Szörnyetegnek lát a családom (beszélgetés)

Vissza lehet vonni a cikket?

Én vagyok a világ legnagyobb marhája. Nem is szörnyeteg, hanem CÍMERES ÖKÖR! Sajnos.

Anyám kijött hozzánk és elmesélt néhány dolgot. Azóta nem tudom, ki mond igazat. Írtam, hogy mamám el van keseredve. Beszélgettem vele a költözésről és úgy tűnt, hogy nem is akart odaköltözni, meg kesergett, hogy csak most tudta meg, hogy a belvárosban minden nagyon drága. Kérdeztem, hogyan fog megélni? Csak szomorúan vonogatta a vállát, hogy majd lesz valahogy, meg ő már úgysem él sokáig. Akkor nagyon sajnáltam. Főleg úgy, hogy eddig azt mondta, hogy anya erőltette rá ezt a lakást. Mondtam is, hogy akkor kérje meg anyát, hogy havonta segítsen be a törlesztésbe, ha már annyira akarta. Erre azt felelte, hogy "ugyan miből adna?...hiába kérnék, biztos nem fog segíteni..."

Meg azt is mondta, hogy a fiáék adtak neki 20.000 Ft-ot.

Szombaton itt volt anyám és egész mást mondott, persze úgy, hogy ne mondjam el senkinek, hogy tudom.

Szóval kiderült, hogy mamám volt elájulva a lakástól, meg naponta hívogatja az eladót és már többször elment megnézni, hogy hol is fog lakni. A legjobb, hogy sajnáltuk mamát, hogy éhezni fog, már azon gondolkodtunk a férjemmel, hogy 2 naponta kihívjuk kajálni és majd csomagolunk is neki egy adagot másnapra, hogy ne éhezzen. Aztán kiderült, hogy a fiáék fizetnek havi 20.000 Ft-ot, anyám meg havi 15.000 Ft-ot. A törlesztést! Ráadásul a fia nem 20.000 Ft-ot adott neki, hanem 70.000 Ft-ot, és anyám is adott 20.000 Ft-ot, hogy többet ki tudjon fizetni az eladónak.

Szóval rosszul esett, hogy mamám megint így átvert. Eljátszotta, hogy alig marad majd pénze a részletfizetés miatt, nem is tudja mi lesz vele, közben meg nem is ő fogja fizetni. Mire jó ez? Nem értem. Ráadásul ez a lakás nem örökölhető, csak úgy, ha valakivel eltartási szerződést köt, de senkivel sem akar eltartásit kötni. Se anyámmal, se a fiával. Ha 3 hónap múlva a fejére esik egy tégla és meghal, akkor ugrott a lakás, megy vissza az IKV-nak, anyámék meg fizethetik a törlesztőt a semmiért 1 évig, mivel azt a szerződést az eladóval kötötték, nem az IKV-val. Kérdeztem anyát, miért nem csinálnak egy olyan eltartásit, hogy ő és az öccse ketten lennének az eltartók (ha már fizetik a hitelt), de mama nem hajlandó ilyen szerződés csinálni.

Én annyit mondtam azért, hogy támogassák, ha tudják, de én jelenleg ebben nem tudok segíteni. Sajnos most már nem tudom támogatni. Nekem is van kire költeni (kislányomra). Szerintem mamám nem is várja el, csak talán szereti sajnáltatni magát, ezért hazudott. Legalábbis szeretném ezt hinni.

Hogy én mekkora barom vagyok!

Megvette mamám a lakást. Belváros, zaj, szmog, drágaság. Kell ez neki?

Ma itt volt nálunk és sokat beszélgettünk. Azt mondta, hogy ő nem akart költözni, anyám erőszakoskodott. Nagyon megbánta. Most jött rá, hogy a belvárosban minden sokkal drágább. Persze anyám megmondta, hogy hozzá ugyan nem költözhet soha. Állítólag eltartási szerződést nem kötöttek, mert akkor nem kap szociális segélyt.

