Szülőként hogyan kezelitek, ha az egyik gyerek sikeresebb, mint a másik? (beszélgetős fórum)

Elkülöníteném a jó eredményeket és a tényt hogy "ő mindent megtett-e a cél érdekében". Ha ez utóbbira a válasz nemleges (gondolok itt a szobában való gubbasztásra/mobilozás) akkor felhívnám a figyelmét a helyedben arra hogy a semmiből nem lesz semmi, szorgalom nélkül nincs jutalom (az élettől). Én úgy vagyok vele, hogy ha nem is sikerül valami, de ha tényleg mindent őszintén beletettem, akkor nincs jog a lelkiismeret furdalásra. Hogy az átlaga nincs 4.5 felett az független ettől.

Azt gondolom egyenként hogy a fiad inkább a lányod tétlenségét figurázza ki mintsem a kisebb sikerét ( és egyenként meglátásom szerint valóban inkább ez előbbit szúrja el a lányod). Meglátjátok, ha minden erejét őszintén beleviszi, és még akkor sem ér el sokat akkor ahhoz igen alattomosnak kell az embernek lennie hogy azon ercelődjön.

Szia!

Nagyon szomorúan olvastam a TE hozzászólásaidat!

Nekem 4 van és teljesen érthető módon 4 különböző emberke! 4 különböző tudás, 4 különböző fejlettség, 4 különböző mentalitás, 4 különböző szorgalom. De valamiből csak 1 van! S az a szeretet!

Igen is én a legügyesebb kislányom mellé is odaülök tanulni, hiába úgy tudja, mint ha mindíg azt tanulta volna. NEM! Azért, mert egy 8 éves gyerek mellé igen is oda kell ülni, ha buta azért, ha okos akkor pedig azért! Mert az okosabbnak is jólesik, hogy az anyuci figyeli a mozdulatait, amikor elmondhatja a tudását, megmutathatja amit éppen csinál.

Te a lányoddal ott elvágtad magad, hogy magára hagytad és így cseperedett fel. Most pedig értetlenül állsz a dolgok előtt???

Mi nők azért szülünk gyermeket, mert a gyermeknek még ha felnőtt is lesz, soha, de soha különbséget nem teszünk és fogjuk a kezüket, támogatjuk őket szavakkal, tettekkel, majd ha kell anyagi javakkal is.

A te leírásod ezekkel szembe megy, ezért nem lett volna szabad megszülnöd a kislányt, mivel ha tetszik, ha nem az igazság az, hogy a fiú gyermek a mindenség, a lány gyermeked pedig úgy kezelted kisebbként, hogy elvan ő magának, mert úgy is tudja...SZERINTED!!!! Lehet nem is tudta, csak már akkor észrevette, hogy nem maradhat le a tesótól tudásban. Attól mert gyermek a gyermek még nem hülye!

Te viszont az voltál!

Valóban nem lenne ezek után csoda, ha az utcán végezné, vagy egy olyan hasonló ember karjaiban, akitől szintén nem kap megbecsülést, ahogyan tőled sem kapott.

Már rajtad semmi, de semmi nem műlik! Elszúrtad, de van talán 1% helyrehozni.

Két lányom van, 9 év van köztük.

A nagy kiemelkedően okos, ő lazán hozta azt, amiért más keményen megdolgozott.

A kicsi is okos, csak nem annyira.

Soha nem példálóztam a naggyal, nem bezzegeltem.

Rá figyeltem, hogy őt mi érdekli, miben jó.

Te is megpróbálhatnád, bár lehet, elkéstél.

Valószínű, hogy valamikor régen példaként hoztátok fel a testvérét és az annyira mély nyomot hagyott benne, hogy őt tekinti az elvárandó célnak.

Próbáld meg azzal semlegesíteni, hogy az ő képességeire koncentrálsz és azt erősíted. Vedd rá a testvérét, hogy segítsen neki és több időt töltsenek együtt, hogy legyen manifesztálható identifikáció. Csak abban az esetbe hasonlítsad össze a testvérével, ha az ő előnyeit emeled ki.

Talán még helyrehozható, mielőtt mélyen rögzül benne ez az érzés.

Ez a testvérek közötti ellentét, és bezzegelés valószínűleg már jó rég fenn áll, és beért ennek a "gyümölcse".

Nekem nem egy testvérem van. Mind okosak vagyunk, és ennek ellenére más képességűek - mind egyetemet is végeztünk, de más-más erősségeink vannak.

Nálunk az egyikünk kitűnője ugyanúgy dicsérve és elismerve volt, mint a másikunk hármasa. Mert abból a tárgyból, abból a helyzetből az volt a maximum kihozható.

Ha egészen kicsi kor óta - akár általános iskolától - megy ez a negatív összeméricskélés, az kudarcélményekhez vezet stb., lemegy egy spirálba, ami teljesítmény romláshoz vezet, ami újabb bezzegelést szül, ami megint kudarcélményhez vezet...

Nagyon is probléma ez a példálózó hozzáállás. Magáért kellene elismerned a lányod. Már ha ő ennyi idő után nyitott

Akkor bizony valami kisiklott, mert ok nélkül egy okos szorgalmas gyerek nem változik ekkorát.

Jó lenne ha nem cseszegetnéd, hidd el baj lesz belőle.

Nekem ugyan nincs testvérem de van unokatestvérem akivel lehet bezzegelni. A mai napig.

