Tedd a szívedre a kezed, és válaszolj: Boldog vagy a pároddal? (beszélgetés)

Tény..3 felé alapmodell.. egyikben sem voltam boldog.

..igy mivel próbáltam..igy utolsósorban feladtam elfogadtam ezt az életet..

És ha itt mindenki azt írná, hogy pont úgy vannak mint te, akkor megnyugodnál és hátradőlnél, hogy akkor ez a normális, jó helyen vagy?

Megnyugtatna a tudat, hogy másnak is pont olyan sz@r, mint neked?

Miért érdekelnek mások? Miben befolyásolná az életedet mások válasza?

Nem, egyébként nem gondolom, hogy sokan, akik hosszú kapcsolatban élnek, csak megszokásból, kényszerből, gyávaságból, stb. élnek együtt.

És azt is tudom, hogy ha itt valaki leírja, hogy nem így van, az rögtön céltáblává válik...

Több mint 20 éve vagyunk együtt, ebből 16 éve házasok és nagyon szeretjük egymást,boldogok vagyunk!

... és szerelmesek!

Szerintem jól kell választani.

Nem elég az éppen lángoló szerelem, mert sokan attól nem látják a másik hibáit. Pedig ott van az csak évek múlva vesszük észre.

Magunkban is egy szilárd elhatározás kell, számítva arra is, hogy változni fogunk.

És beszélni, beszélni, beszélni egymással!

3 féle családmodellt jellemeztél egymás után.

Már az is alapkérdés, ki mit nevez boldogságnak.

Vállalom nincs oka.

Szahina0213 .

Sokat gondoltam mostanság...Vajon hány hosszútávú (több éves,évtizedes)házasság, kapcsolat boldog?Vajon mai világban is még él az,hogy párunk már nem szeretjük de nem hagyjuk el..megalkudunk..elfogadjuk q sorsunk..(gyerekek miatt,anyagiak miatt,gyávaság miatt,önbecsülés hiánya miatt,társadalmi eljárás miatt stb) Nem lépünk..és már nem is álmodoznak arról, hogy ránk vár az igaz szerelem..arról h majd egyszer újra kezdjük..álmaink is feledjük.Észre vesszük wzt is ha a párunk ugyan így csak "kényszerből "van velünk?Bevallom..én így vagyok és környezetem is ezt látom..nem boldogok,nem beszélgetek már

..élnek egymás mellet ,teszik amit muszáj és eltelt az élet. ÉS ez annyira szomorú néha...mi anyák amúgy is hajlamosak vagyunk feledni önmagunk..mint feleség, mint anya felaldozzuk magunk..élet célunk h családunkban gondoskodjunk..a baj csak akkor kezdődik amikor a gyerekek kirepülnek..párunk le lép..és ott maradunk egyedül magányosan...és nem tudunk magunkkal mit kezdeni mert valójában magunkat sem ismerjük..azt az életet meg főleg nem amiben mi is fontosnak vagyunk..ahol rólunk is gondoskodnak...ahol életünk az álmainkban.. stb..Remélem értitek mire célzok..természetesen vannak kivételek vannak csodás kapcsolatok.. párok..családok..szóval nem általánosítás...csak kíváncsiság...mert éltem én is másik oldalt...ahol vikt boldogság...ahol volt egyensúly, ahol voltam fontos,ahol volt én időm..karrierem családom mellett...de valahogy az sem volt felhőtlen mert ott a folyamatos lelkiismeret furdalással küzdöttem az miatt h elveszem az időt a családommal.. külvilág is azt sulykolta:ne most akarj karrierjét,ne most akarj spórolni,vagy hobbija is időt szánni neked a család mellett q helyed stb...így egy idő után beletörödtem feladtam...kíváncsi vagyok ti h vagytok ezzel.Koszonom