Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Soha ne add fel! fórum

Soha ne add fel! (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Soha ne add fel!

1 2
2009. okt. 31. 06:32

Köszönöm, kaptam egy idézetet és ígérem próbálok eszerint tenni:

Sírj, ha attól jobb lesz! Nincs abban semmi.

Kapálózz, kiabálj! Az is belefér.

S ha kiadtál magadból mindent,

szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe,

zárd le, és így, megkönnyebbült

szívvel vágj bele!

Donna Fargo

51. 18ba5935e0 (válaszként erre: 49. - Vnékata)
2009. okt. 30. 23:15

Sajnálom! :-(


Csatlakozom Zsure-hoz, ne add fel, bár most nyugodtan sírd ki magad, meg fogsz tőle könnyebbülni!


Én 7 évet vártam arra, hogy anya lehessek, minden létező lelkifolyamaton átmentem közben, nem szépítem, nagyon nehéz volt és hiába van ma már 2 gyerekem is, ez tompán még most is bennem van.

Viszont egyvalami biztos: ahogy nekem is, neked is lesz egyszer babád!!!

Hidd el, hogy akkor bár elfelejteni nem fogod ezeket az időket, de már tudni fogod, miért vállaltátok ezt a sok harcot, a babátok mindenegyes mosolya gyógyír lesz majd a lelketekre!

Én nagyon drukkolok továbbra is Nektek!!!

50. zsure (válaszként erre: 49. - Vnékata)
2009. okt. 30. 19:55

Szia vnékata!


Sajnálom, hogy nem sikerült. Nem akarlak azzal vigasztalni, hogy majd legközelebb összejön, mert azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy hosszú az út, amit még meg kell tenni. Azt is hülyeség volna mondani, hogy ne keseredj el, mert persze, hogy elkeseredik az ember. De soha ne add fel! Remélem, hogy előbb-utóbb csak összejön az a picibaba, megérdemlitek. Azért mégiscsak drukkolok, hogy a következő sikerüljön.

2009. okt. 30. 15:44

Sziasztok!

Hát...ez most nekünk sem jött össze, sajnos:-(

2009. okt. 29. 14:57

Sziasztok!

Annyira aranyosak vagytok, hogy így ismeretlenül is drukkoltok nekem, nagyon jól esik!Holnap minden kiderül!

Puszi

47. zsure (válaszként erre: 43. - Vnékata)
2009. okt. 29. 14:13

Szia vnékata!


Nagyon rég jártam a portálon. Most olvasom, hogy mi van Veled! Szívből szorítok nektek, hogy sikerüljön!

46. esőcsepp (válaszként erre: 42. - Demeeri)
2009. okt. 29. 01:09
Nem járunk centrumba, a nőgyógyász akihez fordultam, kifejezetten meddőséggel foglalkozik. Idén januárban volt a műtétem, február óta szabad újra próbálkozni, de még semmi. Kb. 1.5 hónapja talpreflexológushoz járok, ill. gyógyteát iszok. Én is azért nem mentem vissza a nőgyógy.hoz, mert herótom volt attól, hogy mindig "valaki más van a lábam között" Ha idén nem jönne össze a baba, akkor visszamegyek hozzá. Próbálok pozitívan állni a dokgokhoz, és azt tervezem, hogy az idei ajándék lesz a legszebb nekünk karácsonyra. Kitartást neked a további vizsgálatokhoz, és remélem hamarosan valamelyik kismama topikban találkozunk.
45. 18ba5935e0 (válaszként erre: 43. - Vnékata)
2009. okt. 28. 22:39
Nagyon drukkolok!
44. demeeri (válaszként erre: 43. - Vnékata)
2009. okt. 28. 19:19
Nagyon kíváncsian várom.Szorítok.
2009. okt. 28. 16:53

Sziasztok!

