Ikreim kalandos születése

Átlagosan indult minden aznap. Reggel elmentünk a szokás szerinti NST-re, amíg én fent ültem a gépen, a férjem és Gellért lent játszottak a közeli játszótéren és várták a telefonomat, hogy mikor végzek.

Mivel a 36. hét vége felé jártam, ideje volt levenni az ekkor szokásos kenetet, hamarabb nem akartak piszkálni, mivel az ikreknél sosem lehet tudni mikor indul be a szülés, ezért nem bolygattak feleslegesen, csak amikor már muszáj volt.

A szülésznőm felajánlotta, ha megengedem, ő leveszi és nem kell várjak a dokira, aki állandóan rohangált.

Persze megengedtem neki és mondta, ha már úgyis arra jár, megnézi a méhszájat is milyen fázisban van. Ennek roppant örültem, legalább én is megtudtam valamit, hogy közeleg a szülés, vagy még húzzuk. Néztem a szülésznőm fejét, kissé furcsa arcot vágott, kérdeztem valami baj van-e?

Mondta, hogy nincs semmi baj, de 4-5 cm-re már nyitva vagyok.

Ekkor én is néztem egy nagyot, hisz Gellérttel ilyen méhszájjal mentünk be a kórházba szülni és előtte azért voltak fájásaim, még ha nem is erősek.

Szólt a dokimnak, nézzen meg ő is. Ő 8 cm-t állapított meg. Kikerekedett szemekkel néztünk egymásra és mondta, hogy megyünk is szülni.

Köpni nyelni nem tudtam, úgy meglepődtem, hisz én csak vizsgálatra jöttem aznap, nem szülni.

Már csak azért is meglepett a dolog, mert semmilyen előzmény nem utalt arra, hogy közeleg a szülés, még egy icipici fájásom sem volt, csak előző nap egy pár keményedéssel több volt a szokásos heti 3-4-nél.

Hívtam a férjem, hát ő is nagyon meglepődött, hisz álmunkban sem gondoltuk volna, hogy aznap már nagycsaládosok leszünk.

Gyorsan intézkedni kellett, Gellértet lepasszolni, bőröndöt behozni, hisz nem lehetett tudni mikor lesz baba, de mindenképp szerettem volna, ha ott van mellettem.

A doki megnyugtatott, hogy nem sietünk, megvárjuk a férjem, ha eddig ilyen szépen tágultam, mindezt fájdalom nélkül, akkor az a kicsi méhszáj már magától el fog tűnni.

Folytak az előkészületek a szülőszobán, infúzió, antibiotikum, hisz már nem volt idő megnézni a kenetet, aztán megkaptam az EDA-t is, hogy biztos semmi se fájjon.

Úgy ültem ott és beszélgettem a szülésznőmmel, aki végig velem volt, mintha délutáni sütögetésre készülnénk, nem szülni. Teljesen nyugodt voltam és egy cseppet sem izgultam. Valami mérhetetlen boldogság szállt meg és lelkileg készültem a nagy találkozásra a gyerekeimmel.

A doki burkot akart repeszteni, de amíg vártunk, szépen elkezdett csordogálni valami. Spontán elfolyt a vizem. Ennek is nagyon örültünk, úgy látszik a természet csak tud valamit, mert Nóri baba már nagyon igyekezett kifelé.

Közben megjött a férjem is, minden elkészült, bejött egy csomó ember, mert ugye a protokoll az protokoll és vártuk a fájást, ami nem fájt.

Mondták, hogy akkor a következő keményedésnél nyomjak egy nagyot. Nyomtam és kicsusszant Nóri baba. Nagyon meglepődtem, mert vártam a fázisokat, hogy előbb a feje több részletben, aztán a teste...de nem, egyből kicsusszant az egész lányka. Azért mert picik voltak és 33 cm-es volt a fejük, míg Gellértnek 37 cm-es. Be volt járatva az út!

Rögtön elsírtam magam, nem is tudom miért, talán a megkönnyebbülés vagy az adrenalin, de ő is egyből felsírt.

2 perc múlva Csongor is kicsusszant, ugyanúgy, mint Nóri, egyben, egy nyomásra és már vége is volt.

Megtörölgették és rátették a pocakomra őket. Nagyon jó érzés volt és nagyon sírtak. Aztán szépen megnyugodtak és elvitték őket felöltöztetni. A férjem ment velük, engem meg elláttak lent.

Egy pici 1 cm-s vágásom csak azért lett, mert ez is előírás, mivel a 37. hét előtt születtek, hogy védjék őket.

Az egész szülés kb. 3 óra volt, minden fájás nélkül. Utána olyan jól éreztem magam, mintha nem is történt volna semmi. Mindenkinek csak ilyet kívánok.

A kórházban 3 napig mindenki rólam beszélt, híre ment milyen ügyes voltam és a dokim is nagyon boldog volt, naponta bejött hozzám és elmondta, hogy ilyen szép ikerszülése már régen volt.

Azt mondják, 15 perc hírnév mindenkinek jár. Én is megkaptam!

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz, bár végig agykontrolloztam magamnak, hogy: könnyen és gyorsan fogok szülni és igen is szülni fogok!

Bejött!

2010. július 2-án nagycsaládosok lettünk!

Nóri 2380 grammal és 48 cm-rel, 12 óra 23 perckor, Csongor 2480 grammal, 49 cm-rel, 12 óra 25 perckor beköltözött az életünkbe!