Egyedül maradni terhesen (beszélgetés)
Ha már úgyis külön vannak,mégis mi lehet rosszabb?
A férjemet én se engedtem volna be semmi pénzért,pont emiatt,szépen várakozott odakint,pedig én tervezett császárral szültem,tehát semmi olyan nem volt,amin sokkot kaphatott volna.
Na mindegy.
Vannak viszont férfiak,akik utána,hogy látták,hogyan ad életet a párjuk a közös gyereküknek,sokkal erősebben kötődnek és jobban szeretik utána,mint valaha.
Nekem az a véleményem erről, hogy nem minden pasi bírja azt, amit szüléskor lát. Ki tudja, később mikor jut eszébe szörnyűségként...
Persze van 3 gyerekes mintaapa-mintaférj ismerősöm, aki bent volt mindegyiken és hatalmas élmény jó értelemben neki.
Vajúdáskor, amikor nem a legjobb formában leszel, nem lesz teher neked, hogy már nem vagytok egy pár?
Velem anyu jött, próbált simogatni, de azt sem bírtam, hogy hozzámér.
Gondold át, te ismered az exed. Végül kiküldheted a folyosóra bármikor...
Bocsi, nem akartalak bántani. Hasonló helyzetben voltam én is, 4 hetes terhes voltam amikor otthagyott a volt férjem, 6 hónapos terhesen váltunk.
Babával teljesen megváltozik az élet. Neked is átalakul az értékrended. Kialakul majd, ne aggódj! ❤️
Mindenképp,rosszabb nem lesz a helyzet,hisz elvileg nem vagytok most úgy egy pár sajnos.
Ott még lehet,hogy visszatalál hozzád.
Szívből kívánom,hogy úgy legyen.
Lehet hogy egyszerűen sok most a férjednek amik történnek. Pánikol a jövőtől - cég, gyerek, építkezés és ki tudja még mi, amit esetleg nem mond el neked valami ok miatt.
Jó, ha bevonod a baba dolgaiba, szülés, gyereknevelés stb. Látni fogja, hogy megy minden szépen a maga útján, akkor megnyugszik és remélhetőleg visszatér hozzátok. Legyél vele kedves, - ha akarod még ezt a kapcsolatot szívből - vond be a családi életbe, akkor látni fogja , hogy szükség van rá, ott a helye.
"Fogsz-e boldogulni a szüléssel"
En soha nem tetem, es soha nem fogok, de szulni cssak egy no tud.
ha kamionozik, szerintem egeszen jo a szulok mellett elni, akik szivesen segitenek.
Komolyan hagyd a francba! Szereti a babat, ez a fontos, ti meg igy is, ugy is talalkoztok. Ha ujra osszejotok, jo lesz, ha nem, akkor van egy gyereked egy apaval, aki szereti ot.
Tulajdonképpen mi a kérdés?
A) Miért lépett le a férjed?
B) Vissza tudod-e kapni őt és hogyan?
C) Fogsz-e boldogulni a szüléssel, gyerekkel egyedül?
Az én válaszom:
A) Ezt legjobban ő tudja. Ha ez számodra a sok beszélgetés és terápia után sem derült ki, akkor vagy nem akarod meghallani, vagy ő sunyít.
B) Kb. az előző pont.
C) Igen, főleg ha a szüleid is segítenek, nem lesz gond. Plusz lesz egy “vasárnapi apuka” is a képben, minimum.
Miért vettük igénybe eddig?
2015-ben haza jöttünk külföldről,ahol együtt éltünk. Már úgy jöttünk haza, hogy elment rögtön kamionozni a párom. Két hetet volt kin, két hetet itthon, ilyenkor a házat csinálgatta. Aztán jött az eljegyzés, esküvő, cégalapítás, babaprojekt. Lehet hirtelen sok volt. Idáig jutottunk. Remélem igazad lesz és találunk megoldást a kapcsolatunkra. Méltatlan lenne, ha ilyen mondva csinált dolgok miatt lenne vége.
Jelenleg azt érzem, hogy hagynom kell menni, hogy egyedül találjon megoldást, ehhez nincs rám szüksége.
Én nem feltétlen tartom rossznak a közös lakrészes megoldást, főleg így,hogy kamionozós férjjel vállalatok a babát.
Bár nem értem, a mamshotelt eddig miért vettek igénybe.
Sikerült megoldani, még 5 évet voltunk együtt, más ok miatt elválunk, de békésen, vita nélkül. Tartottuk a kapcsolatot, mikor összejött az új feleséggel, ez az üdvözletrk szintjére redukalódott, akkor röviden annyit beszélünk, kivel mi van, küld pár képet a fiáról :)
Ne ess pánikba! A szüleid segítenek, az apuka segít, ha már mennek a dolgok, remélhetőleg, ahogy mondtam, talán tudtok beszélni.
Igen sajnos érthető így a mamahotel. Cumival éltünk a szánkban. Dolgoztam én is, ő is. Itthon minden készen várt minket.
A házat kezdtük el igényeink szerint rendbe rakni. (Sok mindent ő csinált saját kezűleg). Mivel ő kamionozik ezért gondoltuk úgy, hogy jobb lesz, ha maradunk és, ha jön a baba én sem leszek egyedül, segítség nélkül. Sikerült kialakítani a külön lakrészünket, így nem is zavarjuk egymást az ősökkel.De ezt már nem tartom jó ötletnek, tudom hiba volt.
Megeshet, hogy még mindig blokkolták érzi magát.
A babázásban veled van, az a legfontosabb, aztán ha látja, hogy mennek a dolgok, talán megnyílik, és meg tudjátok oldani.
Én csak majdnem váltam, mert csaltak. 3-4 hónap külön élet kellet, hogy tudjunk beszélni, és pár hónap ajtó csapkodás. Még 5 évet voltunk együtt, és a végét leszámítva tök jól. Erősebb lett a kapcsolatunk, mint előtte volt.
"Tudod szüleimmel éltünk együtt, amit elmondása szerint nem bánt meg, mert nagyon jól kijöttek, de nyilván sok teher lekerült a vállunkról, hétköznapi gondokkal nem kellett megbirkóznunk."
Ezt hogy kell érteni? Mamahotel?
A férjemmel először én is a szülésnél laktunk, de onnan elköltözni egy megváltás volt, mert nem kellett mások után pakolni, takarítani vagy kupiban élni, vagy dirigalni és veszekedni, majd leva..st hallnagni, hogy mit szekírozod :P
Talán be van kakkantva, hogy az új cég mellé még többet kell tenni, és azt se tudja, hová kapja a fejét.
Legjobbakat!
Keresem... Sok minden múlt a kommunikációnkon. Állítása szerint voltak dolgok, amiket nem mondott ki, mert nem akart megbántani, azonban ezeket nem tudja felidézni, nem tud példát mondani. Kérdezem én, ha valakit megsértenek és nem mondja ki, akkor azt elfelejti?
Ennyit hozott fel oknak idáig.
Persze, mert nem voltak kötöttségek.
"Ő sokat volt külföldön és sokat ingáztunk."
Igen, addig jó volt minden... viszont mikor el kellett magát köteleznie akkor megváltozott.
Szerintem nem kellett volna a gyermekvállalást házassághoz kötni.
Akkor esetleg bepánikolhatott a jövőtől?
Bár attól hogy lelép, megváltoztathatatlanul apa lesz.
Minden esetre nagyon sajnálom, remélem a legjobbakat neked!
Persze, gondolom, hogy nem. Csak viccből írtam.
A házassággal, lehet gond volt, bár nem változott semmi. Lehet ez volt a baj. Tudod szüleimmel éltünk együtt, amit elmondása szerint nem bánt meg, mert nagyon jól kijöttek, de nyilván sok teher lekerült a vállunkról, hétköznapi gondokkal nem kellett megbirkóznunk. Megmaradtunk kapcsolati szinten szerintem.
Másik nő? Elgondolkoztam rajta én is, de akkor olyan szinten érzelmileg sivár volt, hogy senki felé nem mutatott érzelmeket. Én tudtam, hogy ő olyan fickó, aki nehezen beszél, illetve mutatja ki az érzelmeit. Azóta nem tudom, hogy van-e valakije. Bár elmondása szerint nincs, és én hiszek neki.
Biztos vagy benne, hogy téged akart és nem csak a gyermeket?
Sajnos, a férfiak nem tudnak szülni. Viszont az apai érzés bennük is ott van, bennük is megérik az a vágy, hogy apák akarnak lenni.
Nem hiszem.
12 év és a lányunk születése után házasodtunk össze.
Mindkettőnk családnevét megkapta.
Nálatok nem a házassággal lesz a gond.
Esetleg egy másik nő?
Ez egy nagyon jó kérdés... Nem tudom. Ő sokat volt külföldön és sokat ingáztunk.
Amikor már szóba került a gyerek kérdés, akkor én mondtam, hogy persze nem vagyok semmi jónak az elrontója, de az én vezetéknevemet is meg fogja kapni, mert én sem vagyok az ő nevén. Erre azt mondta, hogy inkább elvesz :-). Lehet itt rontottam el.