Tényleg akkor jön az igazi, amikor nem számítunk rá? (beszélgetés)

Én soha nem számítottam rá,és ezután sem fogok,nem is jön,talán nincs is igazi.

Én vagyok a kakukktojás,mindenki megnyugodhat. :D

Igen, ez így szokott lenni! :-)

Tetézve azzal, hogy az érkezése legtöbbször hoz magával némi bonyodalmat is...

Néha pont azzal az emberrel jön a szerelem, akivel nem kéne, akivel pedig kéne, az nekünk unalmas, nem kell... :)

Ha nincs kedved válaszolni egy konkrét kérdésre, akkor kérlek mondd azt.

Egy konkrét esetről írok, te meg eszmék futtatva válaszolsz.

Így két különböző csatornán beszélünk.

Ennek viszont nem látom értelmét.

Lehet, hogy te ócska virtulás figura vagy, de én nem tartom magam még a virtulás életben sem ócska figurának. Köszöntem a megtiszteltetést...!

Inkabb eszmeket pufogtatok, minthogy ne higgyek semmiben.

Masfelol ez meg mindig jobb, mint egy konkret kerdesre eroltetett jopofizassal felelni.

S hogy a kerdesedre is valaszoljak: ugyanolyan ocska virtualis figura vagy mint en. Semmit nem kell neked elhinnem, nekem sem neked.

De hogyan is tudnek olyasvalakit komolyan venni, aki magat sem veszi komolyan.

Johny, Te már megint mellé beszélsz.

A múltkor is és most is konkrét eseteket írtam le, megtörtént, kipróbált tényeket, Te meg elkezded puffogtatni az eszméidet és általánosítasz.

Nem bújok el a gép mögé, itt vagyok wazze, itt!

Nem ott! ITT !!!

Nem egy kitalált macskás öreghölgy jellemét írom le, hanem a saját véredényem, ami szerint az életben is cselekszem.

De tudod mit? Ha megpukkansz, akkor sem fogom bizonygatni, hogy milyen vagyok :o)