Mikor pár hete kérdeztem, hogy miért akar elköltözni, akkor azt mondta, hogy a belvárosban minden közelebb lesz, így nem kell sokat gyalogolnia a boltig. Ma azt mondta, hogy olyan deréga az élelmiszer ott, hogy kénytelen lesz fél órát utazni villamossal, ha olcsó élelmiszert akar venni. Aztán az is kiderült, hogy anyám nem fog neki segíteni. Kérdeztem, hogy mi lesz vele, ha már nagyon idős és tehetetlen lesz. Eredetileg azt akarta, hogy én gondozzam, mert anyámhoz és a fiához nem szívesen menne. Ezzel cak egy gond van: a kiskertben nem akart maradni, mert "nekem ott egy gyufaszálam sincs". Ha így gondolkodunk, akkor ide a házunkba sem akar majd költözni, mert itt sincs semmi a nevemen. Ezt ma mondtam is neki, mire csak ingatta a fejét. Láttam rajta, hogy megbánta az egész bérlakás vásárlást, de már nem lehet visszacsinálni. Megkérdeztem azt is, hogy miért bízott anyámban, mikor az mindig csak kihasználta és pénzt kért tőle és miért nem hallgatott rám, aki mindig csak segítettem. nem tudott válaszolni rá. Végül kinyögte, hogy "most már mindegy" és azt is, hogy "nem gondoltam, hogy ez lesz",

Pedig kellene... Nem leszel tőle számító, vagy rosszindulatú, stb. Te ezért keményen dolgozol. Ne hagyd, hogy a testvéred bolondot csináljon belőled, és kihasználjon!!!

Te gondoskodsz most róluk, és ők pedig rólad, amikor már nem lesznek. Ez így igazságos. Alanyi jogon nem jár semmi a testvérednek, aki ilyen passzív és nemtörődöm, az szépen csak koppanjon majd le. Nem is kell bejelenteni neki. Itt a lehetőség, hogy segítsen, és nem teszi.

Pár év múlva megjelenik majd az édesanya, hogy a cikk írója most tartsa el őt, se pénze, se semmije nem lesz addigra már

a mai nehéz anyagi világban ezek nagy gondok mindenki számára, ha könnyebben élnénk, könnyebben mennének ezek a dolgok is...

persze nem ilyen fehér-fekte a dolog, de elsősorban a lányának kell gondoskodnia az anyjáról, nem az unokának, családon belül sem helyes a túlzott önzetlenség, mindenkinek egy élete van..

én hagynám, hagy menjen a mama, hogy iyen a lánya, arról az unoka nem tehet, és felesleges áldozatokat hozott eddig is, senki nem köszönte ezt meg neki, sőt, még ő a rossz, aki a nagyi pénzére utazik.

Valamit nagyon kavarsz. A fórumindító pocokdisznó és nem szofi35, akitől kérdeztél. Az első mondatom erre volt válasz. A többi a szofi 35 véleményezése volt. Nem vagyok ellenséges.

Sajnos ha eltartási szerződést köt a fórumindító anyukája és mamája, abból a fórumindítónak semmi nem jut. (Bár a testvérének sem.) Csak senki nem jár jól. A fórumindító (és szerintem a nagymama is) abban az esetben járna jól, ha Pocokdisznó venné a pártfogása alá és ezt a nagymama a vele kötött eltartási szerződéssel köszönné meg. Akkor a nagymamának jó sorsa lenne és nem kellene félnie a lánya úri kedvétől. A fórumindiító megkapná a megérdemelt köszönetet és a nemtörődöm testvér is azt kapná amit érdemel, vagyis semmit.

Fogalmam sincs, miért vagy ilyen ellenséges.

Mivel a nővére haza sem szagol, ezért kérdeztem, hogy lesz később. Megérdemelné, hogy kizárják mindenből.

