Terhesen egyedül... (beszélgetés)
Szia.
Sajnálom...
Mennyi idős az apuka? Mert, ha annyi mint te, akkor sajnos ne várj tőle túl sokat....egy férfi 20 évesen még nagyon "gyerek".
Köszönöm szépen!
Nagyon nagy szükségem van, lenne a támogatásra.
Szept-ben meghalt mamám, most papa, s Zs már nem csak lelkileg kínoz, kocsival is képes leszorítani.
Milyen az élet a kicsivel?
Ja... és mellesleg anno... egycsomó régimódi ember lakott a környezetemben, Akiktől hallgattam, hogy zabi gyerek, és az ilyen embereknek ki tudnám tekerni a nyakát...
Inkább tiszteletet érdemel minden olyan Anya, Aki egyedül vállalja a GYermeke felnevelését...
Kata, -Maffia, én anno... szintén egyedül vállaltam a Kisfiam, hisz az Ő Apja sem törődött velünk, sőt... amikor terhes letttem, követelte, hogy vetessem el, amit nem akartam, és aljas módon olyanokat mondott, hogy emeljem meg Őt, vagy igyak krétás vizet, és akkor majd elmegy, és akkor én is elzavartam Őt, és a későbbi években sem törődött velünk, és amikor a legjobban kellett volna a segítsége, mert olyan súlyosan volt már Autista, akkor felkötötte magát, ez 8 éve volt...
Ráadásul úgy intézte, hogy az első házasságából az akkor 13 éves kislánya találjon rá az akasztott holttestére, mert akkor éppen lement hozzájuk látogatni, és akkor a volt neje elment otthonról, és Ő vigyázott a Kislányára, és éjjel vetett véget az életének, és tudta,hgoy a személyiségfejlődésben lévő Kislánya fog rátalálni, de úgy látszik, hogy ez Őt nem érdekelte...
Én már 5 éve a sírjához sem mentem el, egyrészt, mert 100 km-re van eltemetve, és nincs pénzem, másrészt, mert nem vagyok rá kíváncsi, vannak élő emberek a szeretteim közt, és velük törődöm, és a Kisfiammal...
Szia.
Könnyezve olvastam a soraidat....mintha magamat látnám...
Most tudom, hogy nagyon félsz és sok kétség van benned, de hidd el nekem, hogy ennél jobb dolog, mint ami a pocidban van, nem is történhetett volna veled! Lesz egy gyönyörű kis emberke, aki mindennél jobban fog téged szeretni és csak ez számít!
Most őszinte leszek hozzád...
Amíg meg nem születik nagyon nehéz lesz...nekem is az volt. Bár itt voltak a szüleim, a barátaim, senkinek nem hittem el, hogy lehet egyedül is. Sokat sírtam, te is fogsz, de ez nem baj, add ki magadból a fájdalmakat...Ahogy közeledik a nagy nap és múlik az idő, egyre könnyebben viselsz majd mindent...várni fogod a gyermeked és akkor már nem gondolsz semmi másra!
Én ugyaígy jártam, mint te...most már majdnem 4 hónapos a kislányom...Sok a bosszúság az ex miatt, de LEHET EGYEDÜL IS!
Ha szeretnél beszélgetni, vagy szükséged van tanácsra, szívesen segítek, írj bátran!
30 éves nő vagyok, s a szülinapom másnapján kiderült, h 10 hetes terhes
vagyok, közben volt egy kisebb LEEP műtétem, meg egy ujjabb
felángolásom, mert colitis ulcerosában szenvedek. Másnap elhagyott
a "párom" ( bár ki tudja mi is voltam neki), mert ő nem szeretné ezt a babát,
annak ellenére, h kedden azért kerestem fel az orvost az ő kérésére, h
beszéljünk a gyerekről. 2 és fél éve mást sem hallottam tőle csak a gyerek,
ha annyit mondtam, h majd ha neked lesz gyered, kijavított, h "drágám,
rosszul fogalmaztál, gyerekünk lesz". 2 perc alatt megváltozott benne
minden. Azóta hazaköltöztem, s még az imádott kutyám is meghalt.
Összeomlott a világ körülöttem, s kétségek között vagyok, h mit hozhat a
jövő. A költözést véglegesítette, már nem keress. Úgy érzem mindenben
mellette álltam, érzelmileg, anyagilag, mert még most is tartozik, s bármiben
amit csak kért. A gyereket együtt terveztük, s nem önszántamból vállaltam.
Örülök neki, de nem tud boldoggá tenni, mert félek, h egyedül hogyan oldom
meg a dolgokat, s milyen életet biztosíthatok a babának!
A lelki terhek miatt nagyon nehezen viselem a terhességet, annak
ellenére, h már 16 hetes vagyok!
Köszönjük jol vagyunk én is depizek mostanásg a kapcsolatom miatt...nem tudom mi lenne a jo vagy rossz....
de ezt leszámitva jol vagyunk:)
Lányok!
Igaz nem vagyok a helyetekben, bár én is egyedül vagyok három kismanóval 28 évesen, és nem könnyű!
