Ti hogyan kezelitek a hisztit 3 évesnél? (beszélgetés)
Nincs valaki, akinek a hiszti gondot okoz az oviban is? Nálunk éppen ez a probléma. Most kezdtük az ovit, de nagyon akaratos, ellenkezik, hisztizik ott is. Ha valamit nincs kedve megcsinálni, nemet mond és tombol, ordít, sikít. Az óvónő nagyon szigorú, már első nap mindent kell neki is csinálnia: egyedül öltözni, fogat mosni, pisilni, megteríteni, elpakolni, stb. Persze segít neki, de meg kell próbálnia egyedül. És ha Bence nem akarja csinálni, rászól erőteljesen, ő meg azonnal sír, nemet mond és azért sem hajlandó megcsinálni. De az óvónő addig erőlteti, míg végül muszáj neki engedni.
Én meg ott ülök egy széken végig, és nem avatkozhatok bele, csak messziről nézhetem, nagyon kimerítő. Mindig oda akar jönni, de nem engedik, én csak szemlélő lehetek. Ez persze nem tetszik neki és sokszor odarohan, de akkor megint jön a sírás, mert az óvónő visszaviszi.
De kívülről látom, hogy tényleg én rontottam el, mert itthon is ezek a problémák vele, a nemet mondás, ellenkezés, sikítás. Amúgy szerencsére nem haragszik az óvónőre, ha megcsinálta amit kellett, megdicséri és Bence még puszit is ad neki, átöleli. Be kell törni, mert nagyon makacs, önfejű, akaratos, és nekem ezt nem sikerült megoldani itthon. De az óvónő szerint itthon is szigorúbbnak kell vele lenni, mert itt is ő az úr és nem bírja elviselni, ha nem úgy van valami, ahogy ő akarja. És tényleg jól csinálja az óvónő, mert elég gyorsan sikerül neki kezelni és utána mintagyerek egy ideig.
Nálatok nincsenek ilyen gondok?
Minden gyerek és minden szülő más, mindenkinek más válik be. Nálunk a kiabálás és büntetés nem jött be, mert annál jobban csinálta. Nekem is van 3 évesem, aki fejhangon visít, hogy még a szomszédban is hallják, úgyhogy köszi, nem kérek még egyet kölcsön. :)
Ő is akaratos, pont ezért nincs értelme veszekedni vele, mert akkor mindenki csak a magáét mondja és nincs sosem vége.
Szerintem jó, ha mindenki leír ötleteket, praktikákat, mert lehet, hogy valakinek pont az segít. Én pl. kipróbáltam, amit valaki írt, hogy ilyenkor el kezd ő is visítani és versenyeznek, ki a hangosabb. Már párszor bevált. Viccesnek találta és már abba is hagyta az ordítást, és csak nevettünk. Ez nekem hatásosabbnak tűnt, mint a kiabálás. De persze mindenki más, kísérletezni kell.
Azt hiszem a szülői bénázáson túl igen sok múlik a csemete temperamentumán is. Mindenesetre aki szerint hosszas lelki rábeszélős összebújásokkal kell kezelni a fejhangon visító 3 évest annak szívesen adok egyet kölcsön...(Az enyém képes a hányásig hergelni magát) Nálunk az erős akarat igencsak családi vonás. És nincs is szebb mint egy jó nagy adag szülői elismeréssel megtámogatott hisztiző 5 éves.(elrettentő példának persze nem rossz- "a humanizmus az emberiség halála...!)
Szóval én inkább veszekszem és ha kell kiabálok is. Nálunk ez vált be.Rögtön rájön, hogy kié az erősebb akarat.És ugye erősebb kutya... A húgánál már kezdünk túljutni, bár ő 1 évesen kezdte.(a kis korkülönbség varázsa!) Nála bevált a nem foglalkozok vele.
Egyetértek. Én sem azért szeretgetem, mert hisztizik, hanem szépen türelmesen kivárom, míg abbahagyja és utána megbeszéljük, hogy ilyet miért nem szabad csinálni.
Mostanában egész jól működik, leültetem egy kis sámlira, odaguggolok és szépen, nyugodtan beszélek hozzá, hogy figyeljen rám. Egy darabig még ordít, de szépen lassan abbahagyja és figyeli, amit mondok. És utána, ha bocsánatot kér és megígéri, hogy többet nem csinál ilyet, akkor átölelem és minden rendben. Ez sokkal jobban bevált, mint a veszekedés, szobába zárás, attól én is csak ideges lettem és még jobban felhergelte magát ő is. Az olyan mondatok is nagyon jók, hogy: megértem, hogy dühös vagy, de...
