Ti hogyan kezelitek az írígységet? (beszélgetés)

Akartam egy irigység fórumot indítani, de aztán láttam, hogy már van.

Nem vagyok irigy, sőt ha valakinek sikerül valami, úgy érzem, hogy de jó, vele örülök, ez komoly (munkahely, suli, stb.)

Most viszont csalódtam, volt egy havernő félém, inkább munkakapcsolat. Sok mindent megbeszéltünk, családi dolgokat, ő mindig szidta a lányát, hogy nem tanul, sz...-ik mindenre. Az enyém 2 évvel fiatalabb, de ambíciói vannak, és tesz is értük. Mindig ez a csaj szokott kérdezni a lányom tanulmányi dolgairól, el szoktam mondani (nem ömlengek, csak simán), hogy mennyi lett az átlaga). Nyolcadikban letette a középfokú angolt, kilencedikben a felsőfokút. Már ez nem tetszett a csajnak, a középfoknál még csakcsak mondta, hogy gratulál, a felsőfoknál már nem.

Tényleg nem értem, ő szokta kérdezni, ha meg jó hírem van, akkor orrol rám, ez már szerintem irigység.

Tud a testvéremről is, aki külföldön próbált szerencsét, mindig kérdezi, mi van vele. Amikor mondtam neki nagy örömmel, hogy előléptették (miután külföldön is megvédte, idegen nyelven a diplomáját), akkor azt hittem, velem örül majd. Erre elkezdi, hogy lassan már a tévében fogunk róla hallani. Mondtam neki, hogy nemigen, mert környezetvédelmi igazgatókat nem szoktak tévében mutogatni.

Na, szóval nem értem, én amit mesélek neki, amögött mindig kemény munka van, kőkemény tanulás, stb. Nem értem, erre miért kell irigynek lenni. Most már nem is mondok semmit neki.

De akkor sem értem, mire jó ez. Úgyhogy nálunk most hírzárlat van, úgy döntöttem.

"megtisztel az irigységed kár ,hogy nem tudom viszonozni"

ennyi és lép is :D

Ott fújjad le kályhaezüsttel! :))

Most úgyis jön a karácsony. :))

Valamikor én is irigykedtem. Sajnos! :(

Aztán leszoktam róla. :)

Részben azért, mert közben nekem is sikerült némileg előbbre jutnom, másrészt végiggondoltam, hogy vajon milyen úton-módon lehet hozzájutni valamihez.

Ha tisztességes a módszer, akkor nincs helye irigységnek, ha tisztességtelen, akkor meg legyenek neki álmatlan éjszakái! :)

Nem szoktam irigykedni.Ha másnak több van,vagy jobb van,letudom annyival,hogy majd egyszer nekünk is...

Azért nem vagyok irigy,mert nem tudhatom,ha pl.látok egy gyönyörű házat,tegyük fel,hogy mennyi munkájukba került,vagy éppen már elviszi mindenüket a hiteltörlesztés...Nem látunk a dolgok mögé...Így,mire irigykedjek?

Hát igen, de nehogy már magyarázkodni kellejen az irigykedő ember előtt.. Azért az orrára kössem a nehéz dolgaimat is valakinek, hogy ne legyen annyira irigy?

Én is szoktam irigységgel találkozni, inkább elcsodálkozni szoktam.. az emberek furák. olyan dologra is irigyek tudnak lenni, ami mondjuk nekik már megvan. Nem zavar az irigység.

Kedves GreenFairy !

Ritka olyan ember véleményét olvasni, aki őszinte!

Szépen fogalmazta meg, lényegében mit is kell tenni ellene. charlotteani

én nehezen. az hogy más irigy, azt csak bóknak veszem általában, vagy nem is érdekel. egyszer volt nagyon rossz, amikor az egyik közeli barátnőm irigykedett rám és éreztem rajta, hogy annyira dühös ettől, hogy nem bír a közelemben maradni és én nem tudok mit tenni érte. szerencsére sikerült átbeszélnünk végül és ő is rájött, hogy nekem sem kolbászból van a kerítés. azóta bármilyen különböző élethelyzetben vagyunk, mindig megbeszéljük egymással, hogy abban mi a nehézség éppen számunkra.

de néha bizony én is irigy vagyok és nagyon sokat küzdök ellene. általában be szoktam vallani ha barátokról van szó és akkor túljutunk rajta együtt. Szerintem az irigység természetes emberi tulajdonság, és mindenkinél elő-előjön néha, de nem szabad hagyni, hogy elszabaduljon és ez uralja az életünket meg a kapcsolatainkat, hanem kordában kell tartani.