb lennék 10 kilóval nehezebben, mintha rajtam múlna...

Nem, az a valóság. Ha gonosz lennék, teljesen másképp beszélnék, legyen az az ember bármilyen.

Nekem pl. mondták már, hogy sokszor gyerekes vagyok. Ez sem gonoszság, hanem tény, és nem is sértődöm meg rajta.