Ma pl. akart valamit, amit nem lehetett, én meg viccesen mondtam neki, hogy mikor apa azt mondja nekem, hogy most nem kapok meg egy új ruhát, én sem kezdek el visítani. Ez nagyon tetszett neki, és már ő is nevetett, 1 perc alatt abbahagyta a sírást. Vagy tegnap el kezdtem én is utánozni, és sikítottunk együtt, kb. 1 perc múlva már nevettünk, hogy ki a hangosabb. :)
Ilyen praktikákkal tényleg többet el lehet érni. Mindig a szülőn múlik, az ő lelkiállapotán, hogy kezeli a hisztit. És azt is meg kell érteni, hogy nekik is joguk van néha akarni valamit, vagy kifejezni nem tetszésüket.
Gyereke válogatja, hogy kinél milyen hosszú ez az időszak, valahol a génjeikben eldöntött kérdés ez.
Mindenesetre könnyű meghosszabbítani ezt az időszakot, ha anyuka is dühöng a hiszti miatt. Szerintem a csendes kivárással többre megyünk és igenis hiszti után maximális odafigyeléssel, szeretgetéssel kell megbeszélni a gyerekkel, hogy miért nem szabad ezt vagy azt.
én sosem kiabálok vele és inkább az az életre nevelés ha otthagyod, hadd dühöngje ki magát, a pohár víz (egyetlen egyszer volt nálunk hideg zuhany, soha többet nem volt rá szükség) a fékevesztett düh szankciója, dettó az életből
az élet sz@r és kemény, attól, hogy ordítasz senki nem vesz komolyan és max "betörik" a fejed... én valahogy ez közvetítem a gyerek felé
és mint ahogy lentebb már írtam 3 hónap alatt túljutottunk a hisztin... ismerek megbeszélős, szeretgetős hisztikezelő anyukákat, némelyik 2 éve küzd a hisztivel és sehova nem tud elmenni a gyerekkel, mert nem tudja kezelni a gyerek szeretgetéssel megtámogatott dühét, nálunk sem voltak vendégségbe vagy 1,5 éve; kibírhatatlanok
Van gyerekem, egy 3 éves fiam. Ő is szokott hisztizni, és nálunk az otthagyás, szobába zárás nem vált be. Rugdosta az ajtót, rázta a kilincset és sikított, hogy még a szomszéd házban is hallották. Nekünk a szép szó használt mindig és hogy megvárom, míg lehiggad. Vagy amit valaki küldött egy cikkben, hogy én is el kezdem utánozni, akkor nagyon ideges lesz és kéri, hogy hagyjam abba. És ő is abbahagyja. Meg hogy odaguggolok mellé és szépen megkérem, hogy hagyja abba, mert akarok valamit mondani neki. Pár percig még ordít, aztán abbahagyja, mert kiváncsi, mit akarok mondani. Ezért írtam, hogy 3 évessel már meg lehet beszélni.
Persze, nálunk is van olyan, hogy akar valamit, amit nem lehet, de eddig még el tudtam magyarázni neki, hogy miért nem vesszük meg. Amúgy meg nem szabad mindig megtörni sem, mert neki is lehet akarata. És ha én akarok egy új ruhát, a férjem sem locsol le hideg vízzel. :)
amikor az én 3 évesen kicsapta a hisztit a legkevésbé sem érdekelte, hogy én is voltam gyerek... arról nem beszélve hogy emlékszem anyu nálam is hideg vízzel kezelte a túl nagy akaratot... az hogy otthagyom pont nem cserbenhagyás, ezzel csak annyit jelzek, hogy ki a főnök és én mondom meg hogy kell-e az a retkes póni 18ezerért vagy sem. Ha megöleled csak erősíted benne, hogy ha ordít akkor szeretgetés jön. Nem tudom hogy van-e gyereketek, nekem egy 3,5 éves van...
az 1-2 éves gyerek meg nem hisztizik, legalábbis az enyém nem tette, szerintem pont ennél a korosztálynál lenne megfélemlítő a pohár víz és az otthagyás
Nehéz jó megoldást találni, az biztos.:) Nekem ez az "otthagyom és nem figyelek rá" módszer olyan cserbenhagyásosnak tűnik. Szóval, ha a gyerkőc szemszögéből nézzük a dolgot, akkor szegényke úgy érezheti, hogy anyát/apát nem is érdekli az ő lelkiállapota.
Én nem hagynék egy síró, "hisztiző" gyereket magára, próbálnám megölelni, de ha sikertelen, akkoris ottmaradnék vele és csendben megvárnám, amíg lenyugszik.
