„Újjá lehet születni”

Pedig nem hittem Istenben. És igen, megismerkedhettem Vele. Aminek az lett az eredménye, hogy pont ma egy éve, utunk összefonódott és páromként tekinthettem rá. Teltek a napok, hónapok, megéltünk együtt jót és rosszat, küzdöttünk az együtt maradásért és mégis távolodtunk egymástól.

Az Egyetlen Nő akivel, tervezni tudok, az egyetlen Nő akinek megkértem a kezét, az egyetlen Nő, akit Tiszta Szívből Szeretek, az egyetlen Nő, akiért küzdök. Mindennél többet jelent nekem mindig és mégis Neki okoztam a legtöbb fájdalmat. Mondhatom, hogy szinte nem is tudott rólam semmit, mégis mindig mellettem áll. Engem óv és félt, értem aggódik. Nem tudta, hogy milyen körülmények között nőttem fel, hogy miért kellett küzdenem. Mindig megnevetett, szeret, átölel. És én mindezek ellenére csak kérdeztem és válaszokat vártam. Sajnos a köztünk lévő kommunikáció megszűnt, nem beszélgettünk és nem tudtam róla semmit, így eltelt 1-2 hét, majd elkezdtem utána kutakodni, hazudtam neki és ellenőriztem, majd eljutottunk arra a szintre, hogy vége.

Rengeteg hibát követtem el, rengeteg fájdalmat okoztam és jóvá akarok tenni mindent. Amit nem kezdhetek mással csak azzal, hogy más ember leszek. Hogy kitisztítom a szívem és a lelkem, elhagyom a rosszat és a hazugságot. Szerettem volna mindezt múlt hét pénteken megtenni, de nem sikerült, akkor nem kaptam időt Tőle, hogy elmondjam vétkeztem és megbántam mindent. Fájdalmamban úgy gondoltam berúgok, de rossz útra tértem és nem csak alkoholt fogyasztottam, hanem mást is. Ez hamar kiderült, hisz megfogadtam aznap, hogy soha többet nem hazudok, és mindig őszinte leszek. Mindezek után még mindig Ő tartotta bennem a lelket még mindig aggódott értem még mindig szeret.

Szombaton sikerült bevallanom mindent, sikerült elmondanom minden tettem és minden hazugságom, és mindehhez belőle nyertem az erőm, tőle kaptam a hitem, Ő tanította és mutatta meg, hogy ha nem is nagy de egy kicsike valaki vagyok és Neki fontos vagyok. És igen akkor, meghaltam. Abban a pillanatban meghaltam és újjá is születtem. Felhagytam minden hazugsággal. Jobb ember lettem, amit ismét neki köszönhetek. Neki okoztam a világon a legtöbb fájdalmat és ezzel szemben Tőle kaptam a legtöbb szeretetet. Még akkor is, amikor már tudott mindent. Tudom, hogy minden bizalmát eljátszottam, mindent tönkretettem, amit csak magamnak köszönhetek, tudom, hogy rengeteg ember ezeknek a töredékéért is tovább állt volna, Ő mégis velem volt még tegnap is, igaz nem a páromként.

Tudom, hogy nem kérhetek Tőle ilyet, de mégis azt kérem, hogy egy tűhegynyi bizalmat és belém vetett hitet adjon, és bebizonyítom neki, hogy más ember lettem, hogy Isten útján járok. Véletlenek nincsenek, Neki köszönhetően már tudom, hogy Isten vezet minket, Neki köszönhetem a hitem. Ezek után, ahogyan az elmúlt pár hónapban már tettem, vasárnap elmentem a templomba, (Ő mindig azt mondja, „ha kérdésed van, a templomban megkapod a választ”) egyszerűen olyan volt az Istentisztelet, mintha kimondottan csak nekem szólna. Az énekek is és a prédikáció is. „bármikor kiléphetünk a rosszból, egyszerűen csak nézünk az ég felé, kiabáljuk ki, bánjuk meg a bűneinket, tárjuk ki a szívünk, Isten keze mindig ki van nyújtva felénk, csak ragadjuk meg, és Ő nem leszidni fog, hanem keblére ölel.

Tudom, hogy Isten vezeti utamat, tudom hisz különben ezek nem történtek volna meg. A szerelmemtől nyert erő, az általa megerősített hit segített, hogy megváltozzak. Nem tudom Isten miért ilyen nehéz és fájdalmas úton vezetett ehhez, de biztosan célja volt vele. Egyazon pillanatban „meghaltam” és ugyanazon pillanatban „újjászülettem” kimondtam minden hazugságom és fájdalmam, megbántam minden bűnöm. Hogy meddig kell vezekelnem azok után, amiket tettem, csak Isten tudja. Én hiszek és bízok, reménykedem, hogy megkapom majd Életem Párjától, az Egyetlenemtől azt a tűhegynyi bizalmat és belém vetett hitet, amelyet utána a sokszorosára növelhetek. Ha elkeseredtek, ne féljetek Istenhez fordulni, Ő mindig segít. Nekem is segített, elvezetett egy csodálatos emberhez, ahhoz, akit szerethetek, aki által meg tanultam hinni, aki által jobb ember lettem.

Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat és gyötrődést kellett elviselnie miattam, csak azért, hogy én jobb lehessek, de remélem, boldoggá tehetem és feledtethetem vele mindazt, amit eddig át kellett éljünk.