Vállalnátok gyereket egy 90 éves idős nő mellé? (beszélgetés)

nem tudom merre laksz, de sok helyen van időseknek napközi, ahol ebédelhetnek, társaságban lehetnek.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, mert nem a te dolgod az ő szórakoztatása! Már az is szép dolog, hogy együtt vagytok. Attól még azonban neked lehet külön életed. Sőt kell is!

Ha neki más nem felel meg, akkor is csinálj nyugodtan magadnak külön programot, mert tényleg magányos leszel. A dédid kissé önző, csak magára gondol, te is tedd néha ezt.

Nekem is van 90 éves ismerősöm, aki hagyja szabadon élni a hozzátartozóit. Egyedül él, van riasztó karperece, ha szüksége lenne orvosi ellátásra. Szóval az, hogy valaki idős, nem jelentheti azt, hogy a hozzátartozója rabságra van ítélve. Nem kell minden kívánságát teljesíteni, mert neked is csak ez az egy életed van! Ne légy mártír...

Nekem nagyon fura ez az állandó segítségkérés keresés, mostanában egyre többször találkozom vele.

Ki fog segíteni, kire kellene támaszkodni, ki fogja megoldani helyettem, de legalább is velem ... És ettől teszik függővé az emberek a dolgaikat, tisztelet a kivételnek.

Szerintem az ember önmaga felelős a döntéseiért, olyan "feladatokat" kell vállalnia, amikkel meg tud birkózni.

(Nem mondom, hogy nem esik jól a segítség, meg hogy nem jöhet közbe bármi, de azért ... )

Más rokonság nincs? Egy dédnagymamának? A szüleid? A gyermekei?

Vagy hívd meg a barátaidat. Ne zárkózzatok be kettesben.

De, menjenek az unokák. Először biztosan rosszul fogadja, de majd megszokja. Kezdetben legyél te is otthon, aztán lelkiismeretfurdalás nélkül mehetsz majd saját programokra.

Ne te viseld a családban egyedül ezt a terhet. És hagy szerethessék a többiek is a dédit.

És ki szoktatok mozdulni a lakásból?

Az gondolom, a leírásod alapján, hogy rád telepedett. Irányít téged, befolyásolja a döntéseidet.

Tudom, ilyen idősen már nehéz rávenni arra, hogy ismerkedjen, beszélgessen emberekkel, de jót tenne neki, ha másokkal is érintkezne.

Veled is történhet bármi (ne legyen) és akkor mi lesz vele?

Szóval, ebből a "gubóból" ki kéne bontani a dédit.

Ezt azért írtam, mert lelkiismeret furdalásom van, ha elmegyek nagy ritkán a kolléganőkkel moziba akár. Mert ő nap nap után magányosnak érzi magát.

És más meg nem kell neki, csak én. Szomszéd mint beszélgető társ, segítő, ápoló, másik unokák ne jöjjenek ide. Csak én.

Az a probléma, hogy csak ideig óráig tart nálam az érdeklődés fenttartása. Mert még ha meg is tetszem valakinek kölcsönösen, megszakad a dolog 1-2 hét után.

A másik dolog meg, hogy a mama sokszor érzi magányosnak magát, pedig van állatunk. És ugye eljárok dolgozni (most pluszban tanulok is) túlóra hegyek, alig vagyok itthon. Ő meg mindig azzal fogad, "Na végre hazaértél". Azt is megpendítette, hogy nézzek 4-6 órás munkát, hogy többet lehessek vele.

Egy másik fórumában arról érdeklődött, hogy hogyan vállalhatna egyedül gyermeket, mert nem jön össze neki a társkeresés.

És megint ott vagyunk, hogy pasit nem talál, vagy azok nem találnak rá.:/

Kereshetnél egy jó kis társaságot, ahol esetleg van több lehetőség az ismerkedésre!

Vannak klubok, rendezvények. Egyedül is nyugodtan elmehetsz. Nálunk a műv. házban régebben volt egyedülállóknak több program- ismerkedésre jó alkalom. (most nem tudom)

Ne is maradj egyedül, keresd meg azt a helyet, ahol esély van az ismerkedésre. Sok szerencsét neked!!!

Hát elvileg, ha állapotos leszel, vagy pici babád lesz, akkor férjed is lesz.

A dolgokat meg közösen kell megoldani, szóval kell, hogy számíts rá.

Egyébként van munkám, de általános napi dolgok: terhesen, vagy pici babával hogy vigyem kardiológiára, ahol 8-10 órákat töltök vele. Jó, ez évi 2 nap.

Vagy gyógyszert íratni stb.

Köszönöm, hogy írtatok.

Ő úgy értette, jó volna ha lenne valakim, ne maradjak egyedül majd. És majd ketten nevelnénk a babát.

Az öregek mondanak ilyesmiket, de neked ezt nem kell meghallanod. Nem az ő életét éled.

30 évesen, partner nélkül mire fel vállalnál gyermeket?

Keress inkább egy pasit, akit tudsz szeretni és viszont szeret. Majd jönni fog a gyermek is.