A helyzet annyi Velem, hogy október 19-én volt inszeminációm. Most pénteken kell visszamennem a dokimhoz, hogy sikerült-e vagy sem(remélem igen)

Puszi Mindenkinek

42. demeeri (válaszként erre: 37. - Esőcsepp)
2009. okt. 28. 16:14
Szia Esöcsepp.Mi most kezdtünk meddőségire járni.Most szüneteltetjük a kezeléseket,valahogy elment tőle a kedvem.Még nem találtak semmi gondot,ezért laparoszkópiára küldenek.Ti jártok meddőségi központba? Mit ajánlanak?Melyik módszert próbálták már?
2009. okt. 28. 16:09
Szia.Egy cipőben járunk.A cikked erőt ad nekem,hogy ne adjam fel és ne keseredjek el.
2009. okt. 9. 18:33
Sziasztok!Végeztek már valakinek közületek hipofízis vizsgálatot? Annyit tudok róla hogy az agyalapi hormont vizsgálják. ha valaki tud rola valamit légyszi irjon
2009. okt. 9. 18:11
Sziasztok! Olvasvan az itt leirtakat arra gondolok,mindenkinek igazat kell adjak,mert az ember mikor elkeseredett az latszik rajta es aki ezt latja es aterzi,azt gondolja adok egy jo tanacsot,vagy biztato szot,sajnos nem tudjak hogy az minket hogyan erint.Mi is 6 eve probalkozunk a babaval,de meg varat magara.Mar mutetem is volt akkor a dokim avval engedett haza hogy semmi akdalya es jon a baba,ez 2 eve volt,azota kiderult hogy a parommal is baj van.Most meddosegi kozpontba jarunk es mas nem maradt csak a remeny,remeny...meg nem adjuk fel!Kitartas azoknak akik ebben a cipoben jarnak mert hiszem hogy nekunk is megadatik az orom hogy egyszer boldogan felkialltsunk ,,anya leszek"!Szoritok magamnak es nektek is!
38. 18ba5935e0 (válaszként erre: 37. - Esőcsepp)
2009. okt. 4. 14:05

Mi is kb. 4 éve próbálkoztunk, mikor egy nap elegem lett. Megfogadtam, hogy nem fogok soha többet sírni egy megjövő menzesz után napokig, nem fogom magamat rombolni szörnyű gondolatok által, nem fogom emészteni magamat kismamák láttán.

Pár hónap gondolkodás után elindítottuk az örökbefogadást és volt az egyik legjobb döntés az életünkben! Persze, akkor sem volt könnyű várni, mikor kerülünk sorra, de hihetetlen nyugalom töltött el, hogy most már biztosan lesz gyerekünk! És a fogadalmamat is be tudtam tartani: soha többé nem tudott elszomorítani egyetlen menzesz sem!

Végül egyszercsak megszólalt a telefon és megismerhettük a lányainkat, akik már lassan 1,5 éve velünk vannak és mostmár nem hiányzik senki a mi kis családunkból. :-)


(ebből is látszik egyébként, mekkora marhaság ez a "ne görcsölj!" tanács, én már évek óta nem is gondolok a vérszerinti babára, a terhességre és így sem sikerült, pedig semmi eü. problémánk nincsen)

