Szélmalomharc a kilókkal? 1. rész

Aki felesleges kilókat cipel, akár diplomázhatna is szélmalomharcból. Remény és csalódás, újabb remény, újabb igyekezet és újabb csalódás. Mi ez? Ördögi kör? Muszáj ezt így csinálni? Szerintem, nem! Csak ha ugyanazon az úton megyünk, ugyanoda jutunk. Ha egy út nem a célunkhoz vezet, érdemes lenne más úton indulni.

Igen, vannak nagyon jó étrendek és nagyon jó mozgásprogramok. Ha kellő kitartás és akaraterő párosul hozzájuk, nagy valószínűséggel érhetünk el súlycsökkenést. Meg egyébként is ki látott már az éhezők között kövér embert? Számtalan olyan lenyelhető szer is létezik, mely hosszabb-rövidebb idő alatt leolvasztja bárkiről a kilókat. Akár az egész testünket felmorzsolhatjuk, ha ez a cél. Lehet ez a cél?

Ám ez még csak a probléma első fele. Kőkemény koplalások, csikorgósan feszülő akarat vagy a kockázatos szerek leszedhetik rólunk a kilókat. Ez tény. Örülhetünk is a sikerünknek egy ideig. Persze ezt is csak jobb esetben. Mármint akkor, ha nem betegszünk bele ebben a nagy karcsúsodni-akarásba. Mert még az is előfordulhat. De tegyük fel, hogy megússzuk egészségesen. Akkor van pár hetünk, hónapunk, legjobb esetben egy-két évünk, s az egészet kezdhetjük elölről.

Érdemes ezt így csinálni? Újra és újra hatalmas energiákat mozgósítani igen kétes, átmeneti eredményért? Ha valami újra és újra elromlik, választhatjuk azt az utat, hogy óriási türelemmel igyekszünk megjavítgatni, de választhatjuk azt is, hogy megkeressük az okot, hogy mi idézi elő a bajt, és magát az okot szüntetjük meg.

(Folytatjuk)