Ti mit tesztek ha hisztis a gyermeketek? (tudásbázis kérdés)

jó lenne ha nálunk is működne.sajnos nem-pedig azt hittem ha letérdelek hozzá és beszélek vele majd jobb lesz.

sajnos ilyenkor az enyémnél valami bekattan és nem is akar beszélni róla, meg megállni-csak elrohan, vagy csapdos-engem.és annyira ordít hogy meg se hallja fel sem fogja hogy beszélünk hozzá.általában nem is tudja megmagyarázni miért a hiszti.ilyenkor felveszem és elviszem az adott helyről-akkor abbahagyja.remélem egyszer el is maradnak ezek.

Szerintem először is próbáld megérteni, miért hisztizik! Hidd el, nem jókedvében! A hiszti egyrészt életkori sajátosság, el kell fogadni és együttélni vele. Másrészt figyeld meg, milyen helyzetekben következik be (nálunk pl. akkor, ha nem aludt eleget vagy valami felzaklatta, meg ha valaki túl sokáig búcsúzkodik) és előzd meg! Vidd haza, mielőtt nagyon lefáradna! Légy következetes (persze nem könyörtelen) a napirendben, hogy megszokhassa, mikor mi következik! Soha ne hagyd zsarolni magad. Ha már épp engednél, csak hogy abbahagyja a cirkuszt, gondolj arra, hogy ezért tíz másik hisztivel fogsz vezekelni! MINDIG MARADJ NYUGODT! A nyugalmad ugyanúgy ragadós, mit az idegeskedés! Én ilyenkor leguggolok a lányomhaz, és halkan mondom neki, amint egy pillanatra elhallgat: "itt vagyok veled, tudpm, hogy most rossz neked, én itt maradok és segítek megnyugodni, aztán megbeszéljük". Ha kipróbálod, látod, hogy azonnal abbahygja a rikoltozást, csak hogy hallja, mit mondasz. Az üvöltözés, fenyegetés, fölétornyosulás az ellenkezőjét éri el. Sose feljetsd, hogy ő a te kicsi kincsed, még amikor hisztizik, akkor is. Ő két és fél éves, és még nem tud uralkodni magán, te egy picit idősebb vagy, és remélhetőleg képes vagy rá, őt is neked kell megtanítani.

Végül, ha nem tudod megakadályozni a hisztit és nem sikerült nyugodtnak maradnod, soha ne hagyd őt magára! Semmi bezárás meg hasonló szörnyűség. Ezzel azt mondod neki, hogy pont amikor szarul érzi magát, akkor nem számíthat rád.

Nem hiszek a csodálatos egymondatos trükkökben, ez idomítás, nem nevelés, végülis nem azt várjuk a gyerekünktől, mint a kutyánktól.

Szia!

mi tegnap voltunk védőnőnél,aki azt tanácsolta,mikr hisztizik,ne figyeljek oda,aztán majd abba hagyja.Csináljam a dolgom tovább mintha ott se lenne.Ma kipróbáltam és bejött:)Mi 2 évesek leszünk egyébként.:)

Nálunk szerencsére múlóban a dolog!

Ha hisztizett engem kivert a víz!Sokszor otthagytam és magamra(!) csuktam a szobaajtót, vártam hátha higgad.Így nem tudtam olyat tenni amit magam is megbántam volna,néha annyira súrólta a határokat :-) !

Most már csak a telefonért megy a hiszti, meg ha megfogom a kezét attól néha kiborul, mert egyedül akar sétálni.Sajna a boltban nem várták meg türelmesen hogy lehiggadjon, többször előre engedett bennünket a biztonsági ember a kasszánál-csak fizzesünk gyorsan és menjünk minnél hamarabb- mert a pénztárosok teljesen belezavarodtak a munkájukba.Ennek örültem is meg nem is!A múltkor meg odajött az utcán egy nő, hogy nem szép hisztizni egy ekkora gyereknek-gyerekem meg elküldte!-teljesen igaza volt, fölöslegesen zaklatta a síró gyereket.Annyit észrevettem a vonaton sose ülnek be mellénk, talán egy hisztitől tartanak :-) ?

Én külföldön élek és az itteniek hozzáállása a hisztis gyerekhez és általában a hisztihez hihetetlenül hatékony és nagyon kedves.

Többször láttam már, hogy egy nagy bevásárló központ közepén, a tömegben hisztiznek a gyerekek és a szülők pár méterrel arrébbról nagy szeretettel és csendben nézik a "műsort"...

Mindenki hasonlóan áll a dologhoz, nem pátyolgatják vagy szidalmazzák a szülőket, hogy szívtelenek vagy a gyerekeket.

Egyszerűen csak kivárják, hogy végezzen a gyerek, aztán békésen sétálnak tovább a gyerekkel :-)

Nagyon jól működik, kívánom minden gyereknek, hogy ilyen szülei legyenek. Azt hiszem ezért olyan türelmesek a felnőttek is - nem hülyék, bepalizhatók, okoskodók... Csak türelmesek!

Ha nem látom, el sem hiszem.

Van egy "nevelési módszer" (Thomas Gordon: PET), ami hozzám is nagyon közel áll. Gyakorlatilag röviden, tömören le is írtad a lényegét.

Az én lányom is hisztis, most 16 hónapos, még gyakorlom, hogy mindig úgy tudjak reagálni, mint amit Te is írtál, mert azt gondolom, hogy a későbbi kapcsolatunkat is ez alapozza majd meg.

Jó olvasni, hogy valaki szintén így áll(t) hozzá és eredményes is volt.

... hááát nálunk már régen nincs hiszti! De annak idején.... először is leguggoltam hozzá, és megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, általában egy hosszab elnyújtott neeeeeeeem, vagy hagyjál volt a válasz. Mondtam, hogy nagyon sajnálom, mert nekem az szomorúság, ha látom, hogy akit nagyon szeretek, nem érzi jól magát, és segíteni se tudok rajt. De menjen be a szobájába, mérgelődje ki magát nyugodtan... és ha kész, szeretettel vissza várom. :o)

Arról pedig beszélgettünk sokat a későbbiekben, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne érezze jól magát időnként, hogy felbosszantsa valaki, de olyankor is tekintettel kell lenni a többiekre.

Most már nagyobbacskák, ha gondjuk van, akkor szólnak, hogy most inkább ne zavarjuk, és becsukódnak a szobába. De ha nekem van bajom, én is simám magamra csukhatom az ajtót, és egy pisszenés sincs a lakásban. :o)

kibírtam nevetés nélkül, valahogy:)

utána azon kellett törnöm a fejem, hogy mivel állítsam le, mertugye a víz nem jött be. Maradt a számítógép. Ha ide ülünk és képeket nézegetünk, azzal mindig sikerül leállítanom a cirkuszoldát.

Nem értek hozzá.

Én azt látom, hogy első és egyetlen gyerek. Fiú, és mindent kiharcol magának. Soha nem hagyják sírni, mindig babusgatják. Aztán most pofánveri az anyját, meg az apját...

Rászólnak, de csak nevet.

Én sem ütném meg, de valahogy visszaadnám neki. :D