2009. okt. 4. 11:03
Mi is 4 éve próbálkozunk, eddig sikertelenül. Voltunk orvosnál, velem volt egy kis probléma, amit egy kisebb műtéttel rendbe hoztak, elvileg már nincs akadálya a dolognak, de az áldás azóta is várat magára. Természetesen a barátnőimnek azonnal sikerült. Nagyon nehéz szívvel látogatom meg őket, bőghetnékem van, ha rájuk nézek. Igazán jó tanács hogy ne görcsösen akarjuk, csak az a kérdés: hogy kell azt? Mert ugye ilyet mindig az mond, aki csak rágondolt és terhes lett. Mindenki szorít nekünk, de néha nagyon zavaró amikor kérdezik: Na, nem vagy még terhes? Falnak tudnék menni a "nektek mikor lesz gyereketek?" kérdéstől is. Nem tudok vigasztaló szavakat mondani neked, csak annyit, hogy kitartás!
2009. szept. 7. 15:27
Én is tudom mit érzel!Én lombik programon voltam 2 sikertelen volt de a 3-ik össze jött!Már 3,5 hónaposak vagyunk.Nektek is sikerülni fog így vagy úgy!Szoritok érted!!!!
35. sajert (válaszként erre: 24. - Zsure)
2009. szept. 4. 21:36
Amikor szóba került bárhol a nehézségeink a gyerek fogantatása körül, soha senki nem volt kárörvendő. Nekem a munkahelyemen a főnökeim, a közvetlen kollegáim tudták hogy hova járok és miért, de nem raktam ki én se a faliújságra. Szerintem ezt nem lehet úgy csinálni, hogy még a főnök se tudja... Rengeteg idő, persze munka ideje alatti, főleg ha lombikra kerül sor. Leszívás előtt kétnaponta - szinte egész napos program volt - a vérvétel, ultrahang, gyógyszerbeállítás. Mindenki drukkolt (még a főnökök is!), és nagyon örültek a hírnek hogy sikerült, meg hogy megszületett, havonta élménybeszámolót "kell" írnom a fejlődéséről :-)), és visszavárnak.
2009. szept. 4. 19:44
Nem tudom, hogy mióta próbálkoztok, de valakinek 2-3, sőt tovább is eltart míg teherbe esik. Ne is add fel, de nyugodj meg, mert ha stresszelsz, az neked is rossz lesz, nehogy a kapcsolatodra menjen rá! Pozitív hozzáállás!!! Találd meg a rosszban a jót, nehéz erre ráállni de szerintem a pozití gondolatok, pozitív eseményeket hoznak magukkal! Fel a fejjel!!! :)
2009. szept. 3. 20:16
Én is csak azt tudom elmesélni, ami a rokonságban történt. 10 év próbálkozás után, ebben benne van 4 vagy 5 lombik, nem tudom pontosan mennyi, feladták, és abbahagyták az egészet. asszem a sráccal nem volt minden rendben. És láss csudát, spontán, magától megfogant a baba, és márciusban meg is született:)
32. zsure (válaszként erre: 31. - Mirike3)
2009. szept. 3. 09:29

Tudom, hogy az ember azt hiszi, hogy a saját problémája a legnagyobb és ha körbenézek látom, hogy nálam vannak sokkal rosszabb helyzetben lévők, más problémákkal, amelyek minden bizonnyal sokkal nehezebb megoldaniuk, ha egyáltalán meg tudják. Tegnap nagyon depressziós hangulatban voltam. Nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az új helyzettel, hogyan dolgozzam fel lelkileg. Sokat segítettek már most nekem. Ma sokkal jobban érzem magam és rozsaszínűbbnek látom a világot, és erősebbnek is érzem magam.

Köszönöm

31. mirike3 (válaszként erre: 28. - Zsure)
2009. szept. 2. 23:23
Megértem, hogy félsz. De van aki cukorbeteg, van aki csontritkulásos... és van aki (esetleg) meddő. Nem indulunk egyenlő adottságokkal az életben, de sokmindenre lehet segítség. Vagy orvosi vagy lelki, vagy természetgyógyászati...Nálam volt a "probléma", a férjem egészséges. Mi örültünk, mikor kiderült (bár az évek alatt mindig jött hozzá valami). Így legalább tudtak segíteni, nem áltattuk magunkat, hogy majd ágyban párnák között... Én is ismerek olyat, aki többször próbálkozott lombikprogrammal is, és mikor feladták, akkor sikerült orvosi segítség nélkül. Nekem soha nem lehetett volna természetes úton gyermekem. Ezért is indultam neki a sikeres lombik után a hatodik lombikprogramnak. Én is drukkolok Nektek!
2009. szept. 2. 11:48

Sziasztok!

