Egyedül a babával (beszélgetés)
hát elég durva dolog hogy látja mert nyilván látja hogy tengernyi dolgot lett amióta a baba megszületett és nem segít. főleg, hogy mivel mondjuk ő az apja a babának. Önző dolog amit tesz.
én is erre lennék kíváncsi. Van egy olyan gyanúm, hogy csak az asszony élete változott meg a szülés után teljes mértékben, a férjé nem. Maradt az összes házimunka, plusz a gyerek ellátása-gondozása, nevelése, a pasi meg ugyanúgy éli az életét mint előtte
Az a baj, hogy nem "segíteni" kellene, hanem ellátnia a saját gyerekét.
Innen nincs visszaút sajnos.
A te férjedet nem érdekli a családos élet.Ennek semmi köze az edzéshez sem.
Én hasonló helyzetben voltam,igaz apuka az első 7-8 hónapban még oda tette magát,utána már egyáltalán nem,csak a hátát láttuk mindig ahogy éppen elment valahova.Most 5 éves a lányunk,és most mentünk szét nemrég.Öröm az ürömben,hogy mivel eddig is egyedül oldottam meg mindent,most sem estem cseppet sem kétségbe,hogy mi lesz,hiszen azon kívül hogy kiesik egy fizetés,tulajdonképpen semmi :)
a gyerek születése előtt mennyire vette ki a részét a házimunkából?Mennyire volt előtte egyenrangú partner, vagy csak az számított mindig, hogy ő mit szeretne?
Ezek mind olyan jelzések,amikből általában kiderül, hogy milyen mértékben lehet számítani egy férfira akár később is, amikor már megszületik a baba
Azert meg ne kuldd oket a valoperes biro ele!
Valószínűleg szerepzavarba került.
És mit csinál apuka hétvégén?
És amikor nyugodtan, csendben vagy később ingerülten rákérdeztél, hogy miért nem tölt Veletek több időt, akkor mit válaszolt?
Én hétvégén lelépnék 1 órára. Hivatkoznék valami beteg rokonra, barátnőre, akármire. Vagy fodrász. Egyszerűen bejelented hét közepén, hogy szombaton egy órára elugrasz x-hez vagy fodrászhoz és nagyon fogsz sietni.
Ellentmonmdást nem tűrően, de normális hangnemben, a legnagyobb természetességgel bejelented ezt.
Ha kikéri magának, akkor nagy a baj.
Ha csak bizonytalanná válik, akkor kedvességgel megpuhíthatod, bíztathatod, hogy nem nagy ügy, csak akkor hagyod itthon, amikor már alszik a baba, s mire felébred, Te is itt leszel.
Egyszerűen be kell dobni a mélyvízbe. S ha az első ilyenen már túlvan, akkor már a későbbieknél sem nyafoghat többé.
HAJRÁ, csak határozottan!
Mennyire vette ki a részét a házimunkából terhesség előtt?
Nem volt olyan időszak, amikor teljesen kivonta volna magát a gyerekezésből.
Itt valami nagyobb baj van, ez nem természetes, hogy menekül otthonról.
Egyébként te, mint a felesége mit érzel, gondolsz az okokról? Biztos van valami, amire tippelsz.
Sajnos nem ilyen férjet választottam. Ő sokkal jobban szeretett volna gyereket, mint én. Semmi gond nem volt a kapcsolatunkkal, egészen addig, míg megszületett a kislányunk.
Sajnálom, hogy ilyen férjet választottál, valamint hogy ilyen apja van a gyermekednek.
Az én férjem az első naptól etet, fürdet, pelenkáz, altat.S nem én kértem rá, ő akarta.
Szerintem el kéne gondolkodni azon megéri e neked egy ilyen férj mellett küszködni!
Kérdésedre válaszolva: a tudat hogy minden nappal egy picit könnyebb lesz.
Ez itt a lényeg, ez egy jó kérdés.
Az edzés egy választott program. Mi alapján jár neki napi 4 óra kikapcsolódás, neked meg semmi? Mondjuk az ilyen apa szerintem nem is kíváncsi a gyerekére...
Sztem ö már teljesen lemondott arról h a fèrje változni fog. 😢😢
Csillaggal értek egyet. Tud vele mit kezdeni maximum kényelem vagy egyéb más okok miatt nem akar. Nekem a második kisfiam még a pocakban van a férjem van, hogy egy hónapig külföldön dolgozik de amikor pl most télen is itthon van az összes vizsgálatra jön velem, esténként beszél a babához, simogatja a hasam. Nem egyedül vállaltam a babát ő ugyanugy szerette volna. A te férjed hogy volt vele, akarta a babát? Miért kell naponta 4 órát edzenie? Járjon heti 3x a többi délelött pedig legyen a babával, kell a segitség mert ha kezdettöl ezt szokja meg késöbb sem biztos, hogy bármiben segiteni fog.
Az én férjem is edz, ráadásul 3 sportot csinál ( triatlon). Mégis mindenben segít az első nap óta. Én is tudom az edzéseimet csinálni (futás). Azt hiszem ez teljesen személyiség függő. A te férjed ilyen volt baba előtt is. Változni nem fog :-( szerintem is menekül. Vagy megoldjátok, vagy válni fogtok. Nem rosszindulatból írtam.
Az az igazsag, hogy az elso honapokban nem nagyon tud egy ferfi "mit kezdeni"egy ilyen pici babaval.
Hát ezzel nem értek egyet fürdetni büfiztetni ha nyügi kicsit ringatni apuka is tudná Szerintem napi 4 óra edzés túlzás :( Olyan mintha menekülne a párod otthonról. És igen is neked is járna legalább heti 2-3 óra magadra. Hétvégéken mit csinál a párod akkor sem segít?
Ezzel teljes mértékben tisztában vagyok, nem várok el tőle annál többet, hogy esetleg a fürdetésben segítsen kicsit, amikor már sokszor nyűgös és fáradtak vagyunk mindketten, de még ez sem sikerül. Egyébként százszor átrágtuk már, kértem kedvesen, nagyon kedvesen, aztán nagyon dühösen, semmi nem történik, nem is ezért indítottam a topicot. Sajnos anyukám egészségügyi állapota miatt nem tud segíteni, így tényleg mióta megszületett( császáros volt, 2 nap után már itthon) egyedül csinálok mindent, csak érdekelne, hogy másoknak mi segített túllendülni ezen az időszakon
Az az igazsag, hogy az elso honapokban nem nagyon tud egy ferfi "mit kezdeni"egy ilyen pici babaval.
Mondjuk azert dajkalhatna, teaztathatna, ringathatna a picijet. Meg karba sem merik nagyon venni.
Hát ez nem hangzik túl jól. Muszáj minden nap ennyit edzenie? Valahogy meg kellene találnia az aranyközéputat.
'Nincs rá ideje.' Délelőtt edz, délután dolgozik. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy 8-kor kel, amikor a kicsi még alszik, fél12-re hazajön enni és fürdeni (ilyenkor ha úgy jön ki a lépés pár percet látja), aztán elindul dolgozni és este 20-21 óra körül megérkezik, amikor már alszik
Megkérdezhetem, hogy ha van apuka, akkor miért nem segít?
Olyan anyukákat kérdezek, akik egyedül nevelik a kisbabájukat (nem egyedülálló anyákra gondolok), hanem akiknek nem segít a férjük, egyáltalán, semmit. A kislányom 3 hónapos múlt, de kezd eluralkodni rajtam a kétségbeesés és a magatehetetlenség. Ti hogy bírjátok?
További ajánlott fórumok: