Sírni és ordítani tudnék, amiért anya tudata kipörög a létezésből. (beszélgetés)
Nem a hozzátartozónak, a betegnek. Én inkább lennék demens, mint rákos, szerv átültetésre váró, vagy olyan aki elveszít egy számára fontos személyt úgy hogy közben tiszta tudatánál van és érzi a félelmet meg a fájdalmat. Aki fel se fogja mi van körülötte, azt ezek elkerülik. Persze rengeteg hátránya van, de inkább az mint tiszta fejjel látni ahogy a tested épül le, vagy hullik szét a magánéleted. De ez csak az én véleményem. A hozzátartozónak nyilván ugyanolyan szar az is ha kómába vagy, mint a demencia. Vagy ha még rosszabb, mert meghal egy szerette, ugyanúgy fáj ha egy villám vágta agyon, mintha elütötték volna. De én direkt a beteg szemszögéből írtam le, nem a fórum kiíró nézőpontjából, azt ő érzi hogy mennyire szomorú. Ez csak a saját véleményem hogyha valaha beteg leszek annyira amivel nem lehet együtt élni inkább ne legyen tiszta a tudatom.
Gondolod,hogy egy demens hozzátartozónak jobb?Amikor a beteg naponta felöltözik és elindul haza a szüleihez? A beteg 80éves.Az milyen érzés a hozzátartozónak szerinted?
Szerintem ezt most hagyjuk, mert mindig az a rosszabb, ami közelebb van az emberhez és perzseli a bőrét.
Szerintem sokkal rosszabb ha valaki például rákos, de szellemileg friss, érzi a félelmet, fájdalmat, vagy például végig kell nézni ahogy elveszít embereket, esetleg rokonokat is, megözvegyül, vagy aggódik valamelyik rokon miatt idegörlő pillanatokban. Aztán ott vannak akik börtönbe is voltak, meg akarták őket gyilkolni, elveeztettek valami számukra igen értékes emléket, évekig ültek egy kómába lévő szerettük fölött. Ezek igencsak roszz élmények. Aki demenciás állapotban van, azokat ezek a dolgok elkerülik (igaz, az örömök is). Az agy egyszer csak azt mondja, elég a sok megrázkódtatásból, és megzavarodik, vagy az illető korából adódóan, de még mindig jobb mint a hirtelen jött fájdalmas és végzetes betegségek ahol tudatánál van valaki.
Köszi, bár most elvagyok.
Mondjuk ez meg szokott inogni lefekvéskor.
Ha már étrendkiegészítőkre terelődött, keress rá a citikolinra.
Az én anyukám is demens lett, nem vettük észre, az orvos nem is gondolt rá , hogy ellenőrizni kellene idősebb korban rendszeresen az agyba szállító erek állapotát és neki sajnos eldugult, így az agy egy része elpusztult. Én étrendkiegészítőkkekkel L-arginin, halolaj, gingko biloba adásával csökkentettem a problémákat, így csak olyan tünet volt, hogy mindent elfelejtett, de a régi dolgokra , gyerekkorára emlékezett.
Hoztam neked egy blogot, amit rövid ideje ismét olvashatóvá tett az írója.
Aki sorstársad.
Ideteszek belole egy számodra most nagyon aktuális bejegyzést:
[link]
Demens osztályon dolgoztam...tudom min mész keresztül. Egy hozzatartozonak meg pláne szörnyű.
Elfogadom én őt, és szeretem nagyon.
Ezért fáj annyira.
Ez szép volt, nincs is mit nagyon hozzátenni. Én is nagyon sajnálom FI. Kitartást!
Ha úgy érzed, hogy sírnod kell, akkor sírj. Ne tartsd vissza, mert fojtogatni fog, ha nem engeded azokat a kikívánkozó könnyeket az útjukra.
Belenyugváson kívül nem tudsz mást tenni.
Talán olyankor, amikor anyukád tudata tisztának tűnik, (olyanokra gondolok, hogy visszajönnek az emlékei) - akkor próbálj vele beszélgetni, feleleveníteni mosolygós napokat, emlékeket.
Persze az sem biztos, hogy ez járható út. Főleg ha nem együtt, vagy egymáshoz közel laktok.
Elhiszem, hogy szomorú dolog ez, látni a leépülését.
Ahogy írták is, szeresd őt olyannak, amilyen.
Nem tudom, mit lehet ilyenkor kívánni a kitartáson kívül, erőn kívül.
Ha picit is segít, együttérzésemet küldöm.
Én is úgy érzem, hogy tudja.
De attól még végtelenül szomorú ez.
Ebben bízom, hogy azt azért tudja, hogy szeretjük és fontos nekünk.
Sajnálom,kitartást és sok erőt kívánok!
Sajnálom. Nem tehet róla, hogy beteg lett, szeresd őt nagyon. Hidd el, érzi.
Tedd meg,,valahol ahol/ amikor kedvedre kieresztheted.
Utána össze kell szedni magad,,tudom ez így hülyén hangzik de ez van.Kitartás.🙏🏻
Együtt érzek veled, sajnos az én apám is demenciás😪
További ajánlott fórumok: