Segítség! Mániás depresszióm van, de az álmom egy kisbaba! (beszélgetés)

1. Először ki kell gyógyulni belőle;

2. legalább 2 évig panaszmentesnek kell lenni;

3. 1-2 év, amíg a szervezetedet próbálod felkészíteni a babavárásra;

Tehát ha eltelik kb. 4-5 év, akkor megfontoltan, testben-lélekben várhatod a kisbabát. Mert a szervezetet jól fel kell tölteni, hogy megszülethessen egészségesen, mert a baba mindent "elvesz" a szervezettől, amire neki szüksége van a fejlődéshez. Aztán még ott van a szülés utáni lelkiállapot... Ha van körülötted egy szerető család, akik átsegítenek szeretetükkel, törődésükkel a kezdeti hónapokon, ha tudok, bármi van, számíthatsz a segítségükre, akkor rendben lesztek és boldog feleség/anyuka lesz belőled. De egyszerre csak egy dologra koncentrálj, csak egy lépést szabad tenni.

Mennyire komoly a depressziód? Orvos diagnosztizálta? Szerintem ha csak enyhén labilis az idegrendszered, de nem szorulsz gyógyszerekre - és nem utolsó sorban van komoly segítséged (megbízható férj, nagyszülő)akkor talán érdemes lenne babát vállalni - sajnos az enyhe depresszió népbetegség, alig van olyan ember, akit valamely élet szakaszában nem kapott el a depresszív hangulat.

Viszont ha komoly a betegség - akkor én is azt mondom, mint az előttem szólók - amíg fel nem gyógyulsz belőle, eszedbe ne jusson a baba! Hiszen a gyereknek stabilitásra van szüksége - nem az anya kapaszkodik a gyerekbe, hanem a gyerek az anyjába! Sajnos a depresszió átcsaphat gyerekágyi pszichózisba is és attól az Isten mentsen! Ez nagyon árt a babának, akár akaratlanul kárt is tehetsz benne, mert az ilyen ember nem mindig ura a cselekedeteinek...

Az lenne az ideális, ha csak a kiegyensúlyozott, stabil nők szülnének, boldog párkapcsolatban - persze ez a mai világban ez nem olyan egyszerű.

Mindenképpen próbálj meggyógyulni mielőtt gyereket vállalsz! Próbálj erről a témáról konzultálni a pszichiátereddel (ha van), ő ajánlja - e a teherbe esést!

Itt nem csak rólad van szó, hanem az új életről is!

Sok sikert kívánok a gyógyuláshoz, és a leendő babához is, ha úgy döntesz!:)

Én olvastam erről a betegségről egy híres (nem jut eszembe a neve és a könyv címe) írónő írta meg és a fia szenvedett ettől.

Én ha tudnám magamról hogy ez a bajom akkor nem vállalnék gyereket a gyerek miatt!!!

[link]

Ezen a fórumon ilyen betegségben szenvedő felnőttek szoktak írni,tőlük nagyobb segítséget kaphatsz,mint a laikusoktól.Ne adjon úgy senki tanácsot,hogy nem ismerni ezt a betegséget,nem él ilyen betegségben szenvedő emberrel. Jól nézne már ki,hogy nem elég,hogy ilyen betegséged van,még gyereked sem legyen. Azért szerintem az ilyen embereknek is valamennyire úgy kell alakitani az életét,mint egy normál embernek. Nekem a 8 éves lányom szenved ilyen betegségben,de eszembe sem jutna lebeszélni,ha felnőttként gyereket szeretne.Miért fosztanám meg tőle?

miket szedsz?

litium? lamitrin?

és még?

ezzel igazából két nagy problémát látok, ami neked tutira nem lesz örömhír, úgyhogy előre is elnézést, nem bántani akarlak, de te tetted fel a kérdést.

1. hiába lehet gyógyszerrel nagyjából egyensúlyban tartani, lesznek elég komoly kilengések...

2. erősen ugy tűnik, hogy ez örökölhető betegség.

:)))Mennyivel kedvesebben tudsz fogalmazni?:))

Én is kb ezt mondtam,csak nem ilyen finoman:)

Ugye még nem vársz babát?

1. Mit mond az orvos, aki a gyógyszereket felírja, és mit mond egy szülész-nőgyógyász?

2. Szerintem is először az alapproblémából kéne kimászni, és utána babázni.

Először verd ki a fejedből a depressziót,aztán válalj gyereket.

Magyarúl próbálj meggyógyúlni,ne a gyerektől várd a "megmentést".