Mi is valójában a szerelem?

Miért félünk kimutatni az érzéseinket?

Sokan félnek az érzéseikről beszélni, vagy csak egyszerűen kimutatni. Legfőbb oka a félelemnek, hogy az ember ösztönlény, és védi magát a fájdalomtól, a csalódástól. De ha így állunk neki mindennek, akkor semmire nem megyünk az életben, mert nem ülhetünk ölbe tett kézzel és várjuk a csodát. A csoda magától nem jön, tenni is kell érte valamit, és ha nem teszünk semmit, nem leszünk boldogok. Az élet során rengetegszer csalódik az ember, éppen ezért fél egy új párkapcsolatba, barátságba belevágni. De ha nem próbáljuk meg, utána azon rágjuk magunkat, mi lett volna ha…? Rosszabb elviselni az elutasítást, mint abban a tudatban élni, hogy nem próbáltad meg,és most lehet, de csak lehet a világ legboldogabb embere lennél.

Mi van, ha vége a nagy szerelemnek?

Ha vége a nagy szerelemnek, a nők 90%-a hetekig sír, bánatos, és rengeteg édességet eszik. A férfiak legtöbbször könnyebbnek érzik magukat, a világukat, de egy kis idő után felcserélődik ez a forma. 1 hónap múlva a nő lesz boldog, és a férfi siránkozik majd a nő után, hogy mekkora idióta volt, hogy elhagyta. Amit az előbb leírtam ez mind csak egy szép filmbeli mese… igenis, a férfiaknak is fáj, ha elhagyják őket, és nem egy hónap múlva tör rájuk az érzés, hogy magányosak, és szükségük van arra a bizonyos nőre! Sok esetben nem elég 1-2 hét egy kapcsolat kiheveréséhez, főleg ha hosszú távú volt ez a kapcsolat. Vannak olyan emberek, akik akár 1 évig is küzdenek ezzel az érzéssel, mire képesek összeszedni magukat, és mondhatni tovább lépni. Tovább lépni 100%-osan sosem lehet, mert mindig benned lesz, hogy ő volt életed szerelme, akivel leélted volna az életed, közös gyerekeitek lettek volna, idős korotokban együtt üldögéltetek volna egy padon, és csodáltátok volna a gyönyörű őszi időjárást, ahogy hullnak a falevelek, s e közben visszagondoltok az együtt töltött 40-50 évre. Hát nem tökéletes álom lenne?

Idővel megtalálja mindenki a párját, de az első szerelem mindig örök marad benned.

Tökéletes Férfi/Nő.

Bátran merem állítani, hogy tökéletes férfi/nő nem létezik. Mindenkinek vannak hibái, de ha szerelmesek vagyunk, elfogadjuk ezeket a hibákat. Valakinek nagy az orra, kiáll a füle, pici a szeme, nagy a szája, X lába van, és még sorolhatnám… ezek mindegyike külsőleges hiba. Belsőleg is lehet hiba egy emberben, önző, makacs, nem odaadó, stb. ezekkel a tulajdonságokkal is együtt lehet élni, csak tudni kell kezelni őket.

Azt sose feledd, ne akarj megváltoztatni mást, hiszen azért vagy vele, mert így szereted ahogy van, és ha megváltoztatod, az már nem Ő lesz, hanem belőled egy darab.

Arra a kérdésre, hogy mi is valójában a szerelem, talán sose fogjuk megkapni a választ, mert erre nincs is válasz. Ezt érezni kell, tiszta szívedből és lelkedből. Ha érzed, de nem tudod szavakba önteni, akkor az már szerelem.

„Tudod mi a fáj

bárhová, úgy futottál

csillogott a nap

a lombok alatt csókoltál

kezedben egy fűszál

mosolyod mögötte

úgy futottál

összeolvadt táj

színes csíkok

ma minden olyan más

hideg a márvány

vérerekkel teli

megkövesedett világ..”