Mi történt az osztály legjobb tanulójával? (beszélgetés)

Nálunk általánosban 2 fiú volt kitűnő. Mindkettő egyetemet végzett. Az egyik egyetemi tanár lett, a másik kábítószeres és bűnöző. Sitten van már nagyon régen.

Volt több nem kitűnő, de jó tanuló. Lányok közül van amelyik tanár lett, van amelyik cégnél vezető. A fiú jó tanulók közül van tanár és IT-s szakember.

A rossz tanulók közül, az egyik alkoholista, de van szakmája és dolgozik, nem keres rosszul.

A másik targoncás és nagyon jól keres.

Az átlag tanulók aránylag jó végzettségűek és jó munkájuk van. Van köztünk mindenféle. Villanyszerelő vállalkozó, kamionos, könyvelő, tanár és 3 bankos. Az egyik én vagyok.

Nem voltam se nem túl jó, se nem túl rossz tanuló. Matek, fizika, kémia jól ment, a többi kevésbé. Közgazdász informatikus diplomám lett már meló mellett. Nem vagyok rossz szakember, egész jól keresek. Főnök nem szeretek lenni, így ilyet nem vállalok.

A családban is vannak kitűnő tanulok. 2 fiú. Mind a kettő IT területen dolgozik. De van olyan, amelyik nem ment egyetemre és úgy is jól boldogul.

Vannak hozzám hasonló képességűek is, akik szintén diplomások, az egyik szintén közgazdász, a másik kettő kisgyermek ápoló. De sok szakmunkás is van a családban.

Szerintem a lényeg az lenne, hogy mindenki olyat tanuljon, amihez kedve van, amiben hosszútávon el tudja magát képzelni.

Igen, nehéz olyan fiatalon kitalálni magunkat. Én is teljesen más úton indultam el.

Nem tudom, hogy a legrosszabb tanuló volt-e, de mindenképp affelé tendált, aki alkesz lett, a foglalkozását nem tudom.

Ilyen kitűnő-félek, mint én voltam egyike taxizik, jól megvan, egy csaj irodai rabszolga, mint én, egy harmadik lány meg egy zongoraművesz felesége, ügyintézője, fotósa stb.

Az én volt osztályom legjobb tanulója pont Hoxa tag. Itt "találkoztunk" újra majd 40 év után.

Úgy látom még mindig okos. A szó legjobb értelmében.

Kinek hogy' kerek...

(Nekem a könyvekkel volt mindig "kerekebb". :-) Meg a gyerekekkel...)

Én jól tanultam, de nem végeztem utána felsőfokú iskolát.

Elkezdeni elkezdtem, de második évben terhes lettem, a toxémia legyőzött, aztán nem akartam felvenni a fonalat, mert nem akartam más pályára menni, ezen még nem akartam vezető lenni.

Én most úgy vagyok, hogy a munkámat szeretem, de nem keresem gennyesre magam vele.

A legrosszabb tanuló megörökölte a szülei vállalkozásait, úgyhogy jól megy neki. Van férje és két gyereke.

A legjobb tanuló kutatóintézetben dolgozik talán középvezetőként. A szociális készségei viszont nem lettek jobbak. Úgy tudom, hogy nincs családja.

Az osztály legjobb tanulója tanárnő lett. Se férj, se gyerek, semmi különös.

A legrosszabb már a 8.ból terhesen ballagott. Később tudtam meg, hogy nagyon félresiklott az élete az út szélén árulta magát míg el nem ütötte egy teherautó. A gyereke már korábban is a nagyszülőkre maradt. Azért sajnáltam szegényt.

Én totál középszerű voltam mindenben. Mind tanulásban, mind "népszerűségben" :). Azt mégis jólmenő vállalkozó lettem.

Az osztály egyik legszerencsétlenebbje ma washingtoni divattervező ápolónője. Csak attól érdekes, hogy mi nem tanultunk angolt, akkortájt orosz volt trendi, kesőbb nemet.

Nem tudok nagy kartiert senkiről, jellemzően nem olyan szakma. Szeresse, amit csinál, akkor bárhol van, jól érzi magát.

