Ti mit tettetek volna? (beszélgetés)

A szeretet és hogy mit engedünk meg, vagy tűrünk el, nem függ össze.

Amúgy talán itt egyes egyedeknek talán nehéz elhinni, de én szeretem a kislányt. Szoktunk együtt főzni, DVD-zni, mozizni.. szóval mi jól megvagyunk! És igen.. igazad van. Ez az egész a páromért van, nem értem. Mert velem nem beszél csúnyán a gyerek, persze néha próbált, de én rászóltam, és abba is hagyta.

Szerintem meg nem vagy köteles feltétlen szeretni a kislányt...Te szereted az persze jó. De attól függetlenül nem kell neki mindent eltűrni. És te lényegében a párodat "véded".

Szóval egyébként én elvárom a páromtól ha a gyereke(és itt nem keresztgyerekről van szó) úgy viselkedik, úgy beszél velem, ahogy nem kellene, akkor igenis szidja le, és mondja meg neki mi a helyes, és nem az, hogy nem szól neki, mert ő a gyerekem, te meg csak a barátnőm... Vagy emellett nekem sem mondja a párom, hogy én nem szólhatok a gyerekének mert nincs közöm hozzá...mert látja a párom, hogy mennyit foglalkozok vele stb... Szóval értitek a szitut...:-))

Amúgy is annak vagyok a híve, hogy a problémákat civilizált módon is meg lehet beszélni. Hétvégén túl esünk rajta, szépen megbeszéljük.

Nekem tényleg az a lényeg, hogy ne csak akkor szeresse vagy akár hízelegjen a páromnak, ha szüksége van valamire. Az embernek jól tud esni akár egy kedves szó akkor is, ha épp süt a nap.

Az öntelt emberek persze így látják. De tudod.. aki igényes önmagára, az beismeri, hogy nem tudhat mindent.

Igen, mert azért nyitottam ezt a topicot, hogy vajon a bolhából elefántot csináltam e.. mert: az okokat ismerjük. Nem azért nyitottam meg ezt a témát, hogy vattacukrokról meg copfos kislányokról beszélgessek. Van egy problémám, ez a lényeg.

Mivel nem ismersz, már magában a feltételezés is nevetséges, pláne tőled, aki persze mindent lát. Attól mert egy felnőtt embernek van egy kis gondja egy kamasz lánnyal, és mondjuk nem írja le minden egyes hsz-ban, hogy szereti.. akkor máris utálja? Talán nálatok ez így megy, de nálam/nálunk nem.

Mint már mondtam: soha, semmilyen szóval nem mondtam, hogy nem szeretem a párom keresztlányát. Ergo: nem utálom, hiszen gyerek. Igaz, véleményem szerint nincs jól megnevelve, ámbár nekem még nincs gyermekem, így majd ha eljön az idő, nekem is bizonyítanom kell, hogy mennyire tudok nevelni. És nem is tisztem más gyerekét nevelni, mert itt sem arról van szó.

Az én szótáramban és neveltetésemben az szerepel, hogy a tisztelet alap. És ezt bizony elvárom, egy most már majdnem 14 éves lánytól is. Nem csak felém, a párom felé is, de az anyósom felé is. Mert mi vagyunk a felnőttek, ő még gyerek, aki nem beszélhet úgy senkivel, mintha valami féle kapcarongy lenne.

Rosszul hiszed: mint minden gyereknek, tininek.. így fogadott keresztlányomnak is vannak pozitív tulajdonságai, de mint már említettem: mivel a problémám más gyökérből ered, így ezeket el is felejtettem említeni. Talán mert nem gondoltam, hogy rögtön az jön le, hogy utálok egy gyereket.

Én vagyok az, aki mindent lát.

De felőlem oltogathatjuk egymást, ha ez segít rajtad. De te semmi jót nem írtál róla így nem hiszem hogy le lehetett volna vonni valami pozitív dolgot is részedről a kislány felé. Egy gyerek pedig nem feltétlenül fogja megadni a tiszteletet. Van aki csak akkor tesz valamit, amikor a céljai megkövetelik. Mindenesetre sajnálom, hogy félreértettél, megesik. De nem fogok rád haragudni a kellemetlen szavakért. :)

Pedig nagyon úgy tűnik.

Talán magadból indulsz ki? Egy gyereket hogy nem lehet szeretni? Nem értem, még csak fel se merül bennem..

Hogy egy gyerek adja meg a tiszteletet, az pedig szerintem alap.

Hogy semmi jelét nem mutattam? Ha nem látod a fától az erdőt, én arról nem tehetek. Oldalra is nézni kell, nem csak előre.

Nekem úgy tűnt, hogy nem szereted.

Mivel eddig jelét sem mutattad, mindazonáltal félreértetted amit írtam. Nem tartozik a hobbijaim közé, hogy hülyeségeket mondok.

Álljon meg a fáklyás menet. Ki mondta, hogy én nem szeretem a kislányt? Mert én nem, egy szóval sem. Az igaz, hogy ahogy beszél a párommal, vagy akár anyósommal, azt nem tudom elviselni.

Miért néznék más pár után? Hol élsz te? Én szeretem a párom keresztlányát, alapjáraton, ha épp nem úgy beszél, mint egy kocsis, akkor simán el lehet vele lenni, és el is vagyok.

Szeretem a páromat, és ez ellen még egy kis taknyos neveletlensége sem tehet semmit.

Az meg eszembe se jutott, hogy dobja el a keresztlányát értem!! Mire fel? Milyen alapon? Csak azért, mert szeret? Ez ehhez kevés.. annyit pedig simán szeretnék, hogy néha álljon a sarkára, és ha kell, nyugodtan szidja össze a kislányt.. Csupán Ennyi..

Úgyhogy légyszíves a jó tanácsaidat tartsd meg magadnak, mert ember ennyi hülyeséget nem hordott össze egy nap alatt, mint te egy hsz-ben most.

Szerintem nem azaz alkalmazkodó típus. És ha érzi, hogy nem tehettek ellene semmit, ha érzi, hogy erőfölényben van akkor még úgysem fogja azt csinálni amit szeretnétek vagy szeretnél.

Lényegében semmi hasznosat nem mondott senki.

Mert minden ugyanúgy maradt, ha a párodnak nem tetszik az, ahogyan a leányka beszél majd csinál valamit, ha meg nem akkor nem.

Nem 13 évesen kell nevelni.

Innentől majd kialakítja a személyiségét ő maga. Szépen lassan, bár nem tudni milyen lesz a személyisége, mely végigkíséri életét az élet színpadán.

Szerintem jól tetted hogy szóltál,ezt én sem tolerálnám.

Oké,hogy a keresztlánya,de akkor a minimális tiszteletet adja meg,és én csak akkor vennék neki bármit,ha tudna normálisan viselkedni.

Egy kis nevelés és következetességre tanítás nem ártana neki.