Nekem ez egy kicsit drasztikusnak tűnik, mert félelemben tartja a gyereket. De lehet, hogy csak én túlzom el.
Amúgy tegnap volt egy műsor a gyerek büntetésről és nem jó, ha mindig csak fenyegetjük és megvonunk tőle dolgokat. Mert amit nem adsz neki büntiből, az túl nagy jelentőséggel fog bírni számára. És a büntetés időben közel legyen, ne este vagy másnap, mert már nem tudja összekötni a rosszaságával.
És nem azt kell mondani, hogy ha nem hagyod abba a hisztit, akkor nem kapsz ezt-azt, vagy nem nézhetsz tévét. Hanem inkább pozitívan: ha abbahagyod, akkor játszunk együtt, elmegyünk játszóházba, stb. De az sem jó, ha mindig ígérünk ajándékot, mert akkor csak azért fog jól viselkedni, hogy megkapja. Amúgy egy 3 évessel már szépen meg lehet beszélni a dolgokat, ha el kezded neki mesélni hiszti közben, hogy képzeld, mikor anya ekkora volt, mint te és hisztizett, akkor anyukám tudod mit mondott vagy csinált? és akkor rögtön abbahagyja és megkérdezi, hogy mit? És akkor kitalálsz egy mesét, hogy elmagyarázta, hogy ez nem szép dolog, stb. Nekünk ez már többször bevált. Persze ezekhez több türelem kell, de nekem kíméletesebb, mint a fenyegetés vagy hideg zuhany.
Ja, és az nagyon fontos, hogy sose szabad azt mondani, hogy jó gyerek vagy rossz gyerek, mert azonosítja magát. Csak a viselkedés jó vagy rossz, nem ő!
Egy próbát megér...nálunk bevált. Próbáljátok meg elterelni a figyelmét valamivel. (a kisebbik lányomnál most a róka a sláger...elég csak kopognunk valahol és már rohan, hogy biztos a róka jött hozzá látogatóba. Remélem, még egy darabig működni fog.:))
Viszont fontos, és tudom, hogy néha nagyon nehéz megállni, de a gyerek soha ne lássa rajtatok, hogy idegesek és feszültek lesztek a hisztijétől...meg kell próbálni nyugodtan kezelni a helyzetet.
Sajnos tuti recept nincs, minden gyerek más, mindegyiknél más-más praktika válik be...ki kell tapasztalni.
Nálunk szerencsére hamar megoldódott a hiszti - kb 3-4 hónapot próbálkozott vele, eredménytelenül
Ő elhajította magát, de bárhol, én átléptem rajta, vagy megfogtam a kezét -ahol csúszott a padló- és húztam magam után, nagyon nem érdekelt hogy más mit szól ehhez. Ha üvöltött próbáltam rá hatni szép szóval, ha nem beszíjaztam a kocsiba és irány haza, vagy itthon mikor már semmi sem használt akkor jött a jól bevált hidegzuhany, egyetlen egyszer volt rá "szükség"
Egyik ismerősöm alkalmazta ezt a módszert a gyerekénél. Abban a pillanatban hatásos volt, de később ugyanúgy folytatódtak a hisztik.
Ebben az életszakaszban szerintem a humor és a fantázia elengedhetetlen.:) (Bár tudom nehéz időszak)
Hát az én kisfiam még nincs 3, a bölcsiben egy tündér szófogadó kisfiú, és itthon kitomboli magát. Végül is inkább itthon, mint ott, de nekem van hogy az idegszálaim már pattanásig feszülnek, pláne azért mert bármit, szó szerint bármit csinál, mindíg anya gyere ide! De nincs időm, és nem is kéne állandóan a popójába lennem:)
Én sosem öntöttem le, pedig ajánlották, nem volt szívem megtenni, de egyszer fürdött, és eszméletlenül üvöltözve hisztizett. Ott volt a fogmosópohar, benne víz, max 1 dl volt, de én hirtelen felindulásból (nem is gondoltam végig) megfogtam a poharat és az arcába öntöttem a vizet. Csönd lett. Mostmár elérem azt, hogy csak azt mondom, hogy hozzam a poharat? Igaz ezt el kell vagy 5x játszani, de ez hatásos, de nem csinálhatom állandóan ezt, s tudom türelmesebbnek kell legyek, csak néha nagyon nehéz, egy fárasztó nap után, egyedül.....
Én most azért megnyugodtam hogy nem csak az én gyerekem hisztis ennyire. Azt hittem Ő extra eset:)