3 hónapos babával egyedül maradni (beszélgetős fórum)

Pont igy jártam én is, a párom lelépett, babával maradtam egyedül, egy angliai albérletben....itt kinn dél-Angliában. Egy 3 éves,teljesen biztonságosnak hitt élettársi kapcsolat lett befejezve.....semmi segitségem sincs,AZ összes rokonom, szüleim Pesten élnek, teljesen egyedül vagyok és pénz nélkül....Angliában élek már 4 éve. A vendéglátásban dolgoztam, mint szakács, de visszamenni a munkahelyre már nem tudok,bölcsik,ovik itt mind fizetösek!!! Most fogok bemenni a hivatalba segélyekért,más megoldás nincs...

Hol élsz külföldön? Van segitséged?

Sziasztok. Na ez az én fórumom. Sajnos:( nekem ikreim lettek 3 hónaposak és a párom lelépett. Teljesen egyedül maradtam a babákkal. Külföldön élek már 8 éve. Majdnem 7 éves kapcsolat lett befejezve én is nagyon kivagyok de na.. Ezt dobta a gép. Élnünk kell tovább,ott kell lennünk a babáknak. Utálom a férfiakat...

De sajnálom,hogy nem találtam meg ezt a fórumot hamarabb.

Bisztos roszul alakulnak a kapcsolata a másik nővel.Remélem nem akarod visszafogadni?

Nem értem. Miért van az,hogy most már újra olyan kedves, figyelmes a gyerekem apja,mint amikor megismerkedtünk?Igaz csak vasárnaponként van velünk hetente, 2hetente, de tegnappont olyan volt,akibe annak idején beleszerettem... Miért nem volt ilyen végig a kapcsolatunk alatt? Igaz most találkozott egy csajjal, akivel alakul... Én meg szenvedek...

Igen változtatnod kellene ami piszok nehéz,de ahogy írtad ex éli saját életét,és a kislányod se olyan fontos neki.Akkor te miért rágotsz a multon.Minden embernek jogába ál boldognak lenni.Halgas a szivedre kivánom,hogy minnél hamarabb megtaláld a férfit aki megsimogta a lelkedet.

Remélem igazatok van. Meg kell próbálni előre nézni. Hiszen a volt párom már javában éli a gondtalan, szabad életét. Akkor én miért szomorkodjak? Talán a kislányom miatt, hogy olyan apukája van, akinek nem ő az igazán fontos:( Nem értem, mert ő nem ilyen ember volt, mi történhetett...

Kérlek ne mondj ilyet!Fiatal vagy és csinos a kislányod is aranyos.A ne élj a mult árnyékáb.Aki nem tudja élni a jelent nem tudja épiteni a jövöjét.Hit el vannak férfiak akik elfogadnak a gyermekedel.

Szia!! Ezzel,nem teljesen értek egyet :S Most még korai ezen fantáziálnunk,de kislányodnak is van esélye arra,hogy igazi családban(apa,anya,gyerkőc) nevelkedjen! Ne kövezzen meg senki az előbbi mondatomért,mert nagyon is tisztában vagyok azzal,hogy KORAI még ilyen kijelentést tenni!!!De,a múlban nem szabad leragadni,előre kell nézni,hagyni,hogy alakuljanak a dolgok. Idő kell,hogy lecsituljon a fáldalom. Fel a fejjel,hidd el nincs veszve minden!!

A kislányomat sajnálom. Sosem fogja megtudni milyen egy teljes családban élni, apukával.

Szia!! Tudom,hogy nehéz és valahol mindig is nehéz lesz a lelked mélyén,ha látod őt :S Sajna,mi nők fokozottabb lelki világgal vagyunk megáldva,nem tudunk olyan könnyen lépni,mint a férfiak,ez genetikailag bennünk van :S De,mint írtad is,IDŐ kell,hogy elcsituljanak a hullámok.Neked tiszta a lelkiismereted,ő meg a sajátjával számoljon el úgy,ahogy tud,vagy akar!! :S Az ő szégyene,nem a Tiéd,hogy magadra maradtál a kislányoddal!!! Sőt,le a kalappal az olyan szülők előtt,akik egyedül,fel tudják,tudták nevelni gyermeküket!!!

Szia! Köszönöm!!! Elgondolkodtatók a szavaid... Sajnos tegnap véletlenül összefutottunk,nehéz volt... Tudom, hogy el kell engednem, hiszen neki jobb lesz így. De nekem bizony idő kell.

Szia Christa!! Hát,még mindig nem térek napirendre a hír miatt! :((( De,elolvastam a hozzászólásokat és én is azt tanácsolom,hogy nézz előre,ne a múltba ragadj le,a kislányod az első és legfontosabb!!! Fáj,ez nem kétséges,hisz érzelmileg kötödsz hozzá,babát vállaltál,mert szeretted Őt,vele képzelted el az életet,de,ha Ő így döntött,akkor el kell engedned,nemcsak fizikálisan,lelkileg is. Anno én is kipenderítettem a gyerekem apját,akkor volt 8 hónapos a lányom,de meguntam az állandó itt segítek,most ide utazok havernak segíteni,jahhh,bulizni járt,süket duma volt a "dolgozni megyek haverhoz" című szöveg,elegem lett,fel is út,le is út,ketten maradtunk a csajjal,de jobb volt így.Nyugodtan tudtam Vele foglalkozni,nem kellett állandóan azon paráznom,vajon ma este hazajön az apja,hol csavarog stb...,mert tudtam,hogy nem kell várnom,elment és nem jön többé vissza!!! Fel a fejjel a csaj,hidd el az idő majd segít :)) Látod,sok sorstárs "túlélte" ,sőt sokan jó döntésnak tartják,hogy akkor anno meglépték, "egyedül maradtam a gyerekkel" ,de jobb ez így. Kitartás,rám számíthatsz,ha beszélgetni szeretnél!!Puszillak