Tudom, mit érez a lányod. Évekre megszakítottam a családdal a kapcsolatot ez miatt és nem én mentem hozzájuk, hogy béküljünk ki, hanem ők jöttek hozzám. Nem tartott sokáig az "idill". Megint ugyanott vagyunk. Nekem erre nincs szükségem. Ahogy a lányodnak sem. Mérhetetlen gyűlölet növekszik a lelkében és a lázadás még meg is erősíti benne.

Ketyegő bomba. De majd rájössz!

Elég durva, hogy te jobban gondolod tudni azt, hogy mi miről beszélgetünk.

Nem szoktam felhozni a testvérét, inkább róla kérdezek. Választ már nem kapok. Mikor témába jön a tesó, azt mindig ő hozza fel becsmérlő szavakkal. Ilyenkor szoktam megvédeni.

Szívesen beszélgetnék vele bármiről. Laza dolgokról is, baráti hangnemben. Ő utasít el.

Most ne akarj vele beszélgetni. Megérteni se akard. Csak szeresd. Dicserd.

Engedd el, a gondolatot, hogy a tanulással piszkalod. Le fog érettségizni. És képzeld, nem az hír alatt fogja végezni, hanem igenis meg fog állni a lábán.

Ki a fene akarna beszélgetni olyannal aki csak cseszeget, becsmérli?

Gondolom nem tudsz vele anélkül 2 szót váltani, hogy ne kerüljön szóba a félisten bátyuska. Persze, hogy erre nem kíváncsi. Azért gubbaszt a szobában, mert már rád sem kíváncsi. Ezt magadnak köszönheted!

Nem igaz! Szeretném megérteni, ő nem engedi. Ez bosszant. Nem a lányomat utálom, mégis hogyan utálnám? Szeretem a gyerekemet!! Annak a tényét utálom, hogy nem jutok vele dülőre.

Nem fogad el egy tanácsot sem. Beszégetni nem akar.

Ezt ugye nem kérdezed komolyan??

Minden egyes mondatodban benne van!

Sajnos a fiam sem segítőkész ezen a téren. Elismerem, ebben ő is hibás. Nem tökéletes ő sem!

Én is félek tőle, hogy képtelen lesz megoldani a problémát. Jó lenne ha elfogadná a tanácsokat, csak ha valamiért tenni kell, az nem tetszik neki.

Akkor sikerült elrontanod.

Jobb lett volna neki egy bentlakásos iskola...

Szerintem, ha a fiad valóban okos, akkor beszélj vele, hogy győzze meg a hugit, hogy ez nem mehet így. Még akkor is győzködje, ha a hugi utálja a bátyját. Biztos, hogy nem utálja, legfeljebb "hivatalból", mert ő a "bezzeg".

Kicsi a valószínűsége, hogy ezt a problémát meg tudod oldani. A fiad talán igen, ha félreteszi a fene nagy büszkeségét. Vagy, a kislány felnő és maga oldja meg a problémáját. Ami nem túl ígéretes.

Akkoriban mellé még nem kellett!

Teljesen jókedvű, okos, szorgos kislány volt.

Mert ezt nem 17 éves korában kell elkezdeni.

A bátyám mellé már 6 éves korában leültek, 7 éves korától meg velem tanult.

Ha eléri azt, amit ti, akkor már egy szavad sem lehet. A minta tőletek van.

Ha meg mégis többet ér el nálatok, akkor az az ő sikere lesz és semmi közöd nem lesz hozzá, főleg azért sem, mert cseszegeted, semmibe veszed.

Én bízok benne, hogy egy ilyen ellenálló 17 éves mindent elér, amit kell!

És ez mind a saját erejéből lesz, mert ti, csak ellene tesztek, érte semmit.

És azért drukkolok, hogy kiheverje azt, amit okoztok neki a bezzegeléssel és talán még a tesóval is tudnak majd testvérként viselkedn.

Van testvéred?

A gond itt van: "Eddig mindig a testvérével példáloztam, de ezt egyre nehezebben viseli. A legutolsó ilyennél sírva fakadt és azt mondta, hogy ezzel csak mélyebbre húzom és egyáltalán nem akar hallani a testvéréről."

A lehető legrosszabb dolog a gyereknevelésben, ha a szülő a testvérrel példálózik. Csodálkozol, hogy egyre nehezebben viseli ezt a lányod? Igen, úgy ahogy a lányod mondja: ezzel csak lejjebb húzod őt. Igaza van szegénynek.

Gondolom, pici gyerekkortól megy az összehasonlítgatásod a két gyereked között. Ebben a lányban hosszú évek óta halmozódik ez a belső feszültség.

Ráadásul, mint írtad, a díszpinty fiad is "élvezi a helyzetet, szereti kihasználni azt, hogy ő előrébb áll és ezt a másik orra alá dörgölni." Hát, büszke lehetsz a fiadra! Szégyellje magát! 24 éves? Óvodásszint ez, nem 24 éves fiatalember szintje. Nyilván ő meg pici gyerekkora óta azt érzi, hogy ő a "valaki". Ezt erősítetted benne, a testvérével szemben, a lányod kárára.

Ne csodálkozz, hogy itt tartotok!

Gondoltál egyelten egyszer is arra, hogy magadhoz öleld a lányodat, megfogd a kezét, és elbeszélgess vele? Meghallgattad őt csak egyszer úgy őszinte kíváncsisággal? Nem felületesen, nem szemrehányóan?

Sürgősen nézz magadba, próbálj valamit kitalálni, mielőtt késő.