Terhesen - egyedül. (beszélgetés)

Nos érdekes a szituláció....idönként eltünik....aztán keresem,s akkor szóba állvelem...Full depis..amit elhiszek...nem könnyü neki sem..de itt már nem rólunk van szó!!Ezt kellene megértenie.

Nézd:2 gyermekem van,volt apukával tökéletes a kapcsolat.Attol,hogy elváltunk..ez nem most volt...Most pedig terhes lettem,úgy hogy a páromnak megmondtam nem szedem a gyogyszert,mert fogyokúrás tréningen kellett Pesten résztvennem...6 év után abbahagytam:-(Terhes lettem.....s nem ,nem jutott eszembe hogy elvetessem...nem ment.Nem kell a pénze,söt a neve sem,bár ezt elcsesztem mert azért ez nem ilyen egyszerű...A gyámügy rámtelepszik egy éven belül,s tudni akarja miért nincs apa megnevezve.Nos én meg nem fogok idegent megnevezni...mikor tudom ö az apuka.Dns fogok csináltatni,s mivel a cég ahol érdeklödtem,azt mondta ha az apuka esteleg nemegyezik bele a dnsbe...a nagyszülök is jók..ezért gondoltam arra,hogy a nagyszülöknek is kellene szólnom,ha már a fiúk nem szól.S ha ez megvan mindenki saját maga lelkiismeretével számoljon el...Én is,a voltom is,a nagyszülök is...A borzasztó az egészben,az hogy...nagy szerelem,s nem egy röpke kapcsolatrol van szó...S tessék az összes hibám az,hogy terhes lettem...s megtartottam...Ja és mindamellett tudja nem a pénze(ami nincs)kell...Csak az hogy lehetösége legyen a babának arra,hogyha megkérdezi töllem ö miért igy,akkor eltudjam mondani neki,azt,hogy ÉN mindent megtettem......S tudom mirölbeszélek,hisz elváltan is lehet szépen tisztességesen is gyereket nevelni...Nekem sikerült.....Na most meg mellé fogtam:-(

Szerintem mindenképpen van jogod szólni attól,hogy az apukával nem vagy jóban.A volt párod nem is beszél veled?

Nem volt már lehetőség elvetetni?

Sziasztok!

Kérdésem lenne...egyedül vagyok terhesen,olyanse veled se nélküled kapcsolatbol....Volt párom nem akarja a babát...23 hetes vagyok...Szerintetek szoljak a szüleinek?Nem láttam öket csak egyszer...Van jogom nekem szolni,hogy unokájuk fog születni......Vagy hagyjam az egészet a francba?Hamár a fiúk nem mond semmit..

Brrrrr.

Sajnálom. Sok erőt a pici felneveléséhez.

Persze én is tudom, hogy inkább a másik verzió szokott előfordulni, ezt csak azért vetettem fel, hogy azért a nőket sem kell mindig félteni.. szerintem.

Egyébként teljesen elítélem a dolgot akármelyik fél is lép félre...

sziasztok!

Nem akarok senki felett pálcát törni, de azért beszélhetnénk arról is ha a nő csalja meg terhesen a párját.. Mármint a nő terhes és úgy megy félre :) Nekünk van egy barátunk, akinek a "barátnője" 4 hónapos terhesen félrelépett. És hát ugye ki is derült.. Azóta megvan a baba, együtt nevelik, de ez a tüske soha nem múlik el szerintem.. Nem azt mondom h normális ha egy pasi megcsalja a terehs feleségét/barátnőjét, de vannak fordított helyzetek is...

Igazából a nagylányt sajnálom a legjobban, teljesen az apja mindenben, büszke lehetne rá az apja, de nem tartja vele a kapcsolatot.

Akkor az én gyerekemmel miért akarta volna tartani? Fura egy fickó...

Egészen véletlenül jöttem rá, hogy jól döntöttem.

Még egy-két apróság derült ki közben.

Apám egy kb 2000 lakosú falucska egyik vezető embere volt. Még nem volt mobil, telefon is csak a párttagoknak,plusz keveseknek, de hidd el, elindultam a suliba, s amire 100 métert mentem, a falu másik felében már tudták milyen ruha van rajtam, hogy az Attika, a szomszéd fiú fogta-e a kezemet vagy sem, s minden részletre kiterjedően informálva voltak.