Na, de azt akarom írni, hogy ne rágódjatok, tudom nem könnyű, de élvezzétek ki a terhesség, hmmm inkább áldott állapot minden percét, mert ez a legcsodálatosabb dolog a világon! Nagyon szörnyű, hogy pár nélkül maradtatok, de higyjétek el, egy picibabával is meg lehet találni a boldogságot! Nekem mondjuk már nehezebb, mert három manóm van, de bízom én is benne, hogy megtalálom még azt a férfit aki mindőnket fog szeretni, és mi viszont őt! Ne törődjetek mással, ne hagyjátok hogy más megkeserítse az életeiteket! Kívánok Nektek minden jót, és kellemes ünnepeket!
akkor tudod, milyen ez... a nő egyszerűen nem viseli el a tényt, hogy van egy 26 éves "kisfia", aki járni kezdett valakivel, és még meg is szerette. hozzátartozik, hogy 2 éve voltunk együtt, és az összes találkozás a kedves mamával elég kellemetlenre sikerült. (finoman megkérdezte az asztalnál, hogy mindenkivel lefekszem e, stb...) aztán védekezés mellett terhes lettem, és nem vetettem el a babámat - még jó! na, ami azután jött, az nem volt semmi! kinyomozták hol laknak a szüleim, beállítottak hozzájuk, telefonon hivogatták őket, stb. a vicc az, hogy a nő tényleg semmit nem tudott rólam, nem ismert és annyira nagyon félrefogott ezzel. Anyuék közölték vele, hogy igazából nem kell nekünk semmi tőlük, nem kell segítség, remekül elleszünk. A munkámban is elég sikeres voltam, csinálom az egyetemet, szóval nem vagyok az a lenyúlós fajta, aki nem képes máshogy boldogulni. persze a volt párom próbálkozik, de elég viccesnek és szánalmasnak tartom, hogy kismamaként még én támogassam lelkileg a gyerekem apját... :)
veled mi a helyzet? vannak sötétebb és jobb napjaid? nagyon jó lenne ezt kibeszélni, mert biztos, hogy meg tudjuk csinálni egyedül... csak egyszerűen könnyebb elviselni, ha le lehet írni valakinek, aki érti...
Ezért nyitottam ezt a fórumot, mert én dettó ebben a helyzetben vagyok.
Ha gondolod írd le bővebben mi volt a baj, hátha tudunk egymásnak segíteni vagy egy kis erőt adni a boldogtalanabb napokra!:)
Írhatsz priviben is.
hahó, remélem jár erre valaki!! a saját magam és a baba érdekében döntöttem úgy, hogy inkább egyedül csinálom végig a terhességem és ami utána jön. eléggé el vagyok kettyenve, de hosszú távon ez a jó megoldás. az apuka szeret - lagalábbis ezt állítja - de sajnos az anyukája egy idegbeteg, aki párszor padlóra küldött. (hogy engem az hagyján, de sajnos a szüleimhez is berontott) én vagyok túl érzékeny, vagy tényleg nem OK, ha egy kismamát valaki azzal vádol, hogy cselszövésből lett terhes.
csak a bigott vallásos családoktól mentsen az ég!!!! ha valaki még jár ebben a cipőben, írjon, mert őszintén szólva nem tudom kivel megbeszélni.
Valószínűleg csak annyi a baja, hogy nem beszélted meg vele, hogy alkalmas-e neki nagymamává válnia. Néhány nő hirtelen nagyon öregnek érzi magát, amint kiderül, hogy unokájuk lesz...
Örülj a babádnak, rengeteg örömöd lesz benne!
Persze jobb lenne, ha a párod is melletted lenne, de hidd el nem fogsz magadra maradni akkor sem, ha nem a gyerek apja talál majd egyszer csak rád...
Nekem már nem volt akkor erőm elküldeni a sunyiba, anyukám kapta ki a kezemből a telefont és mondta meg neki, mit csináljon a picike fiával! Mindegy is!
Most éppen azt próbálom túlélni, hogy barátnője van és hetek óta azt sem kérdezi meg élünk-e vagy halunk.
N agyon sajnálom,ami Veled történt,nagyon rossz dolog,főleg ebben az időszakban.még az első sorokat olvasva azt javasoltam volna,hogy dolgozzon,és mellette szórakozzon-azt hiszem ezt a szót használtad-azaz zenéljen..rá kellene jönnie,hogy így nem lehet élni..a munkából akár a zenét is finanszírozhatná,de elsősorban az életét..Téged,és a babátokat.
A többieknek igazuk van,hogy jól döntöttél,és abban is,hogy fiatal vagy,és csinos,így picivel is fogsz tudni új kapcsolatot létrehozni.a többin ne rágódj előre,hogy mást szólít apának,stb..majd lesz valahogy.a fontos,hogy megnyugodj,otthon jó helyed van,van segítséged,barátaid,és lesz egy babád,akiért felelős leszek egy életen át,és sok szépet fog adni Neked.Sok sikert kívánok,és sok erőt,hogy mindezt feldolgozd!!De ügyes leszel!!