Szülésem története

2010. 07. 30-án éjjel fél 2-kor arra keltem, hogy majd bepisilek. Elmentem vécére, gondoltam utána jót fogok aludni, szakad az eső, ablak nyitva, nincs az a nagy meleg. Erre 2-kor keltem, hogy valami folyik a lábam között. Gyorsan felkeltettem a férjem, hogy szivárog a magzatvíz. Kérdezi, hogy menjünk? Szülünk? Mondom, várj még lehet, hogy csak szivárog és így még van időnk. Gondoltam felállok, kicserélem a bugyit, de már nem kellett, mert úgy elöntött a víz, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel. Gyors cucc fogás, törölköző a láb közé és ki a szakadó esőbe. Mire beértünk fél 3-ra már fájtam eléggé, de csak 10 percesek voltak. Megvizsgált a szülésznő, bő kétujjnyi, a méhnyak elvékonyodva. Mondta várjak, felkelti az ügyeletes orvost nézzen meg ő is. Gondoltam, de jó. Hát jött megvizsgált, plusz ultrahang. Baba be van fordulva. Mondanom sem kell, hogy a magzatvíz közben ömlött belőlem. Akkor adatfelvétel, aztán menjünk a szülőszobára, rákapcsoltak az NST-re. Fájások ugyanúgy 10 percesek. Kb. 30 perc múlva mondta a szülésznő, mindjárt átvisznek a vajúdóba, mert még van időm. Mondom, oké te már csak tudod. Mire visszajött két perc múlva, már 3-4 percenként jöttek a fájások és 98-as erősségek voltak. Akkor feküdjek le, megvizsgálnak, 2 és fél ujjnyi ez ment minden órában, amíg meg nem érkezett a fogadott orvosom Pestről reggel 7-ig. Aztán már vizsgált ő, a szülésznő meg a főorvos, azt hittem, végem lesz. 9-kor már 3 ujjnyira voltam kitágulva fél 11-re már teljesen és a méhnyak is eltűnt.

Aztán jött, amitől féltem. Kiabáltak, hogy Dr. nő szülünk. Oké hajrá. Ha jönnek a fájások szóljak, nyomunk közben fogjam mind két lábam és húzzam magamhoz. Jó, fájás, nyomás, fájás, nyomás, erre a harmadiknál mondja a főorvos, hogy Klaudia ne vicsorogjon, nyomjon. Magamban, hogy rohadnál meg, nem te szenvedsz. Aztán szép lassan haladtunk a vége felé, mikor jön az orvosom egy nagy ollóval, hogy vágni kell. Kit érdekel, csak szedjék ki. És végül 2010. 07. 31-én, de. 11 óra 6 perckor megszületett pici fiam 2900 grammal és 49 centivel.

Megkönnyebbültem, mert már csak a méhlepény volt hátra és az összevarrás. Gondoltam én, hogyne, 1 órán keresztül próbálták leválasztani a méhlepényt, de nem ment, a főorvos és a szülésznő könyököltek a hasamon és nyomták, az orvosom meg próbálta leszedni, de nem ment. Hát akkor délben közölték, hogy megyünk a műtűbe. De mondják, hogy örüljek, mert legalább altatásban leszek összevarrva. Szóval a gyereket elvitték, engem toltak a műtőbe és 40 percen át műtöttek.

Utána felébredtem és a férjem ott ült mellettem a gyerekkel a kezében. Na, akkor bőgtem el magam. aznap nem is szoptathattam az altatás miatt. Másnap jött az orvosom, hogy elmondja, elvérezhettem volna, a műtőbe még időbe toltak fel. köszi, én mondtam, hogy ne vigyenek?!

Na mindegy túl vagyok rajta. Igaz 2 hétig lila volt a hasam, ahol nyomták, de megérte.

Azt mondták kedden hazamehetünk, de az én fiam fogyott, így sajnos tápszerrel rásegítettek és szerdán jöhettünk haza. De már itthon vagyunk és ez a lényeg.