De kidolgoztam nekik a saját hadicseleimet. Attikát néha megkértem, amikor a függöny véletlenszerűen húzódik el, adjon az orcámra puszit, hagy legyen aznapra valami szenzáció a faluban. A kisdobos hírei lassabban mentek, mint ezek a "fontos" megfigyelések.:)))

S amikor megállítottak, azok a rosszleheletű nénik, s kérdésekkel bombáztak, akkor kértem az első nagy bicajomat.

Ebben a faluban, ha valaki terhes lett, lehet hogy ő értesült utoljára róla.

szeretem a kispados néniket:-)

Párommal kezdetben albérletben laktunk,közben újítgatta a szülői házat,előzmény hogy elváltam,volt egy babóm és közben megszületett a közös,kedvesem külföldön dolizott tehát nem sokat látták.

Szóval egyszerre odaköltözött a szülői házba egy asszonnyal,két gyerekkel....

Forogtak a kerekek,járt az agya az utcabeli néniknek,amit nem is rejtettek véka alá.Most már nevetek rajta,de akkor idegesített,mondtam hogy kiirom az adataimat a hátamra,had lássa mindenki:-))

ők aztán nem suttogtak,megkérdezték nyiltam mikor csak az egyik manóval voltam pl,hogy ugye kedves,van ott egy másik gyerek is?és annak ki az apja?ugye nem vagytok összeházasodva,nem baj az lelkem,más is járt már így...stb

Kodvesen mosolyogva közöltem,hogy a nagyfiamat sem a gólya hozta,házasságon belül született, és a kedvesemmel sajn a nem tudtunk mindenkit meghívni az utcábol,de volt esküvőnk...

Minden csoda 3 napig tart alapon elfelejtették ahogy jöttek a következő témák...

Szia,

köszönöm :-)))

Megmondom őszintén az elején nagyon nehéz volt,hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem.Mi Veszprémből költöztünk ide,(ebbe a pici faluba,ahol azóta is lakunk)és itt az emberek valahogy másképpen gondolkoznak.Voltam én mindenféle k...a,amiért felcsináltattam magam,de nem foglalkoztam velük.

Persze elég sokat szomorkodtam,hiszen e-nélkül is meg volt a magam baja.

Most már így visszatekintve hamar elment az idő,de tudom,hogy átélnem elég nehéz volt.

Aztán 2000-ben férjhez mentem,2 év múlva megszületett a kisfiam.Családban gyermeket nevelni sokkal könnyebb volt már,persze nehézségek még így is akadtak.

A lányom most a kamasz korát éli,néha elég pukkancs,de egyébként nagyon aranyos,mindig is az volt.(De látom rajt,hogy hiába élünk családban,fáj neki,hogy Őrá a vér szerinti apja még csak annyira sem kiváncsi,hogy oda köszönjön Neki.Talán majd egyszer megérti,hogy ennek alapjában véve nem sok jelentősége van,hiszen a párom úgy szereti,mint a sajátját:-)))

Ő az igazi apja:-)

Te azok közül a hősök közül való vagy a szememben, akik bátran szembe mernek szállni a nehézségekkel. Mesélsz a lányodról? Milyen?

Nehéz volt az eleje?

Bocsi,de ez lemaradt:

a lányomra azóta sem kiváncsi az "apja".

Szép jó estét mindenkinek!:-)

Engem 17 évesen hagyott el a barátom (3 és fél év után)terhesen.Az anyukám beteg volt,az édesapám elég messze lakott.Teljesen egyedül voltam,senkire nem számíthattam.Munkát kellett keresnem,hogy legyen majd gyed-em és gyes-em.Persze mivel az iskolám nem volt befejezve,ez elég nehéz volt,nem beszélve arról,hogy sietnem kellett mert ha észrevették volna rajtam,akkor nem vettek volna fel sehová sem.

A lányom most 14 éves,szeptemberben megy gimibe.:-)))

Persze azóta már férjhez mentem van egy kisfiam is,és imádom a családomat.Az iskolát is befejeztem(jelenleg is tanulok).

De akkor nagyon nehéz volt,nem is tudom,hogy hogyan sikerült olyan fiatalon átvészelnem mindent.De egyetlen egyszer sem jutott eszembe,hogy akkor esetleg rosszul cselekedtem volna:-)))

Nem az a fejbenövős egyed, de nagyon aranyos.:)))

S amilyen hülye vagyok, mindig elhiszek mindent neki.

A kérdés az, ha tudnád, hogy valakivel már így járt egy fiú, te szóba mernél-e utána állni vele?

Tudnál-e bízni benne?