Az iskolai eredményeknek max arra van hatása,hogy hová veszik fel őket később. Az tök jó, ha nem várod el tőlük a maximalizmust,mert a karrierben később lehet hogy jól jön, de a boldogságukat tönkrevághatja.

Nálunk általánosban a legrosszabb tanulónak ma több étterme is van, meg normális családja. Én középsuliban az iskola egyik legjobb tanulója voltam, mégsem futottam be nagy karriert (egyetemi diplomám van), mert nem érdekelt. De kerek az életem így is.

Akiről tudok: építész, külkeres, plasztikai sebész lett. Még volt 2 kitűnő tanuló, de róluk nem tudok sokat, de valami jó munkájuk van úgy emlékszem.

Szóval sajnos számít.....

Középsuliban, akik nem voltak olyan jó tanulók, de élelmesek voltak, mint külföldön élnek már.

Az osztályunkban én voltam a legjobb tanuló.

Tudományos munkával foglalkozhattam.

Nyugdíjas lett belőlem.

Nemrég megtudtam a (sokadik) érettségi találkozónkon, hogy "mindig is stréber voltam". (Mondá egy volt osztálytársam. :-) Szemem-szám elállt a csudálkozástól!)

Az egyik kitűnő én voltam, egészen gimi végéig,

de van aki orvos lett, egy másik vezető légiutaskísérő, a többiekre nem emlékszem vagy nem tudom, mi a foglalkozásuk.

Nekem is 2 diplomám van, most kezdtem a 3.-at, de szakmailag nem vittem sokra, soha nem vágytam nagy karrierre, és nem is tettem érte semmit, úgyhogy ez nem meglepő. :D Egyébként relatíve jól keresek, szívesen járok be a munkahelyemre, van mellette életem, nekem ennél nem kell több.

Szia!

Egyet tudok mesélni: nálunk általános iskolában volt egy nagyon kedves, rendes lány, aki mindig kitűnő volt mindenből. Aztán gimi elején elváltak a szülők (ezt később mesélte egy osztálytalálkozón) és ekkor annyira megroppant, hogy teljesen lecsúszott. Nem tanult, rossz társaságba keveredett..stb. Nem is ment továbbtanulni, valami virágboltban vagy hol helyezkedett el. Aztán valahogy túljutott ezen a nehéz időszakán, felvételizett az egyik egyetem nyelvi szakára, elvégzete, szakfordító lett belőle, lett egy külföldi férje és egy cuki kisfia és azóta rendben van az élete.

Az egyik kb. azóta dolgozik a K&H banknál, osztályvezető ma már. Két másik vezető titkárnő, szintén szinte az első helyén.

Én és a barátnőm voltunk a legrenitensebb kettő, neki MBA diplomája van és saját cége, komoly tekintélyt vívott ki egy olyan területen, ahova mostanában viszonylag nehezen engednek "kívülállókat". Igaz, lassan kiszorítják a "zsebesek".

Nekem is két diplomám van, eddig az egyikkel hasítottam, mostantól a másikkal inkább. Saját cégem nincs, talán soha nem is lesz, de jó projekteken dolgozom, nem panaszkodhatok.

A lányom 13 éves koráig nehéz volt minden szülői értekezlet... 🫣Most a Sorbonne-on másodéves, három nyelven beszél nagyon magas szinten, most tanulja a negyediket - mert beköszönt a szerelem.

Nagyon sok példa van arra, hogy nem az osztály legjobb tanulója viszi a legtöbbre. Ha a gyereked miatt kérdezed, nyugi, bármi lehet még akkor is, ha folyton rapporton vagy.

Sziasztok! Azért kezdeményeznék erről beszélgetést, mert épp ez a téma a gyerekeimmel otthon, hogy mennyire számít a bizonyítvány eredménye a későbbi életben. A mi családunkban van kitűnő is meg nem kitűnő is. Azt próbálom elmondani nekik, hogy nem CSAK ez határozza majd meg a későbbi életüket. Főleg nem a boldogságot. Ehhez keresnék a való életből történeteket.

Nálatok mi lett a legjobb tanulókkal? Jó és rossz történetekről is szívesen olvasnék, beszélgetnék. Érdekelnek a sorsok, életutak.