Amikor véget ér egy barátság.... Ti mit tettetek volna? Hogy cselekednétek? (beszélgetés)
megmondtad....
Bocs!
Lehet:-(
Bár ez oda-vissza működő energia szívás:-(
Nem az nem tetszik hogy megmondtam a véleményed hanem hogy olyannak tituláltál amilyen nem vagyok és amilyennek te sem tudhatsz mivel nem ismersz!
Ha figyelmesen olvastad és gondolom igen... Én már rengetegszer próbáltam neki segíteni, nem megvetettem őt, ami kijött itt a topikon az már a legvége, a 10 év vége amikor már annyi és annyi segítséget nyújtottam, hogy többet már nem tudok. Ez csupán ennyi. Annak nem lehet segíteni aki nem hagyja, de az ne is kérjen segítséget szerintem.
Teher most lett már amikor még a segítségemet is támadásnak vette. Sosem lenne teher, nem a gondjai, nem az a teher ha szalad hozzám segítségért. Az a teher ha segítséget kér de nem hagyja hogy segítsek. Na ez már teher. A tehetetlenség teher.
...vagy csak nem egymáshoz valók vagytok!
Amilyen az adjon Isten,olyan a fogadj Isten!
Semmi nem kíván nagyobb tapintatot, mint az igazság kimondása? Vagy hogy is van ez?
:O)))))))
Persze a kettős mérce.
:O))))))
Még szerencse, hogy én nem hiszek benne. Legalább azt mondom, amit teszek. :O)))
természetesen abból formáltam a véleményemet, amit leírtál...és lám, neked sem tetszik, ha valaki nem azonos véleményen van veled...mikor az x-faktoros topikot indítottad és megdicsértem a szép hangodat, akkor még kedves voltam...most pedig, hogy elmondtam az őszinte véleményemet, máris feketelistás lettem...akkor is őszinte voltam és most is...
akár elmúlt egy barátság, akár megmarad, szerintem nem lehet így féloldalasan megosztani másokkal, hogy milyen is ő...arra próbáltam utalni a vénasszonyos pletykálással, hogy neki nincs is lehetősége leírni a saját verzióját, kellemetlen történeteket osztasz meg az ő életéből és saját magadat kizárólag az önzetlen barátnő szerepében tünteted fel...azt gondolom, ha nekünk jó az, hogy valakinek segítünk, valakit gyámolítunk, akkor az nem teher, ha látjuk mások hibáit, mások gyengeségeit, nem megvetjük őket érte, hanem vagy elkerüljük, vagy ha hozzánk közel álló személyek, akkor megpróbálunk segíteni nekik...ha elég volt, ha bezárjuk az ajtót, akkor az nem barátság és nem is volt az...
...és azt hiszem,hogy a barátságról sem mindenki gondolkodik egyformán:-)))
Definiálni kellene,hogy egyet vagy ellenértsünk!!!
Amikor végett ér egy barátság,akkor fizikai szinten is érzékeljük,hogy valamelyikünk tovább lépet....szép is lehet ez,ha mindketten egyszerre értünk oda....ha nem:-(
....de mindig jönnek új barátságok,ha szabad vagy,akkor minden szépnek és újnak örülni tudsz,de feltétel a szabadság,mert csak akkor látod,hogy szép vagy új!:-)
Köszi a bő kifejtést.
Ő másképp látja. Elmondta hogyan, teljesen helytelenül látja a dolgokat ezért számomra már barátság nem igen jöhet szóba. Neki egy barát arra jó ha unatkozik és ha mindenben igazat ad neki. Az ilyen nem barát, sosem leszek ilyen, nem is szeretnék.
anyám!
a barát szeret téged, a barátot szereted
szavak nélkül, és jobban, mint a szerelmet
bármikor segítesz neki
megvígasztal, ha bánkódsz
elmész vele táncolni, mégha utálsz is
és a falat is veled együtt hányja le :)
barát az, akivel egyszerűen jó együtt lenni...
aki mindig melletted áll, akkor is, ha tudja: nincs igazad
ám mindig megmondja, ha nem ért egyet...
azt is, ha ez azt jelenti: ez nem a te szoknyád, ne hordd (=ne égesd magad ezzel a ciki cuccal)
megtetted?