Most a keresztanyukád helyzetébe nem mennék bele, minden esetre lennie kell megoldásnak, hogy mindenki élhesse a saját normális életét!!!

Nem írta, hogy eltartási szerződést kötött volna. "Csak" az életét áldozza/ta fel a családjáért. Akinek csak éjszaka jut társasági élet (az egész napos robot után) az mikor pihen?

Ha 10 éve otthon van szerinted miből fogja eltartani magát amikor már nem lesz kit gondoznia? Mert szép és jó az odaadó gondoskodás, de a saját családja jövőjével is foglalkozni kellene. A keresztanyám is feláldozta az aktív ideje nagy részét mamám és papám ápolására. Mire (sajnos)már nem kellett senkiről gondoskodni ő maga is elérte azt a kort, hogy nem kapkodnak érte a munkahelyeken. Kiesett a gyakorlatból, koros lett stb. Most anyagi gondjai vannak. Megérte? Másként nem lehetett volna? Persze nekem is megnyugtató volt, hogy mamámmal és papámmal otthon volt, és nekik így volt a legjobb. Csak saját magára nem gondolt. Nincs saját családja, öreg korára egyedül maradt. Csak mi vagyunk neki a tesómmal és a mi családunk. Sokat sír, mert egyedül van a lakásban. Ebbe belegondolt már?

Nem szép a szülőket otthonba rakni, de van amikor nincs más megoldás. Lehet azt is mindenki számára elfogadható módon megoldani. Jó helyet választani. Sokszor látogatni, kivinni ünnepekre, nyaralni stb. Vagy, ha anyagilag megengedhető és szükség van rá ápolót fogadni. Vannak köztes megoldások is. Attól még nem szívtelen az ember. Én pl. nem engedhetném meg magamnak, hogy ne járjak el dolgozni. Ha valamelyik rokonom segítségre, gondoskodásra szorulna nem tudnék vele otthon maradni. Beteg gyerekem van, és egyébként is családom. Ha kiesne a keresetem a saját családom sinylené meg.

Látszik, hogy jó ember vagy, lelkiismeretes, és felmenőid is korrekt, szeretetteljes emberek. Én úgy látom, a cikk írójának nincs ekkora szerencséje, ő is kiteszi a lelkét, mint Te, de cserébe csak rágalmakat kap. Ezért veszélyes a saját példádat "ráhúzni" az övékére, mert az ő életét ez tönkre is teheti, sőt, szerintem már folyamatban van.

Ha megengedsz egy tanácsot, törődj magaddal is eleget. Nem szabad feláldoznod magad teljesen. Azt senki nem várhatja el!

Jól értem, hogy Te eltartási szerződést kötöttél velük?

Midig történik valami. A férjem jövő héttől dolgozni fog. Felhívtam a mamámat, hogy gondolja meg a dolot és maradjon. Nagyon rossz kedvű volt. Folyton azt mondogatta, hogy nem akar anyukámmal többet veszekedni, neki már mindegy, mert pár év múlva úgyis meghal, és nem mer ellentmondani a lányának, mert nagyon erőszakos és mindig csak balhézik vele. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy így havi 19.000 Ft-ja marad élni, de csak azt hajtogatta, hogy neki már úgyis mindegy és ha már kifizették az előleget, akkor beköltözik a bérlakásba. Mondtam, hgy inkább vesszen el 100.000 Ft előleg, de lagalább nem lessz adóssága, amit töleszteni kell. (2.500.000-et fizet ki és 500.000 Ft-ot 1,5 év alatt törleszt) Alog marad pénze élni. Mondtuk neki, hogy maradjon a házban és a bankban lévő pénzát költse magára, élje fel. Ha havi 20.000-30.000 Ft-ot kivesz a költségekre, még akkor is 8-9 évig lesz pénze. 71.000 Ft a nyugdíja, ha havonta kivesz 30.000 Ft-t a bankból, akkor havi 101.000 Ft-ból tud gazdálkodni.8 év múlva meg már úgyis nálunk fog lakni, mert nem biztos, hogy tud magáról gondoskodni. Ezzel az a baja, hogy ha feléli a pénzt, akkor anyám (a lánya) nem fog örökölni.

