Hogyan teszed túl magad a lelkiismeret furdaláson? (beszélgetés)

Időnként előfordul velem a való világban, hogy megbántok valakit, mert besokallok tőle, és nagyon sokáig rosszul érzem emiatt magamat, mert lehet még is rosszul gondoltam? Lehet elhamarkodtam a kijelentésemet? Húúú, de rossz lehet most neki, stb.

De egy idő után megnyugszom, mert az illető bebizonyítja ismét sokadjára, hogy mennyire igaz, amit mondtam.

És van olyan, hogy nem szavakkal bántok meg valakit, hanem nem segítek neki pl. új kollégának, mert nincs kedvem, mert úgy érzem kihasználnak, mert úgy gondolom, hogy nem feltétlenül nekem kell a hatodik új kollégát is megtanítanom, hiszen van még rajtam kívül 5 kolléga. Ez esetben eszembe jut, hogy segíthetnék, de undok vagyok és nem teszem, de megnyugtatom magam, hogy ha mást nem zavar, hogy ő sem segít, akkor engem miért zavarjon, hogy én sem teszem? Miért engem használnak ki? Most tegyék mással...

Aki nem gondolkodik el a tettein az nem is tudja, hogy mennyire nehéz túllépni az ilyen eseteken, és azt sem, hogy nem elég egy bocs még akkor sem, ha teljesen jogos, amit mondtunk, tettünk...

Hát ez az!...hogy csak a fejükben játszódik le,nem pedig a lelkükben....

Fel kell dolgozni ezt az érzést,mert nagyon megbetegítő tud lenni,vannak rá praktikák,sok...de egyet azért említenék,hallgasd meg a :hoponoponot!

Engem kegyetlenül tud mardosni a dolog, ha úgy érzem hibát követtem el. Éppen ezért általában kétszer is meggondolom mit teszek, mert tudom, hogy milyen vagyok. Na de ha mégis megtörténik, akkor bizony rágom a kefét akár évek múltán is.

Ki hogy van ezzel a kérdéssel?