és ő?
szerinted a barátod vagy csak a magányod enyhítője?
ha az utóbbi, akkor egyszerűen ne reagálj: ha keres, beszélj vele, mint a szomszéd nénivel
ellenségeskedés, bántás nem kell, de a túlzott barátságosság sem
ezzel jelezheted, hogy nem szeretnél tovább barátkozni, de nem is haragszol
ha viszont barátodnak érzed, vegyél nagy levegőt, és szeresd őt olyannak, amilyen
ha hiányzik és rajta is ezt látod, akkor segítsd őt abban, hogy átlendülhessen életének ezen a negatív szakaszán
vigyél boldogságot az életébe, hogy ne legyen minden fekete:
menj vele táncolni, kártyázz vele, hímezzetek terítőt vagy hallgassatok jó zenéket
EGYÜTT!
nem ismerlek Téged és nem ismerem őt sem
lehet, ő másképp' látja
(és ha nem tudod, ő hogyan, ne utálj ezért, de te sem vagy jó barát)
ám semmiképp nem tartom jó ötletnek a "hagyj kicsit, gondolkodom" álláspontot
ez szerelmesek esetében ok, de a barátok ha nem tudják átbeszélni, megette a fene...
dönts: barátod vagy sajnálod?!?
-----
Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni.
Ma éppen utálta. Mindig vannak ilyen napjai. Amúgy nem boldog mellette de nem is nagyon mer lépni. Haza nem akar költözni mert az anyjával se jön ki sokáig, szinte pár másodperc alatt egymásnak esnek.
Rajtam kívül nincs barátja tehát most ezen túl lépnie egyedül kell.
Biztos, hogy rossz.
Ma felhozta azt, hogy régen nem látogattam meg gyakrabban, nem akartam vele lenni. Valóban... Azért nem mert folyton azt kellett látnom ahogy elmerül az önsajnálatba. Nem tesz semmit sem azért, hogy jobb legyen az élete. Próbáltam segíteni neki, felvidítani de ha egyszer nem hagyta... Érthető, hogy nem mentem hisz látszot rajta neki édes mindegy, hogy megyek vagy sem, tök mindegy mit mondok. Ő csak feküdt az ágyba és bámúlta a tv-t.
A munkája szar... a párját elmondása szerint utálja, az anyja nem normális, az öccse egy tuskó és még sorolhatnám. Mindig ezeket hallgatni fárasztó egy idő után. Mivel laktunk együtt is, rövid ideig mert nem működött de akkor megtudtam érteni azt is, hogy mások miért viselkednek vele úgy ahogy.
De én még így is sajnálom mert ha nem változtat pocsék egy élete lesz.
Mindenkinek vannak problémái és vannak rossz napok de nem lehet minden nap egy pocsék nap.
Az anyukája éveken keresztül depressziós volt, nem foglalkozott vele, szerintem a génjeikben van vagy nem tudom.
Ezért viszont őszintén sajnálom :(
Milyen rossz lehet így élni!
Számomra is ezt jelenti egy barát.
Ez az egész elszomorít mert nem tudom miért ilyen :-S
Hát, ha így folytatja minden bizonnyal.
Számomra a barátok azok, akiktől nemcsak elfogadom, de el is várom, hogy a földön tartsanak, ha elszállnék, akik ha kell, felrázzanak, és a szemembe mondják, ha hülyeséget csináltam. Nélkülük nem is lennék ugyanaz, aki most vagyok.
Most így érzem, aztán majd később kiderül...
Sajnos senki véleményét sem fogadja el, sem az anyukájáét, sem a barátjáét, enyémet, senkiét sem...ezért féltettem mindig attól, hogy előbb-utóbb egyedül marad.
Azt tudod csinálni, hogy felveszed és megmondod, hogy kéred, hogy ne keressen. Most mindenképpen időre van szükséged. Most úgy érzed, hogy nem szeretnél többet vele barátságot, de majd lehet, hogy fogod hívni, mindenesetre most tartsa tiszteletben a kérésedet és ne keressen.
Ha gondolod, mondhatsz neki egy idő intervallumot is, hogy mondjuk 2 hónapig ne beszéljetek, aztán meglátjátok.