Ajánlom figyelmetekbe "Az élet legszebb ajándéka - Viktor baba" cikkemet, melyben leírom, hogy mi is mennyi ideig vártunk a babára. Kerek 10 évet még megfoggant!!!! Soha nem adtuk fe! Mind a ketten a párommal ki vagyunk vizsgálva, az orvosok meg széttárt kezekkel mondták, hogy nemtudják miért nem jönn a baba. De aztán jött az idén januárban, egy kisfiu személyében. Mi védekeztünk, és mégis itt a következő bébi. Azt szokták mondani, ha valami egyszer beindul.... A két gyerkőc között kb: 15 hónap lesz a kórkülönbség.

Úgy is vállaljuk a babát, hogy én életveszélyes állapotban mentem be a kórházba. Terhességi mérgezésem volt. HELP szindróma alakult ki nálam.

De nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy mind a ketten egészségesek vagyunk.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy tényleg ne görcsöljön - tudom, hülye szöveg ez. Felejtse el a baba projektet, menjen el a párjával valahová kikapcsolódni, és előbb utóbb úgy is jönn a baba.

2009. szept. 2. 11:33

Sziasztok! Én úgy gondolom -és ez igaz az élet bármely más területére -, hogy bár nagyon vágytok a babára de próbáljatok meg egy kis időre leállni a babaprojektről. Mondjuk festessétek át a lakást, vagy valami hasonló amivel egy kicsit elfoglaljátok magatokat. Ha nem mindíg a pozitív tesztet szugeráljátok talán hamarabb összejön a baba.

A családban esett mag a következö. Hosszú éveken keresztül próbálkoztak összehozni a babát, de nem jött össze. Orvostól orvosig jártak, mindenféle kezelésen részt vettek mire összejött a babó.A megszületése után persze eszükbe se jutott védekezni, mígnem az anyuka azt vette észre, hogy a kistesó már mozgolódik odabenn!

Szóval szerintem nem kell elkeseredni. Csak nyugi.

28. zsure (válaszként erre: 25. - Mirike3)
2009. szept. 2. 09:50

Gratulálok a 3 pici gyermekhez és a kitartásodhoz. 10 év az nagyon hosszú idő. Azt gondolom, hogy nekem nem lesz 10 évem, hogy várjak a bébire, sajnos nem fiatalodom és sem. Tudom, hogy nem lenne szabad már az elején ennyire kétségbe esni. Csak attól félek, hogy mi van, ha kiderül esetleg, hogy velem sincs rendbe minden, és ne adj isten, egyáltalán nem lehet gyerekünk. Azt mondta a dokim, hogy ha minden rendben van, nagyjából másfél hónap múlva belevághatunk a közepébe. Ha csoda történik és sikerül elsőre, lehet, hogy a karácsonyfa alá be tudom csomagolni a két csíkos tesztet. Tavaly is ezt terveztem (akkor még nem tudtuk, hogy bajunk van),novemberben nem jött meg semmi, vettem tesztet december elején 1-et 2-őt 3-at, és reménykedtem, hogy valamelyik pozitív lesz. Egyik sem sett az, de megjönni sem akart. Hála gyógyszerrel vissza tudtuk hozni. Ezért félek annyira, hogy velem sem lesz minden rendben. Pedig nagyon szeretnénk kisbabát. Nem szaladok ennyire előre, és nem kergetek hiú ábrándokat, hogy elsőre összejön, várom a hétfőt, amikor megyek az első vizsgálatra.

Engem is körbe vesz nagyon sok ember, aki biztos, hogy nem kárörvendene, hanem biztos, hogy nagyon-nagyon drukkolnának nekünk. Nekem ez egy nagyon új helyzet, valószínű, először nekem kell megbírkóznom vele, elfogadnom, hogy ez van.