Hiába győzködtem, költözni akar, még akkor is, ha utána 1,5 évig - amíg törleszti a fennmaradő pénzt - nyomorogni és éhezni fog.

Csak most néztem, hogy kirakták a cikket. Azt gondoltam, többet kell várni rá.

Azóta vannak fejlemények. Megkaptam a felmondásomat. A férjem és én 1 helyen dolgoztunk, őt már 1 éve kirúgták, engem a GYED miatt csak most küldtek el. Mamám meg is kérdezte, hogy mennyi végkielégítést kapok és mikor utalják. Megmondtam az igazat és hozzátettem, hogy ebből a pénzből még pár hónapig tudjuk fizetni a rezsit és a kaját. Ezt megelőző napon sikrült összeveszni anyámmal. Le is rakta a telefont, mert megint igazam volt valamiben. Azóta nem kerestük egymást. Ma volt egy nagy családi ebéd, amire mi nem voltunk hivatalosak, viszont az én édesanyám ma este felhívott és úgy beszélt velem, mintha semmi sem történt volna "jól van, puszillak titeket, remélem hamarosan találkozunk...és ugye nem haragszol, amiért mama elköltözik?" Gondolom a nagyikám elmondta, hogy megjött a végkielégítés.

A bérleti jog, amit anyám megvetet vele 3.000.000. Ft és neki csak 2.800.000. Ft-ja van + ügyvédi költség + költözés + bútorvásárlás + illeték, vagy valami hasonló a bérlakás után.

Eredetileg a mamám kívánsága az volt, hogy én gondozzam, ha már idős lesz, de anyám mondta, hogy az adásvételivel együt megkötik az eltartási szerződést is, mert csak így örökölhető a bérleti jog. Egy gonddal kevesebb. Anyám fogja ápolni papíron :)

Remélem lassan végetér ez a cirkusz.

Igen Saci, teljesen igazad van! Te nyugodtan hajtod álomra a fejed a múltat nézve.

A jövőt majd megoldja az élet, szerintem a gyerekedre támaszkodhatsz majd, csak lehet, hogy most más gondjai vannak, és ő szorul támaszra! Nem tudom, csak gondolom! Ha jó példát mutattál, ő is azt viszi tovább! A gyerekeink úgy viselkednek velünk, ahogy mi viselkeddtünk a szüleinkkel, persze vannak kivételes élethelyzetek!

Gyereket neveltem, dolgoztam, férjem is van 46 éve, szülőket gondoztam (4-et) unokákról gondoskodtam és most itt állunk öregen és nincs semmink a betegségen és egymáson kívül. Most azon gondolkodunk, hogy öregek otthonába megyünk, hogy végre velünk is törödjön valaki! Nálunk a fiatalok ilyenek, mint amit leírtál! Sajnállak, hogy ilyen a családod, de nem cserélhetjük le őket! Ilyen anyagias világban élünk! Hála Istennek, hogy még vannak kedves és szerethető emberek! Maradj meg olyannak amilyen vagy! Legyen mindig szép és derűs napod! Ne hagyd magad elrontani még a családod által sem!

Ők olyanok, te pedig ilyen vagy! Hosszútávon EMBERNEK maradni jobb!!! Ma sem csinálnám másképp!

Azt gondolom, aki már eljutott a felismerésig, könnyebben találja a helyes utat.

Csakhogy azért nagy disznóság, hogy olyan szülőt is támogatni kell, aki léha életet él. Gondolom, pont ezek a szülők azok, akik követetlik a támogatást!

Annyira nehéz! saját gyereket nevelni, dolgozni, férjet megtartani, szülőt ellátni!!!!

Kész csoda, aki mindezt ügyesen és egészségesen végig tudja csinálni!