Szellemek igenis léteznek? Alvásparalízis, vagy tényleg egy démon áll a dolog mögött? (beszélgetés)
A tévében azt mondta egy ügyvéd, hogy a sátánizmus művelői köztünk élnek..nem mondhat többet.
ez mi lehet?
Elsőre nem nagyon értettem.
Moziban láttam, hangos volt, mögöttem egyfolytában rágcsigált valaki.
Aztán volt a tv-ben is, akkor értettem meg csak.
Igen. Velem is történt ilyen többször. Engem fojtogatott és nem tudtam mozdulni. Ritka esetben sikerült kinyitni a szememet a bénultság ellenére. Miután kinyitottam, legtöbbször megszűnt az egész, de nem mindig. Egyszer én is láttam valamit magam előtt a hasamon ülve, egy fehér arcot, ha nevezhető annak, mert eléggé megnyúlt volt. Fekete lyukakat láttam a szemei helyén.
Succubus, incubus-így nevezték a középkorban. Előtte az ókoriak démonoknak, a szlávoknál pedig Notsnitsa. A magyaroknál lidérc -innen alidércnyomás. Nem beszél soha, állítólag mindig ellenkező neműként jelenik meg egy embernél.
"Az alváspapalízisben nem hiszek, de a szellemekben igen."
Teljesen logikus, ami orvosilag megmagyarázott azt nem hiszed, a szellemeket meg igen. Jááájjjj
Olvass ebbe bele.
Én tudok nagyon hülyéket álmodni.
Reggel nem mindíg emlékszem rá. De van ami örökre beragad.
Ha nem az igazat tanulnák, hogy tudnának pl. operálni?
Honnét tudnák, meddig mehetnek el? Az tény, ha az agyállomány bizonyos része megsérül, van amikor átveszi más terület a sérült feladatát.
Aki nem tapasztalta meg, kívánom, hogy ne is élje át. Szörnyű.
Az, hogy rosszat álmodsz, az semmi ahhoz képest, mikor halálfélelmed van. Nem tudsz mozdulni, csak a szemed, meg az agyad jàr.
Köszi 🥰,nagyon cukker vagy.
Nálam már nem nagyon jelentkezik, kiegyensúlyozott vagyok.
De a többiek nevében is köszönöm 🙂
Az alváspapalízisben nem hiszek, de a szellemekben igen. Bár én nem tapasztaltam közvetlen, csak közvetett. Még nem született meg a lányom, de a szobája már kész volt. Hogy ne menjenek be a cicák feltettünk egy szúnyoghálós ajtót. A macskabútor az ajtó mellett volt, pont be lehetett látni róla a szobába. Többször előfordult, hogy láttuk, hogy nagyon néz bent valamit a macsaka, majd eliszkol.
Illetve kb 1 éves volt a lányom, amikor egyszercsak minden éjjel sírva kelt és mondta, mutogatta, hogy menjünk ki a szobájából, nem akart ott lennie. Aztán többször mondta, hogy egy bácsi áll a sarokban..... Akkor egy füstölővel végigmentem a lakáson és megkértem a szellemet, hogy menjen el, mert ha nem is akar rossza, de a gyerek fél tőle. Ezután megszűntek ezek a dolgok.
Egyébként a lányom elég érzékeny ilyen téren. Volt 2 elhalt terhességem, előtte többször beszéltünk róla, hogy baba van a hasamban, stb. aztán egyszer ugyan így mondtam, ő pedig mondta, hogy nem nincs. Utána ki is derült, hogy elhalt a baba.
Illetve anyukáméknál voltunk és a gyerek egész nap azt mondogatta, hogy Alex, anyuék kutyája az angyaloknál van. Mondtuk neki, hogy nincs az angyaloknál, itt fekszik az étkezőben, stb. Éjszaka a kutya meghalt....
Meg néha az egyik cicánk a semmit követi a szemével otthon, semmi nincs a falon, de ő követi a szemével.
Nekem ilyen tapasztalataim vannak.
Még egy eszembe jutott, a tesómmal történt. Elvoltak a párjával egy termálfürdőbe hétvégére. Egy apartmanban volt a szállásuk és éjjel a tesóm kiment pisilni, de az ajtót félig nyitva hagyta. Aztán elkezdett becsukódni az ajtó, a tesóm meg nyomta kifelé, hogy ne csukodjon rá, valaki meg befelé. Tesóm meg szólt a párjának, hogy szórakozzon már. Amikor végzett és kiment, kiderült, hogy a párja alszik, nem ő volt.
Van egy rokonom, aki neonatológusnak készült, de az első boncolásnál, amikor az aggyal találkozott elhatározta agykutató lesz.
Csak harmadéves, de rákédezek ő idáig mit tanult, mennyit használunk az agyunkból az orvostudomány mostani állása szerint.
Én éjszakánként nagyon sokszor arra ébredtem, hogy valaki/valami van ott. Nem csak egy furcsa érzés volt, szó szerint féltem. Volt, amikor nem váltott ki rettegést, nem éreztem, hogy rossz lenne, rosszat akarna, visszaaludtam. Viszont sokszor olyan pánik jött rám, hogy előfordult, a férjem ébresztettem fel, nem merek kiszállni az ágyból, húzza ki a függönyt, hadd jöjjön be fény, mert félek.
Érdekes módon, mióta ebben a házban élünk, már negyedik éve, ezek a tapasztalások eltűntek, éjszakánként nem ébredek fel hasonló miatt.
Borzasztó tehetetlennek érezni magad.
Amikor ez huzamosabb időn át megtörtént, anyukámtól szenteltvizet is kaptam, hogy szórjam a sarkokba, küszöbökre.
Nem kell, hogy higgyen benne valaki, de számomra szörnyű tapasztalás. Lehet humbugnak vélik sokan, hát legyen. Ne reszkessenek sosem, fejükre húzva a takarót.
Nem tudom, miért gondolja mindenki, hogy az agyunknak csak pár százalékát használjuk. Azaz de... Itt a magyarázat:
Ha belegondolsz,pl.
levágjàk a végtagok és azt érzi vakaki, fáj esetleg viszket.
Az agy, nagy tréfanester.