2009. szept. 2. 08:13
Nem igaz, hogy nem kell görcsösen akarni! Egyszerűen lehetetlen nem akarni, amikor nagyon szeretnéd. Nekünk 2 év 4 hónapot kellett várni a pozitív tesztre. És még akkor is nagyon akartam, akartuk. Napra pontosan kiszámoltam, hogy mikor kell együtt lenni a babához és szerencsénk volt. Azért írom, hogy szerencsénk, mert előtte minden kivizsgáláson részt vettünk. Elvileg spontán nem lehettem volna terhes párom eredményei miatt. Sőt még az inszeminációra is kicsi volt az esély. És megtörtént a csoda. Itthon, teljesen spontán teherbe estem. El sem akartam hinni. Kb. 20-30 tesztet megcsináltam, mire elhittem, hogy tényleg sikerült. Most 24 hetes kismama vagyok. Egyébként ő a második babánk. Az öt éves kisfiam teljesen véletlenül, védekezés mellett fogant.
26. Bcicus
2009. szept. 2. 01:04
Ez a görcsösen akarás duma elég gyér. Minnél régebb óta akrja az ember annál görcsösebb. HA még el is akarja nyomni magában. Akinek több mint 1 éve nem jön ott valszeg valami baj van. Ki kell vizsgáltatni, persze van akinek olyan a baja, ami melett ha nehezen is de teherbe tud essni és véletlenül egyszer összejön. Nekem hány mondták, hogy ne akarjam görcsösen és rögtön jönni, fog, meg a másik, hogy valakik lombikoztak letettek róla és egyből jött nyilván vannak iylen csodák, de ritka. Én már ezeket elég hamar elküldöm. Ha akarom ha nem nem lesz gyerekünk és ezen sajna semmi nem változtat. Nem fog elmúlni egyikünk betegsége sem ha nem akajuk görcsösen.
25. mirike3 (válaszként erre: 24. - Zsure)
2009. szept. 2. 00:08
Én már sikeresen révbe értem a 3 pici gyerekemmel. Mint lejjebb írtam, 10 évet csináltunk végig, hogy Ők legyenek. Az elején a kérdések engem is zavartak. Mind a hat lombik más volt. A kezelés és az érzelmeim is. Egy volt közös: mindig siettettem volna az időt: hogy kevesebbet üljek a váróteremben, hogy mielőbb tudjam, hogy sikerült-e...Ez egy hosszú folyamat, így türelmesnek kell lenni...ez sajnos nem sikerült mindig. Ha akarjátok a babát, fogod bírni! Maga a kezelés nem vészes, nincs komoly fájdalom. Lelkileg nehezebb... Nekem anno még nem volt netem, szerintem bizonyos szempontból jobb volt. Elég sok rémtörténetet (is) lehet olvasni. A kérdéseid írdd fel egy lapra, s olvasdd fel az orvosodnak. Én mindig így mentem, hisz én is izgultam. Még az utolsónál is. Én az első lombik után mindenkinek elmondtam - ha szóba került a gyermektelenség - hogy milyen poblémánk van, őszintén válaszoltam a kérdésekre. Sokan segítettek, sokkal többeket érint ez a probléma, mint gondoltam. Utána én nem éreztem, hogy kárörvendőek lennének. Nem kellett titkolóznunk (sokat jártam dokihoz, úgyis kiderült volna). Mikor az 5. lombik végre sikeres lett és megszületett a lányom, nagyon sokan őszintén örültek (még idegenek is) és gratuláltak. Kívánom, hogy Ti is átéljétek ezt (az elsőre!). Azt már sokan nem értették, hogy miért megyek hatodik lombikra is, ennyi probléma után... és megszülettek az ikreim...
24. zsure
2009. szept. 1. 19:04

Sziasztok!