Az a legfontosabb, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között éljetek. Örülj a gyermekednek, próbáld élvezni minden óráját, adj neki törődést, sok-sok mosolyt és törődést, szeretetet, mert ezek a hónapok gyorsan elmúlnak! Az anyaság minden napját tanulni kell, mert minden nap újat fog hozni. Az a legfontosabb, hogy helyt tudj állni, hogy nyugodtan nézhess a tükörbe, mindent, ami csak tőled telt, megtettél. És holnap újra fogod kezdeni, folytatni, jobban, mint tegnap! Gondold át a tetteidet, mert egy kicsi életért vagy felelős, ő a fontos. És neked mindent meg kell tenned érte sírva, fáradtan, zokogva, lemondva önmagadról. Védeni, óvni, tanítani, gondoskodni.Mert felelős vagy érte! Ahogy a Kis hercegben van. "Megszelídítettél, felelős vagy értem"! Ez az anyukák sorsa, hiszen "odadobattunk mindenünkkel." A gyertya csonkig ég, de fényt hagy maga után...

Köszönöm szépen. Sajnos így van más fontosabb neki, mint mi. Ő még egy nagy gyerek.

Bízok benne,hogy hamarossan találsz valakit akinek ti lesztek a legfontossabbak.Nem kértél sokat tölle csupán,hogy veltek legyen mind egy rendes család.Az ex ednek fontosabb volt anyuci,meg a haverok.Pedig te voltál aki gyereket szült neki.

Köszönöm szépen, igyekszem! Én is bízom benne, hogy hamarosan enyhül a fájdalom.

Gyors kilábalást kívánok :) ♥

2-3 naponta? Ez nem család. Eszedbe ne jusson magadban keresni a hibát vagy elfogadni azt, hogy Te tehetsz mindenről. Egy család nem arról szól, hogy ha van kedvem, akkor hazamegyek, ha nincs, akkor nem...

Ez normális, hogy most így érzel. Nem minden férfi egyforma, bár sokszor szoktam én is ezt mondani. Ne keresd az igazit,csak csalódni fogsz, mert direktbe úgysem fogod megtalálni. Hidd el, minden rendben lesz, bár tudom, hogy most ez hihetetlennek tűnhet. Én éjszakákat sírtam végig, hogy senki ne lássa, hogy szenvedek, mint egy kutya, mert nem vágytam senki vigasztalására, szánalmára. Aztán idővel elmúlt, és tényleg akkor jöttem rá, hogy nem az ex hiányzik, hanem Valaki, Bárki, csak mellettünk, velünk legyen. Tisztáznod kellene először is, hogy érzel vele kapcsolatban. Lehet, hogy neked sem ő kell, csak Valaki. Ez önző dolognak hangzik, de társas lények vagyunk, természetes, hogy nem szeretnénk egyedül lenni.

Ismerem a történetet. Nagyon igaz a mai világban. Tegnap beszéltem a volt párommal. Abba bukott bele a kapcsolatunk, hogy túl sokat akartam vele lenni. 2-3 naponta jött csak hozzánk. De egy család nem erről szól, hogy együtt vagyunk? A szülei, barátai fontosabbak neki. Nekik segít, mindig ugrik ha szükség van rá, de ha én kértem nem. Nem értem.

Csodák vannak csak az a baj sokk a szemfényvesztö is.Létci keres rá a négy gyertya történetére,ha nem találnád holnap elküldöm.

Az a baj,hogy már nem először okoz komoly fájdalmat egy férfi. Nagy tapasztalatom nincs, de ami van az is elég ahhoz, hogy inkább egyedül maradjak a lányommal ezek után. De csodák azért még vannak.

Közel 24 évig nem tudtam túl lépni a történteken. Hála Istennek 2 évvel ezelőtt megtörtént a jég. Csak az elvesztegetett időt nem tudjuk már behozni, mert egyedül küzdöttem végig az életet a fiam mellett, aki már diplomásként 4. éve külföldön él!

Azért fáj mert gondolsz rá.A multat ki kel törölni elmult nem lehet visszahozni enged,hogy elsöpörje a szél,és helyette hozzon valami újat ami sokkal sokkal jobb.

Ezt a fájdalmat én is átérzem. Nem tudom vagy x hónap, év múlva hogyan fogok érezni, azt sem, hogy rá tudok-e nézni még férfira egyszer majd valamikor, évekkel később vagy inkább csak a lányommal foglalkozok, ki tudja. Ahogy olvasom van, aki megtalálta a párját és szép kisfiúk született, van aki nem tud túllépni. A lányom ráadásul nagyon hasonlít az apjára. Nem tudom,hogy lesz ezek után,de sok olyat írtatok nekem, ami segít!!! Nagyon hálás vagyok ezért!

Nem vágyakozom utána, csak fáj ez az egész!