Szingliként irigy vagyok a szerelmespárokra. (beszélgetés)

Nagyon rossz tapasztalatod lehet, amiért ezt írod.

A szerelem tényleg elmúlik. Én sem hiszek a sírig tartó szerelemben. Nemcsak a sírig tartóban, hanem az évtizedekig tartóban sem. Hányszor olvastam már, hogy szerelmesek sok-sok év után is. Akkor ők a szerelem érzését teljesen másként értelmezik, mint én. De nem ez a lényeg. Azt írod, a szerelem "elmúlik, aztán jön az utálat, elviselés vagy jobb esetben az unalom. Hidd el jobb egyedül." Biztosan van ilyen is, különben nem írtad volna. De nem ez az általános. Hiszem, hogy a szerelem helyébe jön egy sokkal összetettebb érzés. A pillanatnyi haragok, veszekedések ellenére is létezik egy összetartó erő, ami erősebb annál, mintsem ne lehetne elviselni. Unatkozni pedig unatkozhat az is, aki nem él házasságban vagy tartós párkapcsolatban. Egyedül ma el sem tudnám képzelni az életemet. Teljesen más, amikor jólesik egyedül lenni. A kettő nem hasonlítható össze.

Kontravallomásom: Szerelmespárként irigy vagyok a szinglikre.

Szeretem, és csodálatos, de néha olyan bonyolult, hogy csak arra gondolok, hogy szingliként milyen egyszerű volt. Nem mondom, hogy jobb lenne nélküle - hiszen akkor érdemes lenne szakítani -, de néha visszakívánom az "önzőség" egyszerűségét.

Nem hiszek a számmisztikában.

Az irigység nem visz előre semennyire, felesleges.

Inkább keress társat. :)

Én nem írom azt,hogy jobb egyedül.

Persze akinek jó ,legyen.

Fontos viszont hogy magadban is meglegyél,,járj el ahová kedved tartja ,,és rádtalál a szerelem ,vagy te találsz rá:))

Hidd el jobb egyedül."

Ne terjeszd!