Ma regisztráltam az oldalon, új tagnak számítok "minden szempontból". Nekem már van egy lányom az előző házasságomból és gondolhatja mindenki, hogy hideg zuhanyként ért, mikor a párom leleteire ráírta a doki, hogy inszeminációt javasol. E remek hírrel felhívtam az orvosomat, aki rögtön tovább is passzolt (Nagyon örültem neki, mert én menstruációs problémák miatt elég sok orvosnál jártam az utóbbi években a sok vállrángatás miatt. Sajnos nem tudjuk, hogy miért fáj annyira a hasa, hogy 3 napig nem tud felkelni az ágyból. Megjegyzem nem vagyok egy hisztis nőszemély. Lehet, hogy meg kellett volna vizsgálni? Na mindegy, miután abbahagytam a fogamzásgátlót a tünetek majdnem elmúltak.)Egy éve próbálkozunk a párommal, most jutottunk el odáig, hogy kiderült "baj" van. Vnékata az én érzéseimet is sikerült megfogalmaznod, már hosszú ideje én is hibáztattam mindent és mindenkit. Képzeljétek milyen jól esett, mikor a tesóm megmutatta a pozitív terhességi tesztjét. Elég kezdő vagyok ebben a témában, a héten voltunk előszőr az új dokimnál. Jövőhéten kezdődnek a vizsgálatok. Teli vagyok kérdésekkel és kételyekkel, és csak reménykedni tudok, hogy velem minden rendben lesz, nem lesz akadálya a lombiknak, mert mint utóbb kiderült inszeminációról szó sem lehet, valószínű. Félek, hogy nem fogom bírni, már most az elején. Főleg, hogy már a munkahelyemen reggel azzal kezdi a portás, hogy nekünk mikor lesz már babánk. Nyilván nem rakom ki a faliújságra, hogy problémáink akadtak, nem azért, mert szégyenlem, hanem, mert semmi közük hozzá, az utóbbi pár évben megtanultam, hogy a legtöbb ember kárörvendő. Szóval ma úgy döntöttem, hogy keresek egy fórumot, ahol hasonló broblémákkal küszködünk, ahol tudjuk egymást támogatni lelkileg, mert nekem azt hiszem, nagyobb szükségem lesz erre, mint a ne görcsöljetek rá dumára.


Már most jobban érzem magam egy kicsit!

23. 18ba5935e0 (válaszként erre: 22. - Sajert)
2009. szept. 1. 00:35

Nem tudom, hogyan olvastad ki azt a hsz-mből, hogy én megkeseredtem!


Szerintem olvasd el mégegyszer! ;-)


Én is tudtam mindvégig, hogy egyszer lesz gyerekem, nem is egy (hiszen mi már a kezdetekkor sem utasítottuk el az örökbefogadást, mint alternatívát), de attól még nem tudtam mindvégig hepi lenni, természetes, hogy az embernek vannak jobb és rosszabb periódusai.


Én azt írtam, hogy nem teljesen igaz, hogy csak lazítani kell és el kell utazni a siker érdekében. Ugyanis nem ezt tapasztaltam, tapasztalom. Mi a 7 év próbálkozás alatt voltunk egy csomó wellness-hétvégén, nyaraláson, elrepültünk másik kontinensre is, csakhogy magunk mögött hagyjuk az egészet.

De mégsem sikerült, pedig teljesen egészségesek vagyunk és még egy csomó hasonló példát tudnék hozni erre a helyzetre.

Ezek a "ne görcsölj", meg az "utazzatok el valahová" és hasonló tanácsok nem vezetnek semmire, inkább csak rosszabbul érzi magát az illető, mellesleg ökölbe szorul a keze.

Én még a próbálkozások alatt megfogadtam, hogyha nekem valaha sikerül édesanyává válnom, akkor soha, de soha nem fogok ilyet tanácsolni senkinek, mert könnyű nekem, már célba ért embernek osztogatni a tanácsokat a megnyugvásról.


Egyébként van 2 gyerekünk, akik teljessé tették az életünket, így nekem már semmi sem hiányzik (na jó, egy lottó ötös azért még jöhet! :-DDD). Szóval a megkeseredett-jelzőt